A parlament által megszavazásra, majd 2011. július 4-én a Magyar Közlöny 75-ös számában kihirdetésre került a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. számú törvény, így a termékdíjas szabályozás nem csak tartalmilag, hanem külsőleg is átalakult.

Az új törvény legfőbb célja a termékdíjas szabályozás átalakítása során a hulladékhasznosítás mértékének minél nagyobb növelése, a többször felhasználható termékek használatának elősegítése. Mindezt az állam a szektorban történő megjelenésével kívánja elérni: a törvényalkotók véleménye szerint a koordináló szervezetek között kialakult árharc a hulladék hasznosítási kvóták stagnálását okozta. A szeptembertől megalakuló Országos Hulladékkezelési Ügynökség (OHÜ) megalakításával és piacon történő megjelenésével kívánja az államot illető jogokat gyakoroltatni és az államra háruló feladatokat ellátni a termékdíj-köteles termékekből képződött hulladékokkal kapcsolatos iparágon belül. Az OHÜ a környezetvédelmi miniszter felügyelete alá tartozó önálló, nonprofit Kft. szervezeti formában működő 100 %-os állami tulajdonban lévő vállalat.

A kötelezettek hasznosítási kötelezettségüket a közvetítői tevékenységet ellátó OHÜ-n keresztül vagy egyénileg is teljesíthetik. Utóbbi esetben 2012. január 15-ig nyilatkozniuk kell, hogy az egyéni tejesítést választják (a határidő elmulasztása jogvesztő). Az egyéni teljesítő kötelezettek számára a megfizetendő termékdíj a kötelezett kibocsátásától, valamint hulladékhasznosítási teljesítményétől függ. A hulladékhasznosítási teljesítmény a termékdíj törvényben egy új fogalom, melyet a díjszámítás során alkalmazva próbálják növelni a hazai gyűjtést és a hasznosítást. A termékdíjköteles termékek hulladékgazdálkodási stratégiájának meghatározása és az iparág irányítása érdekében 9 tagú Termékdíj Bizottság jön létre. A kilenc tagból öt az államot, négy a szakma civil oldalát fogja képviselni.

Az OHÜ megalakulását követően az év végéig koordinátori funkciókat betöltő koordináló szervezetek 2012. január 1-től a jelenlegi mentességi rendszerrel egyidejűleg megszüntetésre kerülnek. A mentességi rendszer megszüntetésének fentieken kívüli indoka az ahhoz kapcsolódó többlet adminisztráció.

Az adminisztrációs terhek további csökkentését célozza a „kis mennyiségű” csomagolást kibocsátó kötelezett fogalma mellett a „csekély mennyiségű” csomagolást kibocsátó kötelezett "-i kör fogalmának bevezetése. Az ezen kategóriákat választó kötelezetteknek a jogszabály 2011-től átalány fizetését és bevallását írja elő a jogalkotó:

A csekély mennyiségű kibocsátó éves szinten legfeljebb

a) 3000 kg üveg,

b) 300 kg műanyag [a műanyag (bevásárló-reklám) táska kivételével],

c) 75 kg műanyag (bevásárló-reklám) táska,

d) 300 kg társított vagy rétegzett,

e) 500 kg papír, fa, természetes alapú textil,

f) 300 kg fém (ideértve alumínium), és

g) 300 kg egyéb,

azonban a b)–g) pontok esetén mindösszesen legfeljebb 1000 kg csomagolást hoz kiskereskedelmi értékesítés során forgalomba. A „kis mennyiségű” csomagolást kibocsátó kötelezett ezen mennyiségek háromszorosát bocsáthatják ki.

A termékdíj átalány-fizetésre vonatkozó nyilatkozatot előírt határidőig kell megtenni, annak elmulasztása jogvesztő és az átalány-fizetés helyett negyedéves bontásban kell bevallást / befizetést a kötelezettnek teljesítenie. Az átalányfizetést választók estében a bejelentésre nyitva álló határidő 2012. január 15.

A jogszabályhoz 2011. június 27-én benyújtott módosító indítvány a törvénybe történő bekerülésével a belföldön előállított csomagolás esetében nem a csomagolást előállító lesz ezentúl a kötelezett, hanem a csomagolást alkotó csomagolóeszköz első belföldi forgalomba hozója vagy saját célú felhasználója. A jogszabály ilyen jellegű módosítását vélhetően a kötelezetti kör méretének csökkentése motiválta, azonban a

csomagolószerek gyártóira többlet adminisztrációs terheket ró, valamint követhetetlenné is válhat a csomagolószer sorsa: nem biztos, hogy egyes termékeiről értékesítéskor kiderül, hogy abból csomagolás lesz vagy sem. Egyes vélemények szerint elképzelhető, hogy a rendelkezés nem ilyen formában fog hatályba lépni, van aki szerint nem volt alapos szakmai egyeztetés a kérdésben. Erre utal az is, hogy például így a mezőgazdasági termelők átalány fizetési kötelezettsége valószínűleg teljesen megszűnik, az erre vonatkozó rendelkezések viszont a jogszabályban megmaradtak.

Az újrahasználat növelését célozza a jogszabály azon rendelkezése, mely szerint a belföldön keletkezett újrahasználható csomagolás után nem kell termékdíjat fizetni ha azt 75%-nál nagyobb arányban újrahasználják és arról beszerzéskor a kötelezettnek nyilatkozatot tesznek. A külföldről származó újrahasználható csomagolás esetében mindez akkor igaz, ha azt a behozataltól számított egy éven belül újrahasználat céljából külföldre visszaszállítják.

Kikerült a jogszabályból a GLN szám kötelező használata, valamint a KÜJ szám alkalmazását sem írták elő. A vámhatóság ezentúl csak az általa kiadott VPID szám alatt tartja nyilván a kötelezetti körbe tartozókat.

Jelentősen módosultak a fizetendő termékdíj tételek: alapvetően csökkentek, viszont az év végéig mentességgel rendelkezők a hasznosítási díjakhoz viszonyítva a jövőben többletbefizetésre számíthatnak (a belföldi csomagolást előállítók kivételével). A díjtételeket a hasznosítási kötelezettségüket kollektívan teljesítőknek kell alkalmazniuk, a termékdíjköteles termék egyéni hulladékkezelése esetén hulladékhasznosítási teljesítményük alapján lehet a díjtételeket kiszámolni.

Az irányadó termékdíj tételek változásait táblázatba foglaltuk:

A díjtételek változtatásának legnagyobb vesztese a nyomdaipar: a reklámhordozó papírok után kétszer annyi a befizetendő termékdíj, továbbá egyéb módosítások következtében nem a nyomdai megrendelő, hanem maga a nyomda lesz a kötelezett. A reklámhordozó papír fogalmának „pontosítása” következtében termékdíjat kell fizetni az ISSN számmal rendelkező, lényegében gazdasági reklám terjesztésére szolgáló kiadványok és időszaki lapok után is.

Jelentős enyhítés a kötelezettek részére, hogy jövőre a számlán történő termékdíj-feltüntetési kötelezettség csak a vásárló partnerek által igényelt esetekre korlátozódik.

A külön kormányrendelet helyett az elfogadott törvénybe átemelték a termékdíjköteles anyagok és termékek körét. A napozólámpák és hasonló, napozáshoz használt felszerelések kötelezettsége megszűnik, mivel ezek kikerültek az elektromos és elektronikai berendezések közül.

A törvény által a kötelezetteknek előírt kötelezettségek a jövőben nem szétszórtan, hanem egy helyen, az értelmező rendelkezések között nevesítve lettek. Az állami szigor enyhülésének tekinthető, hogy az új johttp://lang-konyveloiroda.hu/administrator/index.php?option=com_content&sectionid=-1&task=edit&cid[]=98g-szabályban mulasztás esetén fizetendő bírság felső határa 2012-től már nem a duplája lesz az Art-ben foglalt értékhatároknak, hanem azzal megegyező.

A szakterület szabályozásának átláthatóságához mindenképpen szükséges, hogy megjelenjen a hulladékgazdálkodási pályáztatásról, szolgáltatás-megrendelésről szóló kormányrendelet, valamint a jogszabály végre-hajtási rendelete, mivel a lényegesebb változtatások részleteit abból lehet majd megismerni.

(forrás: A cikk eredetiét a BOVA Consulting Kft. készítette, pdf formátumban elérhető itt: link )