Az Áfa törvény 59. §-a úgy rendelkezik, hogy termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz- vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani. A jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.

A fent idézett rendelkezésből a következők állapíthatók meg.

a) Alapvetően az előleg átvétele, jóváírása adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Ugyanakkor az Áfa törvény 59. § (2) bekezdésének szabályából - amely az előleget bruttó összegként jelöli meg (hiszen azt úgy kell tekinteni, mint amely az áthárított adó arányos összegét is tartalmazza) - az következik, hogy az Áfa törvény előlegszabálya kizárólag az egyenes adózásos ügyleteknél jöhet szóba, a fordított adózás alá eső ügyleteknél azonban nem.

Ez azt jelenti, hogy ingatlanértékesítés esetén a teljesítést megelőzően átvett pénzösszeghez kizárólag abban az esetben kapcsolódhat bármilyen adókötelezettség az átvétel időpontjában, ha az ingatlanértékesítés egyenes adózás alá esik. (Fontos azonban, hogy az előleghez kapcsolódó átvételkori adókötelezettség abban az esetben is fennáll, ha az ingatlanértékesítés egyenes adózás alá esik/esne, de az az Áfa törvény szabályai alapján adómentes körbe tartozik. Az adómentes ingatlanértékesítések ugyanis - dogmatikai értelemben - normál adózási körbe tartoznak, csak éppen a mentesség okán nincsen tényszerűen áthárított adó. Ez azt eredményezi, hogy amennyiben adómentes ingatlanértékesítéshez történik meg előleg átvétele, akkor - bár az adómentesség okán tényszerű adófizetés nem történik - azonban az egyéb kötelezettségeket, mint például bizonylat kiállítási kötelezettséget teljesíteni kell.)

Akkor tehát, ha az ingatlanértékesítés fordított adózás alá esik, az előleg átadásának/átvételének időpontjában nem merül fel adókötelezettség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az előlegként fizetett összeg kikerülne az adóztatás alól, ugyanis ebben az esetben az előlegként fizetett összeg az ügyletről kibocsátott „végszámla" átvételének, vagy az ügylet ellenértéke maradéktalan megtérítésének, vagy a teljesítés napját magában foglaló hó 15. napján adózik meg a fennmaradt vételárral együtt.

b) A normál adózási körbe eső ingatlanértékesítések kapcsán azonban az átvett, jóváírt előleg adókötelezettséget keletkeztet. (Az adókötelezettség adómentes ingatlanértékesítés esetén alapvetően bizonylatolási kötelezettséget jelent, más esetben pedig a bizonylat kiállítási kötelezettség mellett adófizetési kötelezettséget is eredményez.)

Az ingatlanértékesítés kapcsán leggyakrabban az a kérdés merül fel, hogy az ingatlan-adásvétel során fizetett foglaló hogyan viselkedik. [Ha az ingatlanértékesítés fordított adózás alá esik, akkor az a) pontban ismertetetteknek megfelelően a foglaló átadása nem adózási pont.] Az egyenes adózás alá eső ingatlanértékesítések során átadott foglaló Áfa törvény szerinti előlegként viselkedik, hiszen a foglaló összege a vételárba beleszámít a Ptk. erre vonatkozó rendelkezései alapján. Az egyenes adózás alá eső ingatlanértékesítéshez fizetett foglalót az átvevő adóalanynak Áfa törvény szerinti bizonylattal kell kísérnie, és amennyiben az ingatlanértékesítés nem adómentes, akkor azt áfát tartalmazó összegként kell kezelnie.

