A gyakorlatban számtalanszor felmerül kérdésként, vajon az ingatlanértékesítésnek mi a teljesítési időpontja, mikor keletkezik az ingatlanértékesítés kapcsán az adókötelezettség, illetve mely napot kell az értékesítésről kibocsátott számlán teljesítési időpontként föltüntetni.

Ennek meghatározásához az Áfa törvény 55. § (1) bekezdésének és ehhez kapcsolódóan a 9. § (1) bekezdésének, valamint 10. § a) pontjának, valamint a 10. § d) pontjának rendelkezését kell áttekinteni.

Az Áfa törvény 55. § (1) bekezdése értelmében az adókötelezettség - fő szabályként - akkor keletkezik, amikor az ügylet tényállásszerűen megvalósul.

Az ingatlanértékesítés termékértékesítésnek minősül az áfa rendszerében, ezért ahhoz, hogy megtaláljuk az ingatlanértékesítés tényállásszerű megvalósulásának időpontját, a termékértékesítés tényállását kell megvizsgálni.

A termékértékesítés alaptényállását az Áfa törvény 9. § (1) bekezdése tartalmazza, amely szerint termék értékesítése a birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.

Ezenfelül két további termékértékesítési tényállásnak van jelentősége az ingatlanértékesítések körében. Az egyik ezek közül az Áfa törvény 10. § a)pontja, amely szerint termékértékesítés a termék birtokba adása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi. A másik rendelkezés az Áfa törvény 10. § d) pontja, amely úgy rendelkezik, hogy termékértékesítés az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre.

Tekintsük át, hogy a fenti rendelkezések mire vezetnek az ingatlanértékesítés teljesítési időpontját illetően.

2.1.3.1. Az Áfa törvény 10. § a) pontjának megfelelő ingatlanértékesítés

Az Áfa törvény 10. § a) pontja alá tartoznak a részletvételes konstrukcióban megvalósított termékértékesítések. Emiatt minden olyan ingatlanértékesítés ezen szakasz alá tartozik, amely esetén az ingatlan átadásával együtt a vételár kifizetése nem egy összegben esedékes, hanem az ügylet teljesítését követően egynél több részletben történik.

Miben ragadható meg az Áfa törvény 10. § a) pontja szerinti tényállás - tényállásszerű - megvalósulása? A hivatkozott szakasz termékértékesítésnek a termék birtokba adását tekinti (hiszen az Áfa törvény szövege úgy szól, hogy „termékértékesítésnek minősül továbbá atermék birtokba adása olyan ügylet alapján..."). Amennyiben az ingatlanértékesítés során a vételár a teljesítést követően több részletben esedékes, akkor a teljesítés napja az ingatlan birtokba adásának a napja lesz. Ez azt jelenti tehát, hogy az Áfa törvény 10. § a) pontja szerinti ingatlanértékesítések esetén áfa szempontjából a tulajdonjog-átszállás időpontjának nincsen jelentősége, kizárólag a birtokba adás számít. (Nagyon fontos azonban, hogy a birtokba adás nemcsak ténybirtokot, hanem jogi birtokot is jelenthet, bár ennek általában az ingó dolgok értékesítése esetén van kiemelt jelentősége, ugyanis ingatlannál a ténybirtok és a jogi birtok jellemzően egybe esik.)

2.1.3.2. Az Áfa törvény 10. § d) pontjának megfelelő ingatlanértékesítés

Az Áfa törvény 10. § d) pontjának speciális termékértékesítési tényállása alá azok az ingatlanértékesítések tartoznak, amelyek nem egy már meglévő ingatlanra irányulnak, hanem ahol az ügylet lényege abban áll, hogy az értékesítő maga - a vevő megrendelése alapján - építi föl az átadásra kerülő ingatlant.

Nagyon fontos, hogy az Áfa törvény 10. § d) pontja értelmében termékértékesítésként adózik az építési szerződésen alapuló minden - ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő - ingatlan átadása, függetlenül attól, hogy az ingatlan megépítéséhez szükséges anyagokat az értékesítő vagy a megrendelő biztosította. Ez azért lényeges, mert alapesetben a megrendelő anyagával végzett munka szolgáltatásnyújtási jogcímen adózik, azonban az Áfa örvény 10. § d) pontja alapján, amennyiben az ügylet tárgya ingatlan lesz, akkor mindenképpen termékértékesítésről lehet csak szó.

Vajon az Áfa törvény 10. § d) pontja szerinti ügyletnél mely mozzanatban ragadható meg a tényállásszerű megvalósulás? A hivatkozott rendelkezés az ingatlan átadását nevesíti a tényállás fő elemének, ezért az Áfa törvény 10. § d) pontja alá tartozó ingatlanértékesítések teljesítési időpontja az átadás-átvételi jegyzőkönyv napja.

2.1.3.3. Az Áfa törvény 9. § (1) bekezdésének megfelelő ingatlanértékesítés

Minden olyan ingatlanértékesítést, amely nem tartozik a fenti két pont [azaz az Áfa törvény 10. § a) pontja, illetve 10. § d) pontja] alá, az általános - az Áfa törvény 9. § (1) bekezdésében foglalt - termékértékesítési tényállás alá kell sorolni.

Az Áfa törvény 9. § (1) bekezdésének rendelkezésében a fő tényállási elem a termék olyan átengedésében ragadható meg, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. A két kulcsfontosságú mozzanat tehát az átengedés, és a tulajdonosként való rendelkezésre jogosultság.

Az átengedés az Áfa törvény szerint a birtokba adással egyenértékű fogalom. Az átengedés ugyanis a szó köznapi értelmében azt jelenti, hogy az átadó az átvevő hatalmába, rendelkezésébe bocsátja a terméket, azaz átengedi azt az átvevőnek.

A gyakorlatban a 9. § (1) bekezdés kapcsán a sokszor félreértelmezett tényállási elem a tulajdonosként való rendelkezésre jogosultság. Sokan úgy értik, hogy az Áfa törvény 9. § (1) bekezdésének termékértékesítési fogalmában szereplő „tulajdonosként való rendelkezés" azt jelenti, hogy az átvevőnek tulajdonossá kell válnia. A szerző - hivatalos és egyebekben az Európai Bíróság által is képviselt állásponttal megegyező - véleménye szerint azonban a tulajdonosként való rendelkezés tágabb kategória a tulajdonjog átszállásánál. A tulajdonosként való rendelkezés a fogyasztáshoz kötődő fogalom, lényege az, hogy az átvevő a külvilág felé úgy jelenik meg, mint aki az átvett termékkel rendelkezik, azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy polgári jogi értelemben a rendelkezési jogosultsága teljes. A lényeg az, hogy a termék átengedése a tulajdonjog bármikori (akár későbbi) átszállásának a szándékával történjék meg. Éppen ezért az olyan ingatlanértékesítések esetén, amelyek nem tartoznak sem az Áfa törvény 10. § a) pontja, sem pedig 10. § d) pontja alá, az Áfa törvény 9. § (1) bekezdéséből levezetten a teljesítés időpontja - hasonlóan a 10. § a) pontnál kifejtettekhez - az ingatlan birtokba adásának napja. (Itt kell megjegyezni, hogy éppen ezért az ún. tulajdonjog-fenntartással kötött adásvételi szerződések esetén sem a tulajdonjog átszállásának a napja, hanem a birtokba adás napja lesz a teljesítési időpont, függetlenül attól, hogy az ingatlanértékesítés az Áfa törvény 10. § a) pontja, vagy 9. § (1) bekezdése alá tartozik-e.)

2.1.3.4. A fordított adózás alá eső ingatlanértékesítések teljesítési időpontja, illetve a fordított adózás alá eső ingatlanértékesítéshez kapcsolódó adófizetési kötelezettség

Az Áfa törvény 60. § (1) bekezdése értelmében termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót

- az ügylet teljesítését tanúsító számla kézhezvételekor vagy

- az ellenérték megtérítésekor, vagy

- a teljesítést követő hónap tizenötödik napján

kell megállapítani.

Ha fordított adózással történik az adófizetés, a fizetendő adó megállapításának időpontjára - függetlenül attól, hogy az ügylet teljesítési időpontját az Áfa törvény mely rendelkezése alapján kell megállapítani - a 60. § (1) bekezdésében meghatározott időpontokat kell figyelembe venni; a három közül pedig az lesz a releváns időpont, amelyik a leghamarabb következik be.

Az alábbi példában bemutatjuk, milyen módon kell elszámolni egy fordított adózásos ingatlanértékesítés áfa terheit.

A felek közötti szerződés egy négy éve használatba vett ingatlan értékesítésre irányul úgy, hogy az értékesítő az Áfa törvény 88. § (1) bekezdés a) pontja értelmében bejelentkezett az általános szabályok szerinti adózás alá. A vevő maga is normál áfa alany, így az ingatlanértékesítés fordított adózás alá esik az Áfa törvény 142. § (1) bekezdés e) pontjának és (3) bekezdésének együttes olvasata alapján.

Az ingatlan átadására 2010. augusztus 31-én kerül sor, amelyről a számlát 2010. szeptember 2-án adják át, az ellenérték megtérítése pedig október 15-én történik meg.

Az ügylet Áfa törvény szerinti teljesítési időpontja - figyelembe véve a 2.1.3.1-2.1.3.3. pontokban tárgyaltakat - az átadás napja, azaz augusztus 31-e, így a kibocsátott számlán is ezt az időpontot kell teljesítési időpontként föltüntetni. A fizetendő adót azonban a vevő nem ezzel a nappal állapítja meg, hanem az Áfa törvény 60. § (1) bekezdésének szabályában felsorolt három időpont közül azt veszi alapul, amelyik elsőként következik be. A példa szerinti esetben a számla kézhezvétele, az ellenérték megtérítése és a teljesítés időpontját követő hó 15. napja közül elsőként a számla kézhezvétele történt meg (ti. szeptember 2-án), így az ingatlant beszerző - havi bevalló - vevő a szeptember havi bevallásában köteles elszámolni az ingatlanbeszerzéshez kapcsolódóan felmerülő általános forgalmi adót.