A bevallások önellenőrzéssel történő helyesbítéséről, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) tartalmaz rendelkezéseket, szabályozza annak feltételeit, annak eljárási szabályait. Jelen cikk az önellenőrzést általános forgalmi adó vonatkozásában szeretné bemutatni, ezért az önellenőrzés végrehajtása szabályainak ismertetését csak fő vonalakban tartalmazza, és emellett kitér azokra a jellemző esetekre, amikor az általános forgalmi adóban önellenőrzés elő szokott fordulni.

Az Art. 13. § (1) bekezdése alapján az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha az adózás rendjéről szóló törvény adott esetre vonatkozóan másként nem rendelkezik. A jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával, e rendelkezésnek azonban az általános forgalmi adó adónemben nincsen jelentősége.

Az adózónak az Art. biztosítja azt a jogot (Art. 49. §), hogy az illeték kivételével az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott valamennyi adónemben (így az általános forgalmi adóban is) adót, adóalapot az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adó alapját, az adót nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja.

Nem minősül önellenőrzésnek, hanem a bevallás pótlásának tekintendő, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja.

Nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg.

Ellenben önellenőrzésnek minősül, ha az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesíti, mivel ha a kedvezmény igénybevétel jogával korábban nem élt, akkor az Art. ennek utólagos igénybevételét önellenőrzés útján biztosítja részére.

Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó- és költségvetési támogatás (a vizsgált időszakra) már önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó a későbbiekben már nem helyesbítheti. Amennyiben ez a későbbiekben új tény, körülmény miatt szükséges, akkor az adózó az adóhatóságtól ismételt ellenőrzést (Art. 115. §) kérhet, a korábbi ellenőrzés megállapításainak felülvizsgálata érdekében.

Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás és erre vonatkozó törvényi rendelkezés esetén az önellenőrzési pótlék megállapítását, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallását és egyidejű megfizetését, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylését jelenti.

Nem minősül önellenőrzésnek, ha az általános forgalmi adót a vámhatóságnak a termékimportot terhelő adót megállapító határozatának módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a vámhatóság a termékimportot terhelő adót megállapító határozatát utóbb módosítja, a módosító tételt annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni, amelyben a pénzügyi teljesítés is megtörtént.

Az önellenőrzéssel feltárt általános forgalmi adót a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásból ki kell tűnnie az eredeti bevallási kötelezettség és a helyesbítés időpontjának, a helyesbített adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének. A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az önellenőrzési pótlék számítását. A nyilvántartást és a helyesbítés bizonylatait az elévülési időn belül meg kell őrizni, tehát azt az önellenőrzési bevallással együtt nem kell az adóhatóságnak megküldeni, ellenben egy (elévülési időn belüli) esetleges adóhatósági ellenőrzés során kérésre be kell mutatni.

A helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást a helyesbítéstől számított 15 napon belül az erre a célra szolgáló nyomtatványon, általános forgalmi adó adónem esetében az önellenőrzéssel érintett év adóbevallására szolgáló nyomtatványnak, valamint a hozzá mellékelt önellenőrzési lapnak a helyesbítést tartalmazó kitöltésével és benyújtásával kell bevallani (Art. 50. §).

Általános forgalmi adó adónemben önellenőrzéssel csak azt az adót lehet helyesbíteni, amely helyesbítésének összege az 1 ezer forintot meghaladja.

A helyesbített adó, a költségvetési támogatás és a megállapított önellenőrzési pótlék a helyesbített összeg és a pótlék bevallásával egyidejűleg esedékes (Art. 51. §). Az adózó javára mutatkozó helyesbítés esetén önellenőrzési pótlékot sem felszámítani, sem megfizetni nem kell.

Az adózó bevallását önellenőrzéssel csak az adóbevallás benyújtására előírt határidőt követően helyesbítheti, tehát amennyiben a bevallását az előírt határidő előtt benyújtotta, és még a határidő letelte előtt észleli annak hibáját, akkor a bevallás benyújtására előírt határidőig az adóhatóságnál kezdeményezett javítással azt kijavíthatja.

Mely időpontig végezhető el az önellenőrzés?

Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni.

Az Art. 164. § (1) bekezdése alapján az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog – ha törvény másként nem rendelkezik – annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adómegállapításhoz, illetőleg a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra. A bíróság által a Btk. tényállásaira alapítottan jogerősen megállapított adócsalás, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség megsértése, csalás, illetve jogosulatlan gazdasági előny megszerzése esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el – ideértve azt az esetet is, ha az elkövető azért nem büntethető, mert tartozását a vádirat benyújtásáig az adóhatóság által megjelölt számlára kiegyenlítette, és ezért az eljárást vele szemben ez okból megszüntették, továbbá, ha az eljárást az elkövetővel szemben a Btk. 71. §-ában meghatározott megrovás alkalmazásával szüntették meg –, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

Ha az adókülönbözet az adózó javára mutatkozik, akkor az önellenőrzés bevallása az elévülést megszakítja.

Az önellenőrzés jogkövetkezménye

Az Art. 168. §-a alapján, ha az adózó az adót, a költségvetési támogatást az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések szerint helyesbíti, önellenőrzési pótlékot kell fizetnie.

Az önellenőrzési pótlékot adónként, illetve költségvetési támogatásonként a bevallott és a helyesbített adó, illetve költségvetési támogatás összegének különbözete után az adózó állapítja meg, és a bevallással egyidejűleg fizeti meg.

Az önellenőrzési pótlékot a késedelmi pótlék 50 százalékának, ugyanazon bevallásnak ismételt önellenőrzése esetén 75 százalékának megfelelő mértékben kell felszámítani a bevallás benyújtására előírt határidő leteltét követő első naptól a helyesbítés nyilvántartásba történő feljegyzésének, illetve a magánszemély jövedelemadója esetén az önellenőrzési lap benyújtásának napjáig.

Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor vagy korábbi önellenőrzése során hiánytalanul megfizette, a fizetendő pótlék összegét az általános szabályok szerinti mértékkel kell meghatározni, de az 5 ezer forintot, magánszemély esetében az 1 ezer forintot meghaladó összeget nem kell bevallani és megfizetni.

Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget azért nem eredményez, mert a bevallani és megfizetni elmulasztott adó a következő elszámolási időszakban levonható adónak minősült volna, az önellenőrzési pótlék összege nem haladhatja meg a két bevallás közötti időre felszámítható késedelmi pótlék összegét. Ugyanilyen szabályok alapján kell megállapítani az önellenőrzési pótlékot akkor is, ha a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított levonható adóként.

Ha több egymást követő elszámolási időszak általános forgalmi adó bevallását azért kellett önellenőrizni, mert az előző vagy korábbi elszámolási időszak téves bevallása miatt a göngyölített levonható, de vissza nem igényelhető adó összegét az adózó helyesbítette, az önellenőrzési pótlék alapja az első téves adóbevallásban feltárt különbözet.

Az önellenőrzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhető, ha az adózó tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként megalapoznák a bírságmérséklést (Art. 134. §) is.

Art. 169. §-a alapján az adózó az önellenőrzéssel megállapított helyesbített adóalap, adó, illetve költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság, mulasztási bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, továbbá az önellenőrzési pótlék megfizetésével az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól.

Az általános forgalmi adónemben az önellenőrzés általában kétféle okból fordul elő. Az egyik, amikor az áfabevallás hibás, téves összeállítása miatt a bevallást, a bevallás benyújtására nyitva álló határidő letelte után adóalapot vagy adó összegét javítani kell. A másik eset, amikor a bevallást azért kell önellenőrzéssel „kijavítani”, mert az annak összeállítása alapjául szolgáló számlákat kell oly módon helyesbíteni, hogy a korrekcióból adódó adókülönbözetet nem lehet a számlakorrekció elvégzésének adómegállapítási időszakában elvégezni, hanem vissza kell nyúlni az eredeti teljesítés időszakára. A cikk ez utóbbi eseteket kísérli meg feldogozni.

Számlahelyesbítés és önellenőrzés

Az egyes számlahelyesbítések adóelszámolásban való szerepeltetése tárgyában az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfatörvény) külön rendelkezik a számlakibocsátó és külön a számlabefogadó esetére vonatkozóan a fő szabálytól eltérő elszámolás esetére. Az Áfatörvény rendszerében az adó összegét érintő számlakorrekciók elszámolásakor fő szabálynak az önellenőrzés tekintendő, azaz amennyiben egy számlában valamely adat hibás, akkor azt ki kell javítani, és azt az eredeti teljesítési időpontra vonatkozóan, azon adóelszámolásban kell rendezni.

Az adóalany az általa történt teljesítésekről az Áfatörvény 159. §-a alapján – eltérő rendelkezés hiányában – számla kibocsátására kötelezett. A számla kibocsátását az Áfatörvény 169. §-a szerinti adattartalommal köteles teljesíteni. A számlának – mint gazdasági eseményről szóló bizonylatnak – meg kell felelnie a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166–167. §-aiban, a számviteli bizonylatokkal szemben támasztott követelményeknek is, azaz tartalmilag és formailag valósnak, hitelesnek, szabályszerűnek kell lennie, amelyért a számla kibocsátója tartozik felelősséggel. Amennyiben a számla adataiban valamilyen hiba van, azt ki kell javítani, a javítást azonban csak a kibocsátó végezheti el.

A számla kibocsátójára vonatkozóan a számla korrekciója során keletkező adókülönbözet elszámolásáról az Áfatörvény 77–78. §-ai rendelkeznek, a számlabefogadó tekintetében pedig az Áfatörvény 132. §-a tartalmaz rendelkezéseket. Ezen jogszabályhelyek rendelkeznek azokról az esetekről, amikor a felek az önellenőrzés fő szabályával szemben a korrekciós bizonylatnak a jogosult általi kézhezvétel időpontjának megfelelő adómegállapítási időszakban kell elszámolni a korrekcióval kapcsolatos adókülönbözetet.

A számla kibocsátója az önellenőrzés fő szabályától eltérően, három feltétel együttes fennállása esetén rendezheti az Áfatörvény 78. §-ának rendelkezései alapján a számla befogadója általi kézhezvétel időpontjában a korrekciós bizonylatban foglalt áfakülönbözetet:

1. a számla korrekciójára az áfa összegének utólagos csökkenése miatt volt szükség,
2. az adó összegének utólagos csökkenését az adó alapjának a csökkenése okozza,
3. mindezen csökkentésre az Áfatörvény 77. §-ban foglalt esetkörök miatt volt szükség.

Amennyiben bármelyik feltétel nem teljesül, akkor a számlakibocsátó az ügylet teljesítési időpontjának megfelelő elszámolási időszakban számolhatja el a korrekciót, ha ez bevallással lezárt időszak, akkor önellenőrizni kénytelen a számlakorrekció miatt (pl. helytelen áfamérték alkalmazása, helytelen áralkalmazás, vagy azért kerül sor a számla sztornírozására, mert a jogosult elállt az ügylettől, de ennek nem hibás teljesítés az indoka stb.).

Amennyiben a számla korrekciójára nem a hibás teljesítés miatt kerül sor, és nem is utólag adott árengedményről van szó [azaz nem a 77. § (1) bekezdésében felsorolt esetkörök miatti a számlakorrekció], hanem pusztán csak téves áralkalmazás miatt történik a helyesbítés, akkor nem alkalmazható az Áfatörvény 78. §-a szerinti elszámolási szabály, azaz a számla kibocsátójának az ügylet eredeti teljesítési időpontjának megfelelő adómegállapítási időszakra vonatkozóan önellenőrzést kell végeznie ebben az esetben. A korrekciós bizonylaton (amennyiben az ügylet nem az 58. §-a alá tartozó ügylet) az eredeti teljesítési időpontot kell szerepeltetni, és természetesen a bizonylaton utalni kell a helyesbítendő számla számára is.

A számla befogadója mindazon esetekben, amikor a levonható, előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az adólevonási jog keletkezését követően bekövetkező változás az oka a korrekciónak, a számlakorrekciók áfáját a 132. §-ban meghatározott módon és időszakban számolja el. A számla befogadója esetében az utólag kiderült téves ármegállapítás olyan tényezőnek minősül, amely esetben alkalmazható a 132. § rendelkezése a korrekciós áfa elszámolására vonatkozóan.

A számlakorrekció során, ha a számlakibocsátó lecsökkenti az adóalapot, akkor az utána fizetendő áfa összege is csökkenni fog, ami a számlabefogadói oldalon azt jelenti, hogy a számlakorrekció eredményeképpen a különbözet csökkenti az előzetesen felszámított, levonható adó összegét, azaz a számla befogadójának jogosulatlannak minősül a korábbi hibás számla alapján történő adólevonása, és visszafizetési kötelezettsége fog keletkezni. E korrekció esetén az adó elszámolására az Áfatörvény 132. § (3) bekezdése alapján az adóalany a különbözetet mint a fizetendő adó összegét növelő tételt (az áfabevallásban a fizetendő adók között, az „értékesítést terhelő” áfarész végén lévő sor) köteles rendezni, és a rendezés abba az adómegállapítási időszakba esik, amikor a korrekciós bizonylat a személyes rendelkezésére áll. Ez a rendezési időpont azonban nem lehet későbbi, mint a korrekciós bizonylat kibocsátásának a hónapját követő hónap 15. napja (ha mégis ennél az időpontnál később veszi kézhez, akkor a bizonylat kibocsátásnak a hónapját követő hónapját magába foglaló időszakra vonatkozó önellenőrzést kell emiatt végezni).

Más esetben, ha a számla befogadója olyan korrekciós bizonylatot kap, amelyben az előzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli (azaz többlet levonási joga keletkezik) akkor, amennyiben a 132. § alkalmazásának lehetősége a fentiek szerint fennáll, akkor a különbözetet úgy kell figyelembe vennie, mint az előzetesen felszámított adó összegét növelő tételt, és legkorábban abban az adómegállapítási időszakban veheti figyelembe, amikor a bizonylat a személyes rendelkezésére áll. Ilyenkor az Áfatörvény nem határozza meg a legkésőbbi figyelembevétel időpontját, ami azt jelenti, hogy a bizonylat kézhezvételétől kezdődően az elévülési időn belül az ilyen adókülönbözet elszámolására lehetősége van.

Az Áfatörvény azért nem nevesíti a számlakibocsátó esetében a helyesbítések azon esetét, amikor azért van számlakorrekcióra szükség, mert az adó alapja nem, csak az adó összege csökken, mert a törvény csak a fő szabálytól (önellenőrzés) eltérő eseteket sorolja fel. Tehát ez azt jelenti, hogy ilyen esetben nincs lehetőség korrekciós bizonylatnak a jogosult személyes rendelkezésre állásának adómegállapítási időszakában elszámolni a korrekciós számlában szereplő adókülönbözetet. Ilyenkor a számla kibocsátójának önellenőrzést kell végeznie az eredeti teljesítési időpontra vonatkozóan, hiszen ez a korrekciós indok nem felel meg a korábban ismertetett azon feltételeknek, amelyek jogot adnának a 78. § szerinti elszámolásra. A korrekciós számlán teljesítési időpontként természetesen az eredeti teljesítés időpontját kell szerepeltetni.

Amennyiben számlabefogadói oldalon az előzetesen felszámított, levonható adó csökken, ez az eset megfelelhet a 132. § (3) bekezdése rendelkezéseinek, így a számla befogadójának lehetősége van a bizonylat személyes rendelkezésre állásának adómegállapítási időszakában elszámolni az áfa összegének különbözetét. Amennyiben azonban a korrekciós bizonylat kézhezvételének időpontja későbbi, mint annak kibocsátásának időpontját követő hónap 15. napja, akkor ez utóbbi időpontnak megfelelő adómegállapítási időszakra vonatkozóan kell a különbözetet önellenőrzéssel elszámolni. A levonható adó csökkenését fizetendő adót növelő tételként kell elszámolni.

