Az általános forgalmi adó rendszerében talán az egyik legkomplexebb az ingatlanokra vonatkozó szabályozás. Igen színes mind az ingatlanok beszerzését terhelő adó elszámolása, mind az ingatlanok felhasználása során felmerülő egyes adókötelezettségek, mind pedig az ingatlanok értékesítése esetében. Jelen cikkben a szerző kísérletet tesz arra, hogy átfogó képet nyújtson az ingatlanok áfa rendszerbeli kezeléséről, lehetőség szerint gyakorlati példákon keresztül bemutatva a szabályozás lényegét.

1. Az ingatlan fogalma; a lakóingatlan elhatárolása az egyéb ingatlanoktól

1.1. Általános ingatlanfogalom

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) értelmező rendelkezési között nem található általános ingatlanfogalom. Éppen ezért az általános forgalmi adó szempontjából ingatlan alatt a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) szerinti ingatlant kell érteni. A Ptk. azonban az ingatlan pontos fogalmát nem határozza meg, e körben csak a földről és épületről tesz említést, továbbá a 686. §-ban leszögezi, hogy a Ptk. épületekre vonatkozó rendelkezéseit más építményekre is megfelelően alkalmazni kell. Az építmény fogalmát az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Étv.) 2. § 8. pontja határozza meg, amely szerint építménynek minősül az építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított - rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül - minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Az építményhez tartoznak, annak rendeltetésszerű és biztonságos használatához, működéséhez, működtetéséhez szükséges alapvető műszaki és technológiai berendezések is (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma). Mindezek alapján nem kizárólag a klasszikus értelemben vett épületek tekintendők ingatlannak az általános forgalmi adó rendszerében, hanem az egyéb építmények is, mint például a csővezetékek, elektromos berendezések stb.

Az Áfa törvény az ingatlanok körében ugyanakkor tartalmaz építési telek fogalmat, valamint lakóingatlan-fogalmat a 259. § 7. és 12. pontjaiban.

1.2. Építési telek

Építési teleknek minősül az áfa rendszerében az Étv.-ben meghatározott építési telek és építési terület, amely egyúttal nem minősül beépített ingatlannak. Az Étv. 2. § 6. pontja értelmében építési teleknek minősül a beépítésre szánt területen fekvő, az építési szabályoknak megfelelően kialakított és közterületnek gépjármű-közlekedésre alkalmas részéről az adott közterületre vonatkozó jogszabályi előírások szerint, vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott, magánútról gépjárművel közvetlenül, zöldfelület, illetve termőföld sérelme nélkül megközelíthető telek.

Ugyanezen szakasz 7. pontja alapján pedig építési terület az olyan telek vagy telkek csoportja, amely a nyomvonal jellegű építmények elhelyezésére szolgál.

A gyakorlatban - amennyiben az adóalany a fenti definíció alapján nem tudja biztonsággal eldönteni, hogy az érintett földterület vajon építési teleknek, esetleg építési területnek minősül-e - célszerű az illetékes települési önkormányzattól információt beszerezni arra vonatkozóan, hogy az adott földterület az Étv. szerinti építési teleknek illetve építési területnek minősülhet-e vagy sem.

1.3. Lakóingatlan

A beépített ingatlanok közül az Áfa törvény kizárólag a lakóingatlanra vonatkozóan ad definíciót, ami azt jelenti, hogy minden olyan beépített ingatlan, amely a vonatkozó meghatározásnak nem felel meg, ún. egyéb ingatlannak tekintendő. (Ezért a cikk további részében, amennyiben lakóingatlannak nem tekinthető ingatlanról van szó, az arra történő hivatkozás „egyéb ingatlan" kifejezéssel történik.)

Az Áfa törvény 259. § 12. pontja értelmében lakóingatlan a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minősül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület.

Az Áfa törvény szerint tehát nem annak van döntő jelentősége, hogy az adott ingatlant tényszerűen mire használják, hanem annak, hogy az ingatlan-nyilvántartásban milyen módon tartják nyilván az adott ingatlant (illetve, amennyiben a bejegyzés még nem történt meg, akkor milyen jelleggel vár bejegyzésre), valamint ezzel együtt annak, hogy az ingatlant mire létesítették, melyre a gyakorlatban jellemzően a használatbavételi engedély ad választ.

Ahhoz tehát, hogy egy felépítmény lakóingatlannak legyen tekinthető, kettős feltételt állapít meg az Áfa törvény. Az egyik az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés (amelynek lakásra vagy lakóingatlanra kell szólnia), a másik pedig a lakás céljára létesítettség, ami elsősorban az adott ingatlan használatbavételi engedélyéből derül ki.

Bár a lakás céljára létesítettség feltételének fennállásáról elsősorban az adott önkormányzat által kibocsátott használatbavételi engedély ad felvilágosítást, előfordulhat, hogy az érintett ingatlannak használatbavételi engedélye nem lelhető fel. Ilyen esetben a lakás céljára létesítettség feltételét más módon kell igazolni; ez az igazolás a használatbavételi engedély kiadására jogosult hatóság (azaz az érintett önkormányzat) nyilatkozatával történhet, hiszen a használatbavételi engedély kiadását egyébként is az önkormányzatok teljesítik, így az áfa rendszerében elfogadható, ha ilyen engedély hiánya esetén az adott önkormányzat a létesítettség jellegéről más írásos igazolást ad ki.

A lakóingatlan-fogalom kapcsán kiemelendő, hogy a definíció nem kizárólag azt mondja meg, hogy mely felépítmény az, amely lakóingatlannak minősül az áfa szempontjából, hanem negatív módon is meghatároz, azaz rendelkezik arról is, hogy mely ingatlan(rész) nem tekintendő lakóingatlannak, még akkor sem, ha az a lakóingatlannal egybe épült. Ilyen különösen a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület. Ez a megoldás kissé szokatlan az általános forgalmi adó rendszerében, hiszen jól ismert az áfában az adóalap egységére vonatkozó alapelvi rendelkezés, mely szerint abban az esetben, ha egy ügylet keretében több szolgáltatás teljesül, akkor a főügylet (a főszolgáltatás) határozza meg a teljes ügylet (így a mellékszolgáltatások) áfa rendszerbeli megítélését is. Az Áfa törvény lakóingatlan-fogalma azonban ezt az ún. járulékos költség szabályt áthágja azzal, amikor kimondja: nem tekinthető lakóingatlannak - többek között - a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület még akkor sem, ha az (fizikai és jogi értelemben is) a lakóingatlan részét képezi.

2. Az ingatlanok használata, hasznosítása

Az ingatlanok áfa rendszerbeli megítélése szempontjából kulcsfontosságú a használat, hasznosítás módja.

Természetesen többféleképpen lehet tipizálni az ingatlanok használatát, hasznosítását; didaktikai szempontból azonban a legcélszerűbb az alábbi csoportosítás:

a) Ingatlanértékesítés

b) Ingatlan-bérbeadás

c) Az ingatlannak az adóalany egyéb tevékenysége során történő használata, hasznosítása

2.1. Az ingatlanértékesítés

Az ingatlanértékesítés áfa szabályai meglehetősen sokrétűek. Vannak bizonyos ingatlanértékesítések, amelyek adómentesek, illetve vannak olyanok is, amelyek a normál adókulcs alá tartoznak. Ezen túl kiemelt jelentősége van az adóköteles körbe tartozó ingatlanok értékesítésénél, hogy léteznek olyan ingatlanértékesítések is, amelyek fordított adózás alá esnek.