Az Áfa törvény 88. § (1) bekezdés b) pontja lehetőséget biztosít az áfa alanyoknak arra, hogy az egyébként adómentes körbe tartozó ingatlan-bérbeadásra az általános szabályok szerinti adózást válasszák. Az általános szabályok szerinti adózás választható úgy, hogy az áfa alany minden típusú (azaz nem kizárólag az egyéb ingatlanok és a földterületek esetében, hanem a lakóingatlanok bérbeadására is) választja az általános szabályok szerinti adózást. Ekkor bármilyen ingatlan bérbeadásáról legyen szó, az az általános adókulccsal számlázandó. Az Áfa törvény 88. § (4) bekezdéséből következően azonban az áfa alanynak lehetősége van arra is, hogy úgy válassza az ingatlan-bérbeadásra az általános szabályok szerinti adózást, hogy a lakóingatlanok bérbeadását adómentes körben hagyja. Amennyiben az áfa alany ilyen utóbbi tartalommal bíró nyilatkozatot tesz, akkor a lakó ingatlanjait adómentesen, míg minden egyéb más ingatlanját (ideértve nem csak a beépített egyéb ingatlanokat, hanem minden típusú földterületet) adókötelesen adja bérbe.

Az általános szabályok szerinti adózás választása úgy történik, hogy az adóalany az adóhatósághoz az erre rendszeresített nyomtatványon ezt bejelenti. A nyomtatványon lehet megjelölni, ha az adóalany valamennyi ingatlan bérbeadását az általános szabályok szerint kívánja kezelni, illetve azt is, ha úgy kíván az ingatlan-bérbeadás esetében áfa körbe bejelentkezni, hogy a lakóingatlanok bérbeadását adómentes körben hagyja.

Fontos szabály, hogy bármely variációját válassza is az adóalany az ingatlan-bérbeadás adókötelessé tételének, e választásától a választása évét követő ötödik adóév végéig nem térhet el. Itt is igaz, hogy a választás éve az az adóév, amelyre vonatkozóan első ízben alkalmazza az adóalany az általános szabályok szerinti adózást.

2.2.2. Speciális ingatlanok

Az Áfa törvény 86. § (2) bekezdése értelmében kötelezően adóköteles körbe tartozik az alábbi ingatlanok bérbeadása:

a) Kereskedelmi szállásszolgáltatás nyújtásának biztosítását szolgáló ingatlan-bérbeadás.

b) Közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadás. Ennél a pontnál megjegyzendő, hogy az Áfa törvény 86. § (2) bekezdés b) pontjának szövege értelmében nem általában a garázs, illetve az egyéb parkolási helyek bérbeadása tartozik ide, hanem csak az olyan ingatlan-bérbeadás, ami kifejezetten parkolási célú. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az áfa alany egy korábban garázsnak épített ingatlanját adja ugyan bérbe, de a bérleti szerződés alapján és ténylegesen is a helyiségben a bérlő zöldséges üzletet működtet, akkor - tekintettel arra, hogy a bérbeadás nem parkolási célú - az ingatlan-bérbeadásra vonatkozó általános szabályok az irányadóak.

c) Ingatlannal tartósan összekötött gép, egyéb berendezés bérbeadása. Ide azok az esetek tartoznak, amikor maga az ingatlan vagy annak jellegét és hasznosíthatóságát meghatározó eleme egy gép vagy berendezés. Idetartoznak például a közmű-bérbeadások, vagy egy benzinkút bérbeadása stb.

d) Széf bérbeadás.

A fentiekben felsorolt ingatlanok bérbeadása - az adóalany erre irányuló választásának hiányában is - minden esetben kötelezően adóköteles körbe tartozik, jellemzően az általános adókulcs alá. (A jelenleg hatályos Áfa törvény 3/A számú mellékletének II. rész 1. pontja alapján kivételt képez ez alól a kereskedelmi szállásszolgáltatás, ugyanis az 18 százalékos adókulcs alá esik.)

2.3. Egyéb használat, hasznosítás

Az adóalany a tulajdonában lévő ingatlant - az értékesítésen és a bérbeadáson túl - egyéb tevékenysége során is használhatja. Erre az esetkörre számtalan példa hozható, minden olyan ingatlan idetartozik, amit az adóalany az effektív tevékenysége során (így könyvelés, oktatás, vendéglátó-ipari szolgáltatás, gépjármű-javítás stb.) használ. E pontnak alapvetően a beszerzett ingatlant (esetlegesen) terhelő áfa levonása szempontjából lesz jelentősége, így ezzel részletesen a 3. pontban foglalkozunk.

3. Adólevonási szabályok

Az adólevonási jog keletkezésének alapvető feltétele, hogy az csak az adóalany által adóköteles tevékenység érdekében történő használathoz, hasznosításhoz kapcsolódhat (Áfa törvény 120. §).

Az adólevonásra nem jogosító, illetve az adóalanyiságot nem eredményező tevékenység nem minősül adóköteles tevékenységnek, így az ilyenhez történt beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adó nem levonható. Ez tulajdonképpen egy általános levonási tilalom, hiszen a lényege abban áll, hogy a konkrét beszerzés jellegének további vizsgálata nélkül nem engedi meg levonni azt az előzetesen felszámított adót, mely olyan beszerzés ellenértékében foglalt, amelyik nem adóköteles (azaz ingyenes vagy adólevonásra nem jogosító adómentes) tevékenység során hasznosul. Ez az ún. általános - vagy más néven generális - levonási tilalom.

Azonban egy adott beszerzésnek nem elég „átmennie" a fenti szűrőn, ugyanis az Áfa törvény tartalmaz további levonási korlátokat, amelyeket tételes - vagy más néven speciális - levonási tilalmaknak nevezünk.

Tehát, amikor egy adott beszerzés esetében megvizsgáljuk, hogy a beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó levonható-e, első körben nézzük meg, hogy a szóban forgó termék vagy szolgáltatás egyáltalán az adóalany adólevonásra jogosító tevékenységét szolgálja-e vagy sem. Amennyiben a beszerzés e szűrőn átment, akkor a következő lépés, hogy megvizsgáljuk, vajon az Áfa törvény 124-125. §-ai tartalmaznak-e a konkrét terméknél vagy szolgáltatásnál tételes levonási tilalmat. Ha igen, akkor hiába szolgál a beszerzés alapvetően adólevonásra jogosító tevékenységet, az adó mégsem lesz levonható.

A tételes levonási tilalmak rendszere úgy épül fel, hogy az Áfa törvény a 124. §-ában megnevezi azokat a termék-, illetve szolgáltatásköröket, amelyek kapcsán adólevonás nem gyakorolható. Azonban általában e tételes levonási tilalmak nem abszolút jellegűek, mivel a 125. § egyes - az Áfa törvény 124. §-ában levonási tilalommal sújtott termékek, szolgáltatások esetében - bizonyos felhasználási módoknál (például továbbértékesítési cél stb., részletesen lásd az alábbi pontokban) az adólevonást mégis megengedi.

Az általános forgalmi adó rendszerében az ingatlanoknál adólevonási oldalról annak van kiemelt jelentősége, hogy az adott ingatlan lakóingatlannak vagy egyéb ingatlannak minősül-e.

Az Áfa törvény tételes levonási tilalmat kizárólag a lakóingatlanokkal összefüggésben tartalmaz, az egyéb ingatlanokra vonatkozóan nem. Az egyéb ingatlanok beszerzésekor felmerült előzetesen felszámított adó levonhatósága esetében kizárólag azt kell vizsgálni, hogy az ingatlan hasznosítása nem ütközik-e az általános levonási tilalomba, azaz az ingatlannak a beszerzést követő, adóalanynál történő használata, hasznosítása adólevonásra jogosító tevékenység során történik-e meg vagy sem.

A lakóingatlanok beszerzése során felmerült előzetesen felszámított adó levonhatóságához azonban az általános levonási tilalom vizsgálatán túl szükséges az Áfa törvénynek a lakóingatlanokra meghatározott tételes levonási tilalmait is figyelembe venni.

3.1. Az egyéb ingatlanok kapcsán gyakorolható adólevonás

Az egyéb ingatlanok esetében az Áfa törvény nem tartalmaz tételes levonási tilalmat, vagyis kizárólag azt kell vizsgálni, hogy a beszerzett egyéb ingatlan használata, hasznosítása az adóalany adólevonásra jogosító tevékenysége során történik-e.

A beszerzett ingatlanok hasznosítása az adóalanynál fő szabályként három irányban történhet, egyrészt az ingatlan használható az adóalany effektív tevékenysége során (például a könyvelési szolgáltatást végző adóalany saját irodájának vásárolja azt), másrészt történhet az ingatlan hasznosítása bérbeadással, harmadrészt pedig (tovább)értékesítéssel.

Vizsgáljuk meg, hogy az egyes hasznosítási módozatok mit eredményeznek az adólevonás szempontjából.