A kérdéscsoport elején leírtakból következően azért nem rendelkezik nevesítve a törvény a korrekciós bizonylatban szereplő adókülönbözet elszámolásának módjáról a számla kibocsátója vonatkozásában abban az esetben, amikor a számlakorrekció eredményeképpen az adó összege, illetve alapja nő, mivel ilyen esetben nem kívánta megadni azt a lehetőséget a számla kibocsátójának, hogy a 78. § szerinti módon számolja el a korrekció révén keletkező adókülönbözetet. Ez azt jelenti, hogy ellenkező rendelkezés hiányában ezt úgy kell értelmezni, hogy ilyen esetben a számla kibocsátójának minden esetben önellenőrzést kell végeznie az adókülönbözet elszámolása során. A számla befogadója részéről a 132. § (4) bekezdése alapján akkor van lehetősége a különbözetet a korrekciós bizonylat kézhezvételének időszakában elszámolni, ha a felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az adólevonási jog keletkezését követően következett be a fizetendő adó összegét befolyásoló változás.

Az általános forgalmi adót érintő jellemzően önellenőrzéses esetek

Fordított adózás rendelkezéseinek hibás alkalmazása esetén

Az Áfatörvény 2008. május 1-jétől hatályos 142. § (1) bekezdése alapján az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti az alábbi esetekben

a) az Áfatörvény 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés (az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre) esetében,

b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély köteles, amelyről a szolgáltatás igénybe vevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának,

c) az a) és b) pontban említett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása esetében,

d) a 6. számú mellékletben felsorolt hulladék termékek értékesítése esetében,

e) fő szabály szerint [86. § (1) bek. j) és k) pontjai] beépített és beépítetlen ingatlan/ingatlanrész értékesítése esetében, ha az értékesítő adóalany élt a 88. §-ban biztosított választási jogával,

f) az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul,

g) a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék és egyéb, a teljesítésekor szokásos piaci árát tekintve 100 ezer forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termék értékesítése esetében, ha az értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll.

Az Áfatörvény 269. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján, amennyiben valamely adóztatandó ügylet során, így a 142. § (1) bekezdésében felsorolt ügyletek esetében is, ha az Áfatörvény és a régi Áfatörvény ugyanazon érintett félre vagy felekre nézve ugyanazon tényállásbeli elemeken nyugvó adóztatandó ügyletről egyaránt rendelkezik, az önadózással gyakorlandó jogokat és kötelezettségeket az (új) Áfatörvény hatálybalépésétől kezdődően is kizárólagosan a régi Áfatörvény rendelkezései alapján kell megállapítani és alkalmazni, kivéve, ha az (új) Áfatörvényből a régi Áfatörvényhez képest valamennyi érintett félre együttesen és összességében kedvezőbb elbírálás következik. Utóbbi esetben a jogokat és kötelezettségeket, az (új) Áfatörvény rendelkezései alapján lehetett megállapítani és alkalmazni még akkor is, ha azok az (új) Áfatörvény törvény hatálybalépését megelőzően, de elévülési időn belül keletkeztek, feltéve, hogy erről a döntésről valamennyi érintett fél közös elhatározással, előzetesen és írásban nyilatkozott az állami adóhatóságnak, amelynek legkésőbb 2008. február 15. napjáig az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kellett érkeznie. A határidő elmulasztása jogvesztő, igazolásnak helye nem volt.

Például amennyiben előleget fizettek egy olyan ügyletre, amely 2008. január 1-jét megelőzően, még régi Áfatörvény hatálya alatt megkezdődött, és ezzel kapcsolatosan valamilyen, az Áfatörvény rendelkezései alapján értékelhető, adófizetési kötelezettséget keletkeztető esemény történt (részteljesítés, előleg fizetése), akkor az Áfatörvény 269. § (1) bekezdése alapján ezen teljes ügylet megítélése – az azzal kapcsolatos előleggel, részteljesítéssel együtt – még a régi Áfatörvény rendelkezései szerint ítélendő meg.

Ez alól kivétel az az eset, ha a 269. § (1) bekezdésében biztosított lehetőségükkel élve a felek együttes, közös, az adóhatósághoz 2008. február 15-ig beérkezett nyilatkozatukkal úgy döntöttek, hogy az ügyletre az új Áfatörvény rendelkezéseit kívánják alkalmazni. Ez esetben azonban nemcsak a 2008. évi kötelezettségeket, hanem az ügylet azon elemeit is, amelyek még a régi Áfatörvény hatálya alatt valósultak meg – ideértve az előleg fizetését is – visszamenőlegesen az új Áfatörvény szabályai szerint kell megítélni, így a 2008. január 1-jét megelőzően keletkezett kötelezettségek esetében, a törvény 269. § (1) bekezdésének záró fordulata alapján pótlékmentes önellenőrzésnek van helye.

Ilyen esetben a 2007-ben még áfásan kiállított számlák korrekcióját tehát az Áfatörvény 269. § (1) bekezdésének záró fordulata alapján önellenőrzéssel lehetett rendezni úgy, hogy az önellenőrzést eljárási szempontból az önellenőrzés végrehajtásának időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell elvégezni, azaz 2009-ben végrehajtott önellenőrzés esetében az Art önellenőrzésre vonatkozó 2009-ben hatályos rendelkezéseit.

Amennyiben 2009-ben derül ki, hogy a választás ellenére a számlákat – helytelenül – áfa felszámítása mellett bocsátották ki, akkor azok helyesbítését a 2009-ben hatályos rendelkezések szerint kell elvégezni, de a 2009-ben elvégzett önellenőrzés esetében az Áfatörvény 269. § (1) bekezdése szerinti pótlékmentesség már nem volt alkalmazható.

A bizonylatkorrekció tartalmi követelményei esetében is a korrekció elvégzésének időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések szerint kell eljárni, azaz a 2008-ban elvégzett, de 2007. évre vonatkozó korrekció esetében a 2008. évi, 2009. évi helyesbítés esetében a 2009-ben hatályos Áfatörvény rendelkezéseit kell alkalmazni, tehát már semmiképpen nem a régi Áfatörvény előírásait kell figyelembe venni. Ennek megfelelően a korrekciós bizonylat formailag az Áfatörvény 170. §-ának megfelelő adattartalommal rendelkező számlával egy tekintet alá eső okiratnak minősül, és e bizonylat minimális adattartalmi követelményeit kell teljesíteni a bizonylat helyesbítése során.

A fordított adózás alá eső szolgáltatások közül az építőipari szolgáltatások esete

A fordított adózás alá eső építőipari szolgáltatások köre 2008. május 1-jétől módosult. Az azóta, jelenleg is hatályos Áfatörvény 142. § (1) bekezdés b) pontja szerint az adót a szóban forgó tevékenység körében akkor a fizeti termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője, ha a szolgáltatás nyújtása olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munkának minősül, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély köteles. Ez utóbbi tényről a szolgáltatás igénybe vevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának.

A fordított adózás alá eső ügyletek esetén, a számlakibocsátója a számlájában áfát nem számíthat fel [természetesen, amennyiben a partnerre az adófizetési kötelezettség áttelepíthető, azaz az Áfatörvény 142. § (3) bekezdésében megfogalmazott személyi feltételek a vevő személyére fennállnak], a számlában hivatkoznia kell arra a tényre, hogy az ügylet után az adó megfizetésére a vevő kötelezett. A vevő önadózással fizeti meg az ügyletet terhelő adót, és amennyiben levonásra jogosult, le is vonhatja az adó összegét.

Az Áfatörvény 78. § (3) bekezdése alapján, a számlakibocsátójánál abban az esetben, ha a számlával egy tekintet alá eső okirat alapján az adóalanynak a korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adója csökken, és a csökkenését az adó alapjának csökkenése okozza, és a számla korrekciójára az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt esetkörök miatt kerül sor, akkor az adó összegét érintő csökkentő tételt fő szabály szerint legkorábban abban az adómegállapítási időszakban veheti figyelembe a számla kibocsátója, amelyben az eredeti számlát érvénytelenítő számla, illetve az eredeti számlát módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll. Tehát amennyiben a számla korrekciója az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt esetkörök miatt válik szükségessé, akkor a számla kibocsátójának nem kell önellenőriznie az adókülönbözet elszámolása során, ellenkező esetben nem mentesül az önellenőrzés alól.

Fentiek tükrében, amennyiben az adóalany elvéti az ügylet megítélését (fordítottan vagy egyenesen adózik-e) és hibásan számláz, akkor a számlát korrigálni kell, és ennek egyes esetekben önellenőrzési vonzata is lesz.

Nézzük meg, hogyan kell eljárni az ilyen számlák korrekciója során.

1. Az adóalanyok fordított adózás szabályai szerint jártak el, de az egyenes adózás szabályai szerint kellett volna eljárniuk:

A számla kibocsátója: helyesbíti a számláját, amelyben korábban nem számított fel áfát, és a helyesbített számlában felszámítja az adót, ami azt jelenti, hogy önellenőriznie kell az eredeti adómegállapítási időszakot, mivel a helyesbítés oka nincs az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt azon esetkörök között, amelyek esetében a számla kibocsátója a korrekciós bizonylatnak a vevő általi kézhezvételekor számolhatná el az adókülönbözetet.

A számla befogadója: először a módosító okirat alapján, az eredeti számlához kapcsolódóan a fordított adózás keretében megállapított fizetendő adót és az ebből keletkező levonható adót az eredeti bevallási időszak önellenőrzésével kell rendeznie, majd az utóbb áthárított áfát levonásba helyezheti (akár az eredeti időszak önellenőrzésével).

1. Az adóalanyok egyenes adózás szabályai szerint jártak el, de a fordított adózás szerint lett volna helyes

A számla kibocsátója: a korábban áfával terhelten kiállított számlát korrigálja áfát nem tartalmazó számlára, a korábban bevallott fizetendő adó csökkenését az eladó a teljesítés időpontját magában foglaló eredeti bevallási időszakra vonatkozó önellenőrzéssel rendezheti.

A számla befogadója: először az egyenes adózás szabályai szerint kibocsátott számlában felszámított és levont áfa összegének a korrekcióját kell az eredeti bevallási időszak önellenőrzésével rendezni (mivel a hibás számla alapján jogosulatlan levonási joggal élt), majd a fordított adózás alkalmazásával megállapítandó fizetendő adót az Áfatörvény 60. § (1) bekezdés b) vagy c) pontja (vagyis az ellenérték megtérítésének időpontja vagy a teljesítést követő hónap tizenötödik napja) szerinti eredeti időpontot tartalmazó bevallási időszak önellenőrzésével lehet korrigálni, és ugyanebben a bevallási időszakban lehet figyelembe venni az így megállapított fizetendő adót levonható adóként is.

Egyenes adózás alá tartozó ügyletek korrekciója

A számla kibocsátója esetében az Áfatörvény 78. § (3) bekezdése alapján, abban az esetben, ha a számlával egy tekintet alá eső okirat alapján az adóalanynak a korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adója csökken, és a csökkenését az adó alapjának csökkenése okozza, és a számla korrekciójára az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt esetkörök miatt kerül sor, akkor az adó összegét érintő csökkentő tételt fő szabály szerint legkorábban abban az adómegállapítási időszakban veheti figyelembe a számla kibocsátója, amelyben az eredeti számlát érvénytelenítő számla, illetve az eredeti számlát módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll.

Az Áfatörvény 77. §-ában felsoroltaktól eltérő okból történő (az adó összegét bármelyik irányba módosító) számlakorrekció, illetve a korrekciós számlában keletkező adókülönbözet elszámolását a számlakibocsátó az eredeti időszak bevallásában (szükség esetén önellenőrzés útján) köteles rendezni.

Az adó alapjának utólagos csökkenését eredményező számlakorrekciók esetére vonatkozóan az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt esetkörök (számlakibocsátói oldalról vizsgálva):

a) érvénytelen ügyletek,

b) minőségi, mennyiségi kifogás miatti adóalap-csökkenés,

c) teljesítés hiánya miatt történő előleg visszafizetése,

d) betétdíjas termék (göngyöleg) betétdíjának visszatérítése,

e) utólagos – számlázott – engedmény

f) a kötelezett elállása miatt, a futamidő alatt meghiúsult részletvétel, zártvégű lízing.

Az itt felsorolt esetekben a számlakibocsátó abban az adómegállapítási időszakban számolja el a számlahelyesbítés miatti adókülönbözetet, amelyikben a bizonylat a jogosult személyes rendelkezésére áll

Ha egy számla korrekciójára nem a hibás teljesítés miatt kerül sor, és nem is utólag adott árengedményről van szó (azaz nem a 77. §-ban felsorolt esetkörök miatti a számlakorrekció történik), hanem pusztán csak téves áralkalmazás miatt kell helyesbíteni, akkor nem alkalmazható az Áfatörvény 78. §-a szerinti elszámolási szabály, azaz a számla kibocsátójának az ügylet eredeti teljesítési időpontjának megfelelő adómegállapítási időszakra vonatkozóan önellenőrzést kell végeznie ebben az esetben. A korrekciós bizonylaton (amennyiben az ügylet nem az 58. §-a alá tartozó ügylet, erről ugyanis a későbbiekben külön lesz szó), az eredeti teljesítési időpontot kell szerepeltetni, és természetesen a bizonylaton utalni kell a helyesbítendő számla számára is.

Az utólagosan adott árengedmény mindig negatív irányú módosítást okoz, nyújtása esetén számlahelyesbítést kell végezni, eredeti teljesítési időponttal. Az ilyen korrekciós bizonylat adóelszámolását az Áfatörvény 78. § (3) bekezdése szerint legkorábban abban az adómegállapítási időszakban kell elvégezni (a fizetendő adót csökkentő tételként), amikor a korrekciós bizonylat a számlabefogadó személyes rendelkezésére áll, azaz nem kell önellenőrzést végezni, mivel az utólagos árengedmény miatti helyesbítés az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt esetkörökben szerepel.

A számla befogadója az Áfatörvény 132. § (1) bekezdésének első fordulata alapján, mivel a számla befogadója mindazon esetekben, amikor a levonható, előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az adólevonási jog keletkezését követően bekövetkező változás az oka a korrekciónak, akkor az ilyen okból szükségesség vált számlakorrekciók áfáját a 132. §-ban meghatározott módon és időszakban számolja el. A számla befogadója esetében például egy utólag kiderült téves ármegállapítás olyan tényezőnek minősül, amely esetben alkalmazható a 132. § rendelkezése a korrekciós áfa elszámolására vonatkozóan.

Amennyiben a számlakibocsátó által kibocsátott módosítás szerint lecsökken az adóalap, akkor az utána fizetendő áfa összege is csökken, ez a számlabefogadói oldalon azt jelenti, hogy a számlakorrekció eredményeképpen a különbözet csökkenti az előzetesen felszámított, levonható adó összegét, azaz a számla befogadójának visszafizetési kötelezettsége keletkezik. E korrekció esetében az adó elszámolására az Áfatörvény 132. § (3) bekezdése alapján az adóalany a különbözetet, mint a fizetendő adó összegét növelő tételt (az áfabevallásban a fizetendő adók között) köteles rendezni, és a rendezés abba az adómegállapítási időszakba esik, amikor a korrekciós bizonylat a személyes rendelkezésére áll. Ez a rendezési időpont azonban nem lehet későbbi, mint a korrekciós bizonylat kibocsátásának a hónapját követő hónap 15. napja (ha mégis, ennél az időpontnál később veszi kézhez, akkor a bizonylat kibocsátásnak a hónapját követő hónapját magába foglaló időszakra vonatkozó önellenőrzést kell emiatt végezni).

Más esetben, ha a számla befogadója olyan korrekciós bizonylatot kap, amelyben az előzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli (azaz többletlevonási joga keletkezik), akkor amennyiben a 132. § alkalmazásának lehetősége a fentiek szerint fennáll, akkor a különbözetet úgy kell figyelembe vennie, mint az előzetesen felszámított adó összegét növelő tételt, és legkorábban abban az adómegállapítási időszakban veheti figyelembe, amikor a bizonylat a személyes rendelkezésére áll. Ilyenkor az Áfatörvény nem határozza meg a legkésőbbi figyelembevétel időpontját, ami azt jelenti, hogy a bizonylat kézhezvételétől kezdődően az elévülési időn belül az ilyen adókülönbözet elszámolására lehetősége van.

Az Áfatörvény 58. § (1) bekezdésnek teljesítési időpont szabálya alá tartozó bizonylatok korrekciója

Amennyiben termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetén a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodnak meg, az Áfatörvény 58. § (1) bekezdése alapján a teljesítés időpontja azon ellenérték megtérítése esedékességének időpontja lesz, amelyre az adott részlet vagy megállapodás vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy adott ügylet vonatkozásában bármikor is keletkezik fizetési kötelezettsége a vevőnek, szolgáltatást igénybe vevőnek, az mindig egy újabb teljesítési időpontot fog keletkeztetni. Amennyiben tehát az 58. § hatálya alá eső ügylettel kapcsolatosan a kibocsátott számla úgy módosul, hogy abból eredően a vevőnek fizetési kötelezettsége keletkezik, akkor nem helyesbítő számlát vagy korrekciós bizonylatot, hanem egy újabb számlát kell kibocsátani, amelynek a teljesítési időpontja egy újabb fizetési esedékességi időpont lesz.

Amennyiben a helyesbítésre olyan okból van szükség, hogy a módosítás eredményeképpen a számla befogadójának pótlólagos fizetési kötelezettsége keletkezik, akkor nem helyesbítő számlát kell erről az újabb fizetési kötelezettségről kibocsátani, hanem egy újabb számlát, újabb fizetési határidővel és ezzel megegyező újabb teljesítési időponttal. Ezen az újabb számlán természetesen ennek az újabb számlának a kibocsátása időpontjában érvényes árfolyamot kell alkalmazni, azaz el fog térni abban a számlában alkalmazott árfolyamtól, amelyre tekintettel a korrekciót el kellett végezni.

Amennyiben egy 58. § hatálya alá tartozó ügylet bizonylatának módosítása olyan okból következik be, hogy az nem eredményez a jogosult részéről újabb fizetési kötelezettséget, akkor helyesbítő számlát kell kibocsátani, amelyen a teljesítési időpontként az eredeti teljesítés időpontját kell szerepeltetni (ilyen eset például, ha a módosítás eredményeképpen az adó alapja, összege nem változik, vagy ha az idegen fizetőeszközben kifejezett ellenértékű eredeti számlában téves árfolyamot alkalmaztak, mivel ez a módosulás a felek között pótlólagos fizetési kötelezettséget nem keletkeztet, de az áfabevallás áfa elszámolását azonban módosítja.

Ha egy 58. § hatálya alá eső ügylet eredeti számlájában szereplő fizetendő ellenérték csökken, akkor természetesen megint helyesbítő számlát kell kibocsátani, hiszen a jogosult részére a számlakibocsátónak van visszatérítési kötelezettsége, azaz a jogosult részéről nem keletkezik újabb fizetési esedékesség. Az ilyen korrekciós bizonylat teljesítési időpontja is megegyezik a módosítandó számla teljesítési időpontjával.

Abban esetben, ha az idegen fizetőeszközben kifejezett számla korrekciójára azért van szükség, mert például tévesen állapították meg az adó alapját, vagy hibás áralkalmazás esete áll fenn, akkor a korrekció eredményeképpen pótlólagos fizetési kötelezettség fog keletkezni, ami azt jelenti, hogy új számlát kell a pótlólag fizetendő összegről kibocsátani, azaz nem számlahelyesbítés történik. Az új számlán a teljesítés időpontja ezen új fizetési határidőnek megfelelő időpont lesz. Az új számlán az ezen új számla kibocsátása időpontjának megfelelő árfolyam alkalmazásával kell az adó összegét meghatározni.

Amennyiben egy bármilyen számla módosításra kerül, akkor bármikor (természetesen az elévülési időn belül) is kerüljön sor a számla korrekciójára az ügylet során mindig az eredeti ügylet teljesítési időpontjában hatályos jogszabály szerinti áfakulcsot kell alkalmazni a helyesbítés során is.

A helyesbítés módja, végrehajtása, elszámolása esetében azonban mindig a helyesbítés időpontjában hatályos eljárási szabályok alkalmazandóak (egy 2007-ben kibocsátott számla 2008-ban történő utólagos helyesbítése során nem a régi Áfatörvény rendelkezéseit, hanem már az (új) Áfatörvény idevonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni).

Az Áfatörvény 163. § a) pontja alapján a számla kibocsátásáról a teljesítésig, de legkésőbb az attól számított 15 napon (2009. február 1-jétől az attól számított ésszerű határidőn) belül kell gondoskodni. Egy Áfatörvény 58. § (1) bekezdése alá tartozó ügylet esetén a teljesítés időpontja az adott részlet után esedékes fizetési kötelezettség esedékességének a napja. A számlát tehát adott részlet esetében ezen időpontig, de legfeljebb az attól számított 15 napon belül kellett volna kiállítani. Ha ez elmaradt, akkor az eredeti teljesítés időpontjára, mint teljesítési időpontra vonatkozóan kell kiállítani pótlólag a számlát, és ezen időpontra vonatkozóan önellenőrzéssel kell rendezni annak adótartalmát a költségvetés felé az áfabevallásban. A pótlólag kibocsátott számlában az ügylet teljesítési időpontjában (amely egyben a fizetés esedékességének az időpontja is) hatályos áfakulcsokat kell alkalmazni.

Az 58. § hatálya alá tartozó ügyletek esetében, amennyiben az ellenértéket külföldi fizetőeszközben fejezték ki, az adó alapjának forintban történő meghatározásakor a számla kibocsátásakor érvényes, az Áfatörvény 80. § (2) bekezdésében meghatározott árfolyamot kell alkalmazni. Amennyiben a számla helyesbítésére nem az árfolyam téves alkalmazása miatt kerül sor, akkor természetesen a helyesbítő számlán (kivéve, ha a módosítás pótlólagos fizetési kötelezettséget keletkeztet a számla befogadója részéről) ugyanazt az árfolyamot kell alkalmazni, mint amelyet az eredeti számlán alkalmaztak, így ebből adókülönbözet nem származhat, adókorrekció szükségessége nem jelentkezik.

Az Áfatörvény 58. §-a szerinti, határozott idejű elszámolásban megállapodott adózó által hibás teljesítési időponttal kibocsátott számlák korrekciója mind a számlakibocsátó, mind a számla befogadója szemszögéből nézve

A vevő (számla befogadója) adólevonási jogának keletkezésével és annak érvényesítésével kapcsolatosan a korrekció eredményeképpen a levonható áfa tekintetében nem történik az Áfatörvény 132. §-a szerinti változás, azaz a sztornírozásra/korrekcióra kerülő hibás számla áfatartalma önellenőrzés útján korrigálandó, a tévesen feltüntetett teljesítési időpontot magába foglaló adómegállapítási időszakra vonatkozóan. A helyesbített új számla alapján adólevonási jog az Áfatörvény 119. §-a szerinti időpontban (azaz a fizetés esedékessége szerinti adómegállapítási időszakban) keletkezik, de a joggal élni, csak az annak tárgyi feltételét (Áfatörvény 127. §-a) képező számla birtokában lehet. Mivel a levonható előzetesen felszámított adó összegét hitelesen bizonyító dokumentum az adólevonási jog keletkezésének időpontjában még nem állt rendelkezésre (hiszen a helyesbítés eredményeképpen azt utólag, a rendezés során bocsátották ki), akkor az adólevonás jogát még nem is gyakorolhatta. A későbbiekben kibocsátott számla (számlával egy tekintet alá eső okirat) rendelkezésre állásának időpontjában az adólevonási jog az annak keletkezésétől számított elévülési időn belül bármikor – beleértve az adólevonási jog keletkezésének eredeti adómegállapítási időszakára vonatkozó önellenőrzést is – érvényesíthető.

Mivel a vevő a korábbi adómegállapítási időszakban a hibás számla alapján jogosulatlanul élt az adólevonás jogával, azt fizetendő adóként önellenőrzéssel rendezni kell. A helyesbítő számla birtokában az adólevonási jog önellenőrzés útján is érvényesíthető, az adólevonási jog érvényesítésére legkorábban abban az adómegállapítási időszakban van lehetőség, amelybe a tényleges teljesítési időpont tartozik. Mivel a befogadott hibás számlában előzetesen felszámított adó összegét a korábbi adómegállapítási időszakban levonható adóként jogosulatlanul szerepeltette, ezért az önellenőrzés során önellenőrzési pótlékfizetési kötelezettsége keletkezik. A pótlék alapja a jogosulatlanul levont adó összege.

A pótlék összegének meghatározásakor a továbbiakban: Art. 168. § (3) bekezdése harmadik mondatának rendelkezése alapján kell eljárni. Eszerint ilyen esetben az önellenőrzési pótlék összege nem haladhatja meg a két bevallás közötti időre felszámított késedelmi pótlék összegét. Ez azt jelenti, hogy az önellenőrzési pótlékot azon adómegállapítási időszakról benyújtandó adóbevallás esedékességének időpontjától a hiba feltárásának a napjáig kell kiszámítani, de ha ez az összeg nagyobb, mint a két bevallás közötti időre felszámítható késedelmi pótlék összege, akkor csak ez utóbbi összegét kell megfizetni.

A szállító (számlakibocsátó) korábbi adó-megállapítási időszakban vallott be és fizetett meg olyan adóösszeget, amelyet egy későbbi időszakban kellett volna. Ez esetben a helyesbítés során önellenőrzésre van szükség, mert az ügylet után fizetendő adó nem abban az adómegállapítási időszakban szerepel a bevallásában, amelyikben az Áfatörvény 58. §-a szerint az adófizetési kötelezettség keletkezett, tehát ezen időszakban csökkentenie kell a fizetendő adóját ezen összeggel. Önellenőrzési pótlékfizetési kötelezettsége azonban természetesen ezen időszakra vonatkozóan nem keletkezik.

Arra az adómegállapítási időszakra vonatkozóan, amelyben az ügylet után az Áfatörvény 58. §-a szerint az adófizetési kötelezettség valóban keletkezik, önellenőrzést kell végezni, amelynek során fizetendő adóként kell szerepeltetni a szóban forgó adóösszeget. Az adó alapja a be nem vallott adó összege, a pótlék összegének meghatározása során pedig az Art. 168. § (3) bekezdése második mondatának rendelkezése szerint kell eljárni, azaz a fizetendő pótlék összegét az általános mértékkel kell meghatározni, de az 5 ezer forintot meghaladó összeget nem kell bevallani és megfizetni. Ez azt jelenti, hogy mivel a fizetendő adót már az esedékesség előtt (a hibás számla alapján korábbi időszakban) megfizették, ezért az önellenőrzési pótlékot az Art. általános rendelkezései szerint ki kell számítani, de amennyiben annak összege meghaladná az 5 ezer forintot, akkor az adózónak legfeljebb csak 5 ezer forintot kell önellenőrzési pótlékként bevallani és megfizetni.

dr. Kovács-Kozma Zsuzsanna

(forrás: regular.hu)