A fordított adózás alá eső építőipari szolgáltatások köre 2008. május 1-jétől módosult. Az azóta, jelenleg is hatályos Áfatörvény 142. § (1) bekezdés b) pontja szerint az adót a szóban forgó tevékenység körében akkor a fizeti termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője, ha a szolgáltatás nyújtása olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munkának minősül, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély köteles. Ez utóbbi tényről a szolgáltatás igénybe vevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának.

A fordított adózás alá eső ügyletek esetén, a számlakibocsátója a számlájában áfát nem számíthat fel [természetesen, amennyiben a partnerre az adófizetési kötelezettség áttelepíthető, azaz az Áfatörvény 142. § (3) bekezdésében megfogalmazott személyi feltételek a vevő személyére fennállnak], a számlában hivatkoznia kell arra a tényre, hogy az ügylet után az adó megfizetésére a vevő kötelezett. A vevő önadózással fizeti meg az ügyletet terhelő adót, és amennyiben levonásra jogosult, le is vonhatja az adó összegét.

Az Áfatörvény 78. § (3) bekezdése alapján, a számlakibocsátójánál abban az esetben, ha a számlával egy tekintet alá eső okirat alapján az adóalanynak a korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adója csökken, és a csökkenését az adó alapjának csökkenése okozza, és a számla korrekciójára az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt esetkörök miatt kerül sor, akkor az adó összegét érintő csökkentő tételt fő szabály szerint legkorábban abban az adómegállapítási időszakban veheti figyelembe a számla kibocsátója, amelyben az eredeti számlát érvénytelenítő számla, illetve az eredeti számlát módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll. Tehát amennyiben a számla korrekciója az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt esetkörök miatt válik szükségessé, akkor a számla kibocsátójának nem kell önellenőriznie az adókülönbözet elszámolása során, ellenkező esetben nem mentesül az önellenőrzés alól.

Fentiek tükrében, amennyiben az adóalany elvéti az ügylet megítélését (fordítottan vagy egyenesen adózik-e) és hibásan számláz, akkor a számlát korrigálni kell, és ennek egyes esetekben önellenőrzési vonzata is lesz.

Nézzük meg, hogyan kell eljárni az ilyen számlák korrekciója során.

1. Az adóalanyok fordított adózás szabályai szerint jártak el, de az egyenes adózás szabályai szerint kellett volna eljárniuk:

A számla kibocsátója: helyesbíti a számláját, amelyben korábban nem számított fel áfát, és a helyesbített számlában felszámítja az adót, ami azt jelenti, hogy önellenőriznie kell az eredeti adómegállapítási időszakot, mivel a helyesbítés oka nincs az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt azon esetkörök között, amelyek esetében a számla kibocsátója a korrekciós bizonylatnak a vevő általi kézhezvételekor számolhatná el az adókülönbözetet.

A számla befogadója: először a módosító okirat alapján, az eredeti számlához kapcsolódóan a fordított adózás keretében megállapított fizetendő adót és az ebből keletkező levonható adót az eredeti bevallási időszak önellenőrzésével kell rendeznie, majd az utóbb áthárított áfát levonásba helyezheti (akár az eredeti időszak önellenőrzésével).

1. Az adóalanyok egyenes adózás szabályai szerint jártak el, de a fordított adózás szerint lett volna helyes

A számla kibocsátója: a korábban áfával terhelten kiállított számlát korrigálja áfát nem tartalmazó számlára, a korábban bevallott fizetendő adó csökkenését az eladó a teljesítés időpontját magában foglaló eredeti bevallási időszakra vonatkozó önellenőrzéssel rendezheti.

A számla befogadója: először az egyenes adózás szabályai szerint kibocsátott számlában felszámított és levont áfa összegének a korrekcióját kell az eredeti bevallási időszak önellenőrzésével rendezni (mivel a hibás számla alapján jogosulatlan levonási joggal élt), majd a fordított adózás alkalmazásával megállapítandó fizetendő adót az Áfatörvény 60. § (1) bekezdés b) vagy c) pontja (vagyis az ellenérték megtérítésének időpontja vagy a teljesítést követő hónap tizenötödik napja) szerinti eredeti időpontot tartalmazó bevallási időszak önellenőrzésével lehet korrigálni, és ugyanebben a bevallási időszakban lehet figyelembe venni az így megállapított fizetendő adót levonható adóként is.

Egyenes adózás alá tartozó ügyletek korrekciója

A számla kibocsátója esetében az Áfatörvény 78. § (3) bekezdése alapján, abban az esetben, ha a számlával egy tekintet alá eső okirat alapján az adóalanynak a korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adója csökken, és a csökkenését az adó alapjának csökkenése okozza, és a számla korrekciójára az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt esetkörök miatt kerül sor, akkor az adó összegét érintő csökkentő tételt fő szabály szerint legkorábban abban az adómegállapítási időszakban veheti figyelembe a számla kibocsátója, amelyben az eredeti számlát érvénytelenítő számla, illetve az eredeti számlát módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll.

Az Áfatörvény 77. §-ában felsoroltaktól eltérő okból történő (az adó összegét bármelyik irányba módosító) számlakorrekció, illetve a korrekciós számlában keletkező adókülönbözet elszámolását a számlakibocsátó az eredeti időszak bevallásában (szükség esetén önellenőrzés útján) köteles rendezni.

Az adó alapjának utólagos csökkenését eredményező számlakorrekciók esetére vonatkozóan az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt esetkörök (számlakibocsátói oldalról vizsgálva):

a) érvénytelen ügyletek,

b) minőségi, mennyiségi kifogás miatti adóalap-csökkenés,

c) teljesítés hiánya miatt történő előleg visszafizetése,

d) betétdíjas termék (göngyöleg) betétdíjának visszatérítése,

e) utólagos – számlázott – engedmény

f) a kötelezett elállása miatt, a futamidő alatt meghiúsult részletvétel, zártvégű lízing.

Az itt felsorolt esetekben a számlakibocsátó abban az adómegállapítási időszakban számolja el a számlahelyesbítés miatti adókülönbözetet, amelyikben a bizonylat a jogosult személyes rendelkezésére áll

Ha egy számla korrekciójára nem a hibás teljesítés miatt kerül sor, és nem is utólag adott árengedményről van szó (azaz nem a 77. §-ban felsorolt esetkörök miatti a számlakorrekció történik), hanem pusztán csak téves áralkalmazás miatt kell helyesbíteni, akkor nem alkalmazható az Áfatörvény 78. §-a szerinti elszámolási szabály, azaz a számla kibocsátójának az ügylet eredeti teljesítési időpontjának megfelelő adómegállapítási időszakra vonatkozóan önellenőrzést kell végeznie ebben az esetben. A korrekciós bizonylaton (amennyiben az ügylet nem az 58. §-a alá tartozó ügylet, erről ugyanis a későbbiekben külön lesz szó), az eredeti teljesítési időpontot kell szerepeltetni, és természetesen a bizonylaton utalni kell a helyesbítendő számla számára is.

Az utólagosan adott árengedmény mindig negatív irányú módosítást okoz, nyújtása esetén számlahelyesbítést kell végezni, eredeti teljesítési időponttal. Az ilyen korrekciós bizonylat adóelszámolását az Áfatörvény 78. § (3) bekezdése szerint legkorábban abban az adómegállapítási időszakban kell elvégezni (a fizetendő adót csökkentő tételként), amikor a korrekciós bizonylat a számlabefogadó személyes rendelkezésére áll, azaz nem kell önellenőrzést végezni, mivel az utólagos árengedmény miatti helyesbítés az Áfatörvény 77. §-ában felsorolt esetkörökben szerepel.

A számla befogadója az Áfatörvény 132. § (1) bekezdésének első fordulata alapján, mivel a számla befogadója mindazon esetekben, amikor a levonható, előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az adólevonási jog keletkezését követően bekövetkező változás az oka a korrekciónak, akkor az ilyen okból szükségesség vált számlakorrekciók áfáját a 132. §-ban meghatározott módon és időszakban számolja el. A számla befogadója esetében például egy utólag kiderült téves ármegállapítás olyan tényezőnek minősül, amely esetben alkalmazható a 132. § rendelkezése a korrekciós áfa elszámolására vonatkozóan.

Amennyiben a számlakibocsátó által kibocsátott módosítás szerint lecsökken az adóalap, akkor az utána fizetendő áfa összege is csökken, ez a számlabefogadói oldalon azt jelenti, hogy a számlakorrekció eredményeképpen a különbözet csökkenti az előzetesen felszámított, levonható adó összegét, azaz a számla befogadójának visszafizetési kötelezettsége keletkezik. E korrekció esetében az adó elszámolására az Áfatörvény 132. § (3) bekezdése alapján az adóalany a különbözetet, mint a fizetendő adó összegét növelő tételt (az áfabevallásban a fizetendő adók között) köteles rendezni, és a rendezés abba az adómegállapítási időszakba esik, amikor a korrekciós bizonylat a személyes rendelkezésére áll. Ez a rendezési időpont azonban nem lehet későbbi, mint a korrekciós bizonylat kibocsátásának a hónapját követő hónap 15. napja (ha mégis, ennél az időpontnál később veszi kézhez, akkor a bizonylat kibocsátásnak a hónapját követő hónapját magába foglaló időszakra vonatkozó önellenőrzést kell emiatt végezni).

Más esetben, ha a számla befogadója olyan korrekciós bizonylatot kap, amelyben az előzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli (azaz többletlevonási joga keletkezik), akkor amennyiben a 132. § alkalmazásának lehetősége a fentiek szerint fennáll, akkor a különbözetet úgy kell figyelembe vennie, mint az előzetesen felszámított adó összegét növelő tételt, és legkorábban abban az adómegállapítási időszakban veheti figyelembe, amikor a bizonylat a személyes rendelkezésére áll. Ilyenkor az Áfatörvény nem határozza meg a legkésőbbi figyelembevétel időpontját, ami azt jelenti, hogy a bizonylat kézhezvételétől kezdődően az elévülési időn belül az ilyen adókülönbözet elszámolására lehetősége van.