Például tegyük fel, hogy a felek közötti adásvétel tárgya egy 3 hónapja használatba vett ingatlan. Az ügylet - figyelemmel az Áfa törvény 86. § (1) bekezdés j) pontjára és 142. § (1) bekezdés e) pontjára - egyenes adózás alá esik és 25 százalékos adókulccsal adózik. Az ingatlan vételára 12,5 millió forint (10 millió adóalap+2,5 millió áfa összegben); a teljesítésre, azaz az ingatlan átadására március 31-én kerül sor. A vevő - az ingatlanértékesítés teljesítését megelőzően - 2 millió forint foglalót fizet február 15-én. A foglaló ezen példában az Áfa törvény 59. §-a szerinti előleg, ami azt jelenti, hogy azt úgy kell kezelni, mint amely az áthárított adó arányos összegét is tartalmazza. Éppen ezért az eladó a foglaló átvételének napjával - azaz február 15-ével - köteles az átvett foglalóról számlát kibocsátani, mégpedig [figyelemmel az Áfa törvény 59. § (2) bekezdésére is] 1,6 millió forint adóalap +400 ezer forint áfa összegről. Amikor március 31-én megtörténik a teljesítés, az eladó a számlát - március 31-i teljesítési időponttal - úgy fogja kiállítani, hogy a 2 millió forint megfizetett foglalót, mint Áfa törvény szerinti előleget azon kivezeti, így pénzügyi értelemben a vevőnek már csak 10,5 millió forintot (azaz 8,4 millió forint adóalapot+2,1 millió áfát) kell rendeznie, és ezzel együtt - mivel a foglaló összegének áfáját már február hónapban elszámolták -, csak ezen összegre vonatkozóan keletkezik március hónapban az eladónál adófizetési kötelezettség.

[Ha az ügylet végül meghiúsulna, akkor a foglalóról - mint Áfa törvény szerinti előlegről - kibocsátott számlát érvényteleníteni kell, és az azt terhelő adót a foglalót átvett fél visszakéri, a foglalót fizetett fél pedig - feltételezve, hogy adólevonási joga volt és azt gyakorolta is - visszafizeti az államháztartás részére. Ilyenkor a meghiúsulás nyomán (attól függően, hogy melyik fél hibájából hiúsult meg az ügylet) az átvevőnél maradt foglaló, vagy az átvevő által kétszeresen visszatérített foglaló kártérítés jellegű összegnek tekintendő áfa szempontjából, így forgalmi adóztatás - tekintve, hogy a kártérítés nem ellenérték - nem történik.]

c) A gyakorlati életben az ingatlanértékesítéshez fizetett előleg kapcsán felmerül a kérdés, mi a helyes eljárás, ha olyan ingatlanhoz történik meg előleg fizetése, amely az előleg átvétele, jóváírása időpontjában még nem vagy nem abban a minőségében létezik, amelyről az adásvételi szerződés szól.

Például mi a helyzet abban az esetben, ha egy áfa alany vevő építési telket (ami minden esetben kötelezően adóköteles körbe tartozik és egyenes adózás alá esik) kíván vásárolni, azonban az a földterület, amely az adásvétel tárgya, egyelőre átminősítés alatt van, és még az előleg fizetésének időpontjában nem építési telek, hanem csak a teljesítéskor lesz az. Ilyenkor az előleget hogyan kell értékelni, annak fizetése mihez történik vajon: építési telekhez, vagy építési teleknek nem minősülő földterülethez? Mivel az előleg nem önmagában álló adózási pont, hanem az csak a későbbiekben teljesedésbe menő ügylettel együtt értelmezhető - hiszen annak az előlege -, ezért a példa szerinti esetben az előlegfizetés építési telekhez történik, így az áfa alany által átvett előleg mindenképpen áfát is tartalmazó összeg, függetlenül attól, hogy az előleg átvételének időpontjában az érintett földterület még nem építési telek. Az ügylet ugyanis - amelyhez az előleget fizetik - nem egyéb földterület, hanem építési telek értékesítése, így az előlegként átvett összeg forgalmi adózása is ehhez igazodik.

2.2. Az ingatlan-bérbeadás

Az ingatlan hasznosítása történhet úgy is, hogy azt az adóalany bérbe adja. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az Áfa törvény 259. § 4. pontja alapján bérbeadásnak kell tekinteni minden olyan jogviszonyt, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles. Ezen definíció alapján nem kizárólag a klasszikus bérleti szerződéseken alapuló ügyletek minősülnek bérbeadásnak az áfa szempontjából, hanem például a nyílt végű pénzügyi lízing során, illetve az operatív lízing során történő hasznosítás is.

Az ingatlan-bérbeadás az Áfa törvény 86. § (1) bekezdés l) pontja alapján - fő szabályként - adómentes, azonban ez alól vannak bizonyos kivételek, ugyanis vannak olyan ingatlan-bérbeadási ügyletek, amelyek az általános adókulccsal adóznak.