A parlament által megszavazásra, majd 2011. július 4-én a Magyar Közlöny 75-ös számában kihirdetésre került a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. számú törvény, így a termékdíjas szabályozás nem csak tartalmilag, hanem külsőleg is átalakult.

Az új törvény legfőbb célja a termékdíjas szabályozás átalakítása során a hulladékhasznosítás mértékének minél nagyobb növelése, a többször felhasználható termékek használatának elősegítése. Mindezt az állam a szektorban történő megjelenésével kívánja elérni: a törvényalkotók véleménye szerint a koordináló szervezetek között kialakult árharc a hulladék hasznosítási kvóták stagnálását okozta. A szeptembertől megalakuló Országos Hulladékkezelési Ügynökség (OHÜ) megalakításával és piacon történő megjelenésével kívánja az államot illető jogokat gyakoroltatni és az államra háruló feladatokat ellátni a termékdíj-köteles termékekből képződött hulladékokkal kapcsolatos iparágon belül. Az OHÜ a környezetvédelmi miniszter felügyelete alá tartozó önálló, nonprofit Kft. szervezeti formában működő 100 %-os állami tulajdonban lévő vállalat.

A kötelezettek hasznosítási kötelezettségüket a közvetítői tevékenységet ellátó OHÜ-n keresztül vagy egyénileg is teljesíthetik. Utóbbi esetben 2012. január 15-ig nyilatkozniuk kell, hogy az egyéni tejesítést választják (a határidő elmulasztása jogvesztő). Az egyéni teljesítő kötelezettek számára a megfizetendő termékdíj a kötelezett kibocsátásától, valamint hulladékhasznosítási teljesítményétől függ. A hulladékhasznosítási teljesítmény a termékdíj törvényben egy új fogalom, melyet a díjszámítás során alkalmazva próbálják növelni a hazai gyűjtést és a hasznosítást. A termékdíjköteles termékek hulladékgazdálkodási stratégiájának meghatározása és az iparág irányítása érdekében 9 tagú Termékdíj Bizottság jön létre. A kilenc tagból öt az államot, négy a szakma civil oldalát fogja képviselni.

Az OHÜ megalakulását követően az év végéig koordinátori funkciókat betöltő koordináló szervezetek 2012. január 1-től a jelenlegi mentességi rendszerrel egyidejűleg megszüntetésre kerülnek. A mentességi rendszer megszüntetésének fentieken kívüli indoka az ahhoz kapcsolódó többlet adminisztráció.

Az adminisztrációs terhek további csökkentését célozza a „kis mennyiségű” csomagolást kibocsátó kötelezett fogalma mellett a „csekély mennyiségű” csomagolást kibocsátó kötelezett "-i kör fogalmának bevezetése. Az ezen kategóriákat választó kötelezetteknek a jogszabály 2011-től átalány fizetését és bevallását írja elő a jogalkotó:

A csekély mennyiségű kibocsátó éves szinten legfeljebb

a) 3000 kg üveg,

b) 300 kg műanyag [a műanyag (bevásárló-reklám) táska kivételével],

c) 75 kg műanyag (bevásárló-reklám) táska,

d) 300 kg társított vagy rétegzett,

e) 500 kg papír, fa, természetes alapú textil,

f) 300 kg fém (ideértve alumínium), és

g) 300 kg egyéb,

azonban a b)–g) pontok esetén mindösszesen legfeljebb 1000 kg csomagolást hoz kiskereskedelmi értékesítés során forgalomba. A „kis mennyiségű” csomagolást kibocsátó kötelezett ezen mennyiségek háromszorosát bocsáthatják ki.

A termékdíj átalány-fizetésre vonatkozó nyilatkozatot előírt határidőig kell megtenni, annak elmulasztása jogvesztő és az átalány-fizetés helyett negyedéves bontásban kell bevallást / befizetést a kötelezettnek teljesítenie. Az átalányfizetést választók estében a bejelentésre nyitva álló határidő 2012. január 15.

A jogszabályhoz 2011. június 27-én benyújtott módosító indítvány a törvénybe történő bekerülésével a belföldön előállított csomagolás esetében nem a csomagolást előállító lesz ezentúl a kötelezett, hanem a csomagolást alkotó csomagolóeszköz első belföldi forgalomba hozója vagy saját célú felhasználója. A jogszabály ilyen jellegű módosítását vélhetően a kötelezetti kör méretének csökkentése motiválta, azonban a