Ha az adóalany a lakóingatlant - nem továbbértékesítésre, sem pedig bérbeadásra, hanem egyéb - az általa végzett effektív tevékenységéhez szerzi be, akkor a lakóingatlan beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó, függetlenül attól, hogy az adóalany effektív tevékenysége adólevonásra jogosít vagy sem, nem levonható.

Lakóingatlan esetében ugyanis a beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó levonhatóságához nem elegendő az, hogy a tevékenység, amelyhez a lakóingatlant használják, hasznosítják, adólevonásra jogosító legyen (azaz ne ütközzön az általános levonási tilalomba), hanem az is szükséges, hogy a tételes levonási tilalmak egyike se álljon fenn. Mivel a lakóingatlan beszerzését terhelő áfa kizárólag adóköteles továbbértékesítés, illetve adóköteles bérbeadás esetén levonható, így ha az adóalany nem ilyen tevékenység során hasznosítja a beszerzett lakóingatlant - függetlenül az egyéb hasznosítás jellegétől - az áfa nem levonható.

Ha például egy könyveléssel foglalkozó adóalany lakóingatlannak minősülő ingatlant szerez be, és hasznosítja iroda céljára, függetlenül attól, hogy a könyvelési szolgáltatás egyébként adóköteles (és így egyébként adólevonásra jogosító) tevékenység, a beszerzett lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított áfa - figyelemmel az Áfa törvény 125. § (1) bekezdés b) és (2) bekezdés d) pontjaira is - nem levonható. [Nagyon fontos, hogy lakóingatlannak minősül az ingatlan, ha ilyenként van bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, és a használatbavételi engedélye a beszerzéskor lakáscélra szól, azaz függetlenül attól, hogy a példa szerinti esetben a lakóingatlant később üzleti céllal fogják használni, az áfa rendszerében - az ingatlan-nyilvántartásban szereplő minősége, valamint a beszerzéskori használati jellege miatt (ami lakóingatlan volt) - az ingatlan lakóingatlannak minősül, így a levonási tilalom vonatkozik rá.]

3.2.2. A lakóingatlan bérbeadással történő hasznosítása

Az Áfa törvény a lakóingatlan beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó levonhatóságára vonatkozó tiltás alól felmentés ad abban az esetben is, ha az adóalany a beszerzett lakóingatlant egészben vagy túlnyomó részben adóköteles bérbeadással hasznosítja.

Hasonlóan az egyéb ingatlan bérbeadása kapcsán kifejtettekhez, a lakóingatlan bérbeadása is fő szabályként adómentes az Áfa törvény 86. § (1) bekezdés l) pontja értelmében, azonban az Áfa törvény 88. § (1) bekezdés b) pontja alapján adókötelessé tehető. (Megjegyzendő, hogy az adóalanynak 2008. március 17-étől lehetősége van arra, hogy kizárólag az egyéb ingatlanok bérbeadására válasszon adókötelezettséget, és ezzel együtt a lakóingatlanok bérbeadását adómentes körben hagyja. Ennek fordított változata azonban nem működik, azaz az Áfa törvény arra nem ad lehetőséget, hogy az adóalany kizárólag a lakó ingatlanjainak bérbeadására válasszon áfa kötelezettséget az egyéb ingatlanok bérbeadásának adómentes körben hagyása mellett. Ez azt eredményezi, hogy amennyiben az adóalany a lakóingatlan-bérbeadásra áfás adózást kíván választani, akkor ezt csak úgy teheti meg, hogy egyúttal az egyéb ingatlanjainak bérbeadását is áfa körbe vonja.)

Ha az adóalany a lakóingatlanok bérbeadását adómentes körben hagyta, a beszerzett lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó - figyelemmel az Áfa törvény 120. §-ának felvezető szövegére, és ezt megerősítendő az Áfa törvény 125. § (2) bekezdés d) pontjára - nem levonható. A bérbe adott lakóingatlanokra is igaz, hogy mivel azok tárgyi eszköznek minősülnek, így a beszerzést terhelő adó levonhatósága vagy le nem vonhatósága nem csak a beszerzés pillanatában, hanem további 240 hónapon keresztül vizsgálandó. Ha például az adóalany lakóingatlant bérbeadásra úgy szerez be, hogy az ingatlan-bérbeadásait adókötelessé tette, a lakóingatlan beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó a beszerzéskor levonható. Azonban, ha a következő adóévben már nem teljesül az, hogy az adóalany túlnyomó részben bérbeadással hasznosítja az érintett lakóingatlant, mert azt saját egyéb - például tanácsadási - tevékenységéhez kezdi el használni, akkor a lakóingatlan beszerzését terhelő (levont) áfa 1/20-ad részét vissza kell fizetni.

A túlnyomó rész vizsgálatakor a túlnyomó részben bérbeadásra történő hasznosítás azt jelenti, ha az adóalany legalább 90 százalékos mértékben így hasznosítja az adott lakóingatlant. Mivel a beszerzéskor - azaz az adólevonási jog keletkezésének időpontjában - a legalább 90 százalékos bérbeadási célú használat ténye előre nem igazolható, hiszen a tényleges használat csak ezt követően kezdődik meg, a beszerzéskor gyakorlatilag valószínűsíteni kell a használat jellegét (amely a számviteli nyilvántartásokból, egyéb kereskedelmi okmányokból, szerződésekből, az adóalany bejelentett tevékenységéből derülhet ki). Ugyanakkor, ha utóbb a vélelmezettekkel ellentétben mégsem teljesül ez a feltétel, akkor a levont áfát vissza kell fizetni, mégpedig a tárgyi eszközre vonatkozó korrekciós szabályok alkalmazásával (Áfa törvény 135. §).

Az Áfa törvény 126. §-a nem szabályozza részletesen, hogy a 90 százalékos használat teljesülését hogyan kell mérni, pusztán annyit mond, hogy egy ésszerűen megállapított időtartam átlagában kell vizsgálni ezt az arányt. Lakóingatlan bérbeadása esetén - tekintettel arra, hogy a bérbeadásra beszerzett lakóingatlan tárgyi eszköz - egyéves használat tükrében célszerű vizsgálni a 90 százalékos használat megvalósulását (de természetesen az adóalanynak lehetősége van eltérő időtartamot is alapul venni, feltéve, hogy az ésszerű eredményre vezet). A 90 százalékos használatba beletartozik mindazon időtartam is, amikor az adóalany ténylegesen ugyan nem adja bérbe a lakóingatlant, de azt saját célra sem használja. Például ha éppen nincsen senki, aki bérbe venné a lakóingatlant, ez nem jelenti azt, hogy ez alatt az időtartam alatt ne lenne bérbeadási jellegű a használat (feltéve természetesen, hogy saját célú használat nem állapítható meg). Ilyen esetekben a lakóingatlan bérbeadási célú használata, azaz tulajdonképpen bérbeadástól eltérő tevékenységhez történő "nem használata" például azzal igazolható, hogy az adóalany az adott lakóingatlanra vonatkozó bérleti lehetőséget folyamatosan hirdeti, emellett pedig azt másra nem használja.

3.2.3. A lakóingatlan továbbértékesítéssel történő hasznosítása

Az Áfa törvény a lakóingatlan beszerzését terhelő előzetesen felszámított adót abban az esetben is megengedi levonásba helyezni, ha a lakóingatlan beszerzése továbbértékesítési célú, feltéve, hogy az érintett lakóingatlan továbbértékesítése tényszerű adófizetést eredményez.

Ez azt jelenti, hogy hiába továbbértékesítési célú az adóalany lakóingatlan-beszerzése, amennyiben a továbbértékesítés nem adóköteles, a lakóingatlan beszerzését terhelő áfa nem levonható.

A továbbértékesítési cél vizsgálatánál a következőkre kell figyelemmel lenni. Az Áfa törvény 259. § 22. pontja értelmében - többek között - a lakóingatlan beszerzése akkor továbbértékesítési célú, ha saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélkül történik úgy, hogy a lakóingatlan az értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől.

A továbbértékesítési céllal beszerzett lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó tekintetében a fentiek a következőket eredményezik.

a) A továbbértékesítésre kerülő lakóingatlan első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy megtörtént ugyan, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedésétől számított két év még nem telt el

Mivel a címben felsorolt lakóingatlanok értékesítése kötelezően adóköteles körbe tartozik, ezért az ilyen - továbbértékesítésre beszerzett - lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó levonható, mivel a beszerzés továbbértékesítési célú és ezzel együtt a továbbértékesítés adókötelesen történik.

b) A továbbértékesítésre kerülő lakóingatlan első jogerős rendeltetésszerű használatbavételétől már több mint két év eltelt

Mivel az újnak nem minősülő lakóingatlan értékesítése csak abban az esetben adóköteles, ha az adóalany a lakóingatlan-értékesítéseire áfás adózást választott, ezért ezen esetkörnél két megoldás lehetséges.

Az egyik eset az, ha az adóalany nem él a lakóingatlan-értékesítések tekintetében az adókötelessé tétel lehetőségével. Ez azt eredményezi, hogy hiába a továbbértékesítési cél, de mivel a lakóingatlan a továbbértékesítés során adómentesen hasznosul, így annak beszerzését terhelő áfa - az Áfa törvény 120. §-ának felvezető szövegéből következően és az Áfa törvény 125. § (1) bekezdés b) pontja által megerősítetten - nem levonható.

A másik esetben azonban, azaz, ha az adóalany a lakóingatlan-értékesítéseit választásával áfa körbe utalta, akkor a továbbértékesítési célú lakóingatlan-beszerzés adólevonásra jogosít, ugyanis a továbbértékesítési cél mellett az is teljesül, hogy a lakóingatlan továbbértékesítésére adókötelesen kerüljön sor.