Kiemelt hirdetések

Aktuális

Külföldi munkából származó jövedelem adózása

Illetőség megállapítása

A külföldi állammal kötött egyezmény hatálya azokra a magánszemélyekre terjed ki, akik vagy az egyik, vagy mindkét szerződő államban illetőséggel bírnak, illetve akik valamelyik szerződő állam területén munkavégzés céljából tartózkodnak. Az illetőségnek meghatározó szerepe van abban, hogy a jövedelem adóztatására melyik állam jogosult. Ezért külföldi jövedelemszerzés esetén elsőként a magánszemély adóügyi illetőségét kell tisztázni. Az adóügyi illetőség lényegében azt fejezi, hogy a magánszemély melyik állammal áll adózási szempontból a legközelebbi kapcsolatban, melyik államban tekinthető belföldi illetőségűnek. Fontos megjegyezni, hogy ez a fogalom nem azonos az állampolgársággal. Ugyanakkor az állampolgárság bizonyos esetekben lényeges szempont lehet az illetőség meghatározásánál.

Az illetőség meghatározását az egyes államok a belső jogszabályukban eltérően szabályozhatják.

Az Szja-törvény szerint belföldön rendelkezik illetőséggel az a magánszemély, aki

– magyar állampolgár (kivéve azt a kettős állampolgárt, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakhelye),

– az a magánszemély, aki a külön jogszabály szerinti szabad tartózkodás jogát egy naptári évben legalább 183 napig Magyarországon gyakorolja (elsősorban EU-, EGT-állampolgár),

– az előző pontba nem tartozó, a külön jogszabály szerint letelepedett jogállással rendelkező magánszemély, illetve

– a hontalan magánszemély.

A felsoroltak közé nem tartozó magánszemélynek abban az esetben állapítható meg a magyar adóügyi illetősége, ha

– kizárólag Magyarországon van állandó lakóhelye, vagy

– a magánszemély létérdekeinek központja Magyarország, azaz a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok Magyarországhoz fűzik akkor, ha a magánszemélynek egyáltalán nincs, illetve, ha Magyarországon és más államban is van állandó lakóhelye,

– a szokásos tartózkodási helye belföld, ha az előzőek alapján nem állapítható meg az illetősége.

Előzőek alapján a nem magyar állampolgár is szerezhet belföldön illetőséget, ha letelepedési engedélyt kapott Magyarországon, vagy ha a státusa hontalan, és akkor is, ha csak belföldön van állandó lakóhelye. Továbbá belföldinek kell tekinteni azt a magyar állampolgárt is, aki Magyarországon nem rendelkezik állandó lakóhellyel, több éve külföldön él és más külföldi államban nem szerzett állampolgárságot (nem kettős állampolgár).

Az Szja-törvény nem határozza meg az állandó lakóhely fogalmát, ezért e tekintetben az adózás rendjéről szóló törvény értelmezése az irányadó. E fogalmi meghatározás szerint az állandó lakóhely olyan lakóhelyet jelent, ahol a magánszemély tartós ott lakásra rendezkedett be és ténylegesen ott is lakik. Az állandó lakóhely megítélésén nem változtat az a körülmény, ha a magánszemély ideiglenes jelleggel – például munkavégzés céljából – huzamosabb ideig külföldön tartózkodik.

Előfordulhat, hogy a külföldi tartózkodás ideje alatt (a tartózkodás idejére vagy a külföldön létesített állandó lakóhelyre tekintettel) a külföldi államban – annak belső jogszabálya alapján – is illetőséget szerez a magánszemély. A külföldi illetőséget megalapozhatja például a külföldi államban való tartózkodás hossza (jellemzően a 183 napot elérő/meghaladó ott tartózkodás) vagy a külföldi államban létesített állandó lakóhely. Amennyiben előáll az a helyzet, hogy a magánszemély az államok belső jogszabályai alapján Magyarországon és a külföldi államban is illetőséggel bír, és a két állam viszonylatában van egyezmény, akkor annak rendelkezése alapján kell meghatározni az adóügyi illetőséget. Az erre vonatkozó rendelkezések az egyezmények lakóhelyről vagy illetőségről szóló cikkeiben találhatók.

A hatályban lévő egyezményeknek az illetőség meghatározására vonatkozó szabályaiban jellemzően az OECD tagállamai részére létrehozott Modellegyezmény elvei érvényesülnek, a következők szerint.

Amennyiben a magánszemélynek csak az egyik államban van állandó lakóhelye, akkor abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyikben az állandó lakóhelye van. A Modellegyezményhez fűzött magyarázat szerint az állandó lakóhely az, ahol a magánszemély tulajdonolja vagy birtokolja az otthonát, és ezt a lakóhelyet saját használatra és tartós ott lakás céljából szerezte meg. Az állandó lakóhelyet nem kell feltétlenül tulajdonolni, elegendő, ha az folyamatosan és tartósan a magánszemély rendelkezésére áll.

Ha a magánszemélynek mindkét állam területén van állandó lakóhelye, akkor a létérdekek központja a meghatározó. A létérdekek vagy az életvitel központja az a hely, amelyhez a magánszemélyt szorosabb személyi és gazdasági kapcsolatok kötik. Ebből a szempontból meghatározó lehet, hogy a magánszemély a megélhetést biztosító jövedelmét melyik államban szerzi meg, hol működteti a (fő) vállalkozását, hol él a családja (ezen belül is a házastársa, a gyermekei). A nemzetközi gyakorlatban ezeket a kapcsolatokat együttesen vizsgálják. Így például, ha valakinek a megélhetését biztosító jövedelme ausztriai munkavégzésből származik, de Magyarországon állandó lakóhelye van, és a családjához naponta vagy hetente hazautazik, akkor megállapítható a magyar illetősége. Az egyedülálló személyek esetében viszont a létérdekek központja, így az illetőség is jellemzően abban az államban állapítható meg, ahol a munkavégzés történik.

Ha az állandó lakóhely vagy a létérdekek központja alapján nem lehet meghatározni az illetőséget, akkor azt kell megvizsgálni, hogy melyik államban tartózkodik szokásosan a magánszemély. A szokásos tartózkodási helye abban az államban van a magánszemélynek, amelyben – a ki- és beutazás napját is egész napnak számítva – 183 napnál többet tartózkodik.

Amennyiben a szokásos tartózkodási hely szerint sem lehet egyértelműen megállapítani az illetőséget, mert a magánszemély egyik államban sem tartózkodik 183 napnál hosszabb ideig, vagy mindkét államban pontosan ugyanannyi időt tölt, akkor az állampolgárság alapján dönthető el az illetőség kérdése. Megtörténhet, hogy az érintett személy kettős állampolgár, vagy éppenséggel egyik államnak sem az állampolgára. Ebben az esetben a szerződő államok illetékes hatóságainak egyeztetése szükséges az illetőség meghatározásához.

Egyes egyezmények eltérhetnek a Modellegyezmény előzőekben ismertetett elveitől. Ezért egy konkrét ügyben mindig meg kell nézni, hogy az adott külföldi állammal kötött egyezmény hogyan határozza meg az illetőséget.

Az illetőséget meghatározó, előzőekben említett körülmények az adóév során változhatnak. Ennek következtében előfordulhat, hogy az adóéven belül változik az illetőség. Ez viszont azt eredményezheti, hogy az illetőség változását megelőzően és az azt követően megszerzett jövedelemre eltérő adókötelezettség vonatkozik.

Ha például egy magyar állampolgárságú személynek Magyarországon állandó lakóhelye van, és az év első kilenc hónapjában itt él, akkor ebben az időszakban őt belföldi illetőségűnek kell tekinteni. Ha az említett személy október 1-jén – felszámolva Magyarországon az állandó lakóhelyét – Franciaországba költözik, akkor mindkét állam belső jogszabálya alapján belföldinek minősül (Magyarországon az állampolgársága, Franciaországban pedig az állandó lakóhelye alapján). A tényleges illetőséget a két állam által kötött egyezmény rendelkezése szerint kell megállapítani. Az egyezmény alapján Franciaországban kell őt belföldi illetőségűnek tekinteni. A magyar illetőség elvesztésével megszűnik a magánszemély a teljes körű adókötelezettsége Magyarországon. Így tehát a magánszemélynek a Magyarországon benyújtandó bevallásában csak a magyar illetősége alatt szerzett jövedelmeit kell bevallania.

Az a magyar illetőségű személy, aki év közben a végleges távozás szándékával elhagyja az országot, kérheti az adóhatóságtól, hogy soron kívül állapítsa meg az adóját.

Mint látható az illetőség meghatározása során nagyon körültekintően kell eljárni, sokféle körülményt kell vizsgálni. További nehézséget jelent, hogy az Szja-törvény belföldi illetőségre vonatkozó rendelkezése a fő szabály tekintetében és az egyes meghatározó körülmények sorrendjében is eltér az egyezmények meghatározásaitól.

Amennyiben a külföldön munkát végző személy bizonytalan abban, hogy a külföldi állam belföldi illetőségűnek tekinti-e, célszerű megkeresnie a külföldi adóhatóságot a külföldi illetőség igazolása végett. A külföldi illetőségigazolás kiállítása vagy megtagadása egyértelművé teszi ezt a kérdést.

Copyright © 2011 Láng Nikolett.
Minden jog fenntartva.