Míg a kormány a gazdaság fehérítése érdekében az ország valamennyi pénztárgépét összekötné az adóhivatallal, addig a kiskereskedelmi csalások többsége nem is a blokkolásnál keletkezik. Épp az a lényeg, hogy az árbevétel egyáltalán ne kerüljön be a gépbe.

Mindenki mindennel trükközik, a lényeg épp az, hogy ne legyen nyoma az árbevétel egy részének - reagált a szállodaiparban dolgozó forrásunk arra a kormányzati felvetésre, mely szerint az adóelkerülést azzal csökkentenék, hogy az ország valamennyi, 400 ezer pénztárgépét rákötnék a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) hálózatára.

A kormány az intézkedéstől 95 milliárd forint pluszbevételt remél, amely így nagyjából a negyedét fedi le Matolcsy György múlt pénteken bejelentett 400 milliárdos kiigazító csomagjának. Ám ezzel az összeggel nem csak amiatt van probléma, mert a kormányzatok politikai összetételtől függetlenül a gazdaság kifehérítésére irányuló akciókból származó bevételeket rendszeresen felültervezik.

Azért is lehetnek vele gondok, mert a kiskereskedelmi, vendéglátó-ipari csalások többsége nem a nyugta-, illetve számlaadáskor történik, hanem már előtte. Erre a tényre egyébként már a szakmai szervezetek, köztük az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) is felhívta a figyelmet. A hvg.hu összegyűjtött pár jellemző csalási módszert, amely az egyre szigorúbb ellenőrzések mellett is tovább él, és a szálloda- és vendéglátó-ipari, illetve a kiskereskedelmi hétköznapokat máig meghatározza.

A "fekete doboz" volt a kulcselem

A szállodaiparban kétfelé oszlik a bevételek elkönyvelése: egyrészt a recepción a szobák árának kifizetésekor, másrészt a hotelek éttermeiben, kávézóiban rögzítik a bevételt. Egy neve elhallgatását kérő, a szállodaiparban dolgozó szakember a hvg.hu-nak elmondta, hogy a recepción a mai napig nem "fekete dobozos" pénztárgépek működnek, vagyis az árbevétel alakulása nem visszakövethető magánál a pénztárgépnél, bár a pénztárak összekötése a számítógépes szállásfoglalási szoftverrel jelentősen csökkentette a visszaélések számát.

Az éttermekben ma már kötelező a fekete dobozos gépek használata. Korábban bevett gyakorlat volt, hogy számlákat hamisítottak egy másik géppel: ez a tétel sosem jelent meg a forgalomban, az illegális bevételt pedig a turnus szétdobta egymás között.

A fekete dobozos pénztárgépek éttermi bevezetése után ezek a technikák megszűntek: amit beütnek a pénztárgépbe, azon már nem lehet változtatni - mondta a szállodaiparban dolgozó forrásunk. Az éttermi dolgozók a fekete dobozos gépek megjelenése után úgy trükköztek, hogy egyszerűen nem adtak nyugtát. Ez úgy történt, hogy lehetett tudni, ki nem kér számlát (a törzsvendégek például vagy esetleg a külföldiek). A számlaadás elmulasztása persze nem csak a NAV-nak kellemetlen: a munkatársak a tulajdonost is „meglopták”.

Azért, hogy a fekete számlák használata ne legyen nyilvánvaló, a munkatársak az italokat saját beszerzéssel pótolták, a plusz ételeket pedig az adagok lecsipkedésével spórolták meg. A szállodások a szobaárakkal is játszhatnak: egy ötcsillagos hotelben visszatérő módszer volt, hogy egy utcáról betérő vendégnek a céges partnereknek ajánlott kedvezményes áron számláztak ki szobát, a kuncsafttól viszont beszedték a normál listás árat. A mintegy 40 eurós haszon megmaradt a szállodai munkatársak zsebében.

Ha mindez moderált keretek között zajlott, akkor az üzemeltetésnek sem szúrt szemet. A vállalatvezetés az imént felsorolt machinációkat amúgy is gyakran hajlamos volt az óhatatlan veszteségek közé számolni, és ennek megfelelően alacsonyan tartotta a munkatársak bérét  - képmutatóan, csak a borravalóra hivatkozva. Az élő munka költsége így még olcsóbb is volt, mintha rendesen leadóztak volna utána.

Egy másik szállodaipari forrásunk szerint azzal, hogy a pénztárgépeket összekötötték a számítógépekkel, elméletben az is lehetséges, hogy a szállodaigazgató az irodájából kövesse nyomon, melyik asztalnál mekkora a rendelés éppen. Ipari kamerán keresztül pedig meg is nézheti, hogy tényleg ülnek-e annál az asztalnál, vagyis zajlik-e valós fogyasztás.

Két pénztárgéppel az árbevétel eltitkolásáért

A kisebb vendéglátó-ipari egységekben elképzelhető olyan megoldás, hogy két pénztárgépet használnak: az egyiket nem regisztrálták a NAV-nál, míg a másik teljesen legálisan működik. Az étterem, söröző árbevételét a két pénztárgép között el lehet osztani, a legálisan működőben értelemszerűen több pénzt kell tartani, mert a túl kevés forgalom szemet szúrna. Ellenőrzéskor a legálisból adnak nyugtát - az ellenőrzésről szinte mindig értesülnek az érintett egységek -, normális esetben pedig az illegálisan működő pénztárgépet használják, és abból lehet pénzt átcsoportosítani a másikba, ha szükséges. Onnan viszont pénzt már nem lehet kivenni, hiszen az hivatalos árbevételként megjelenik.

"Senkinek nem tűnik fel, ha kisebb a pörkölt adagja"

Szállodaipari forrásaink szerint a beszállítás területén a nagyobb rendezvényeknél történhet trükközés. A nagy számok törvénye alapján lehet az alapanyagoknál variálni a mennyiségekkel (kis rendezvénynél szinte egyáltalán nem lehetséges, túl kicsi a mennyiség). Ehhez azonban két szereplő együttműködése szükséges. A beszállítótól beérkező árut átveszi a szálloda vagy étterem munkatársa, de az átvételnél kevesebb mennyiség cserél gazdát. Papíron megvan az áru, a hűtőkamrában ugyanakkor már senki nem nézi meg, hogy valóban annyi érkezett-e be. Egy több száz fős rendezvénynél pedig senkinek nem tűnik fel, hogy például a 16 dkg-os pörköltadagok csak 14 dkg-osak. A "lefölözött" húsmennyiségen, vagy annak eladásán pedig az átvevő és a beszállító-munkatárs osztozkodik. Ezek a praktikák ma már azonban kisebb arányban mennek, mint régebben.

A szállodaipari, vendéglátó-ipari helyeken az a hüvelykujjszabály, hogy akkora forgalma legalább legyen az adott helynek, amekkora költsége van. A veszteség látszatát mindenképpen el kell kerülni, egy minimális nyereséget is lehet produkálni, de annyit sosem érdemes, ami után komoly adómennyiséget kellene befizetni. „Ha megvan a trükk, hogyan lehet elkerülni az adóbefizetést, akkor hülyék lennének nem kihasználni az érintettek ezt a trükköt” - említette egyik forrásunk.

A forgalom 15-20 százaléka nem a hivatalos csatornákon keresztül megy

Egy ajándéktárgyak árusításával foglalkozó bolt üzletvezetője szerint a pénztárgépek területén három trükközési lehetőség van, ezek ismertek szélesebb körben ebben a szegmensben. Az első lényege, hogy az összeget csak egy "számológépszerű készülékbe" ütik be, így nem keletkezik valódi blokk, a vásárlónak fel sem tűnik, hogy nem nyugtát kapott, hanem egy papírfecnit.

A második opció, amikor egyáltalán nem ütik be a vételárat. Ebben az esetben a nap végén az adott bolt "generál valamekkora forgalmat", hiszen ne legyen feltűnő, hogy aznap nem volt árbevétel. E praktika megakadályozására ugyanakkor megoldás lehet a bekötés a NAV-hoz, mivel ott valós időben kiszűrhető lenne, hogy például miért pont este 7 és 8 óra között volt egy viszonylag nagyobb forgalom.

A harmadik lehetőség a nyugtaadásnál, hogy minden vásárlást beütnek a pénztárgépbe, a boltban felejtett készpénzes blokkokat - a nem bankkártyás fizetéseket - pedig a nap végén lesztornózzák. Ezt kisebb összegeknél nem érdemes megtenni, nagyobbnál viszont már igen.

Az üzletvezető szerint emellett olyan is történik, hogy informális megegyezés születik egy hosszú távú beszállítójukkal, hogy ő bizonyos mennyiséget számla nélkül értékesít nekik. Az üzletvezető saját bevallása szerint a forgalmuknak a 15-20 százaléka származhat ennek a segítségével, de véleménye szerint egy éjjel-nappali élelmiszerboltban ez az arány akár 60-70 százalékra is felkúszhat: „Ott sokkal szélesebb a beszállítói kör, innen-onnan zajlik a beszerzés, és kevesebb a hosszú távú beszállító, vannak ad-hoc áruszállítások.”

"Ha láttuk a vásárlón, hogy nem akar blokkot, akkor nem is adtunk"

Egy könyvesboltban dolgozó volt pénztáros szerint a pénztárgépekkel folyó machinációk helyett náluk sokkal inkább az volt a jellemző, hogy "nem mindenről adtak blokkot". Ha látták a vásárlón, hogy egyáltalán nem figyel a nyugtára, akkor a pénztárgépen nem ütöttek rá a fizetés gombra - pedig időközben az árat már elkezdték beütni, csak a műveletet nem fejezték be.

Könyvesboltos forrásunk szerint azt is teljes mértékig kihasználták, hogy a meglévő törvények értelmében az árukészlet egy bizonyos százaléka leírható lopásként vagy megrongálódott, értékcsökkent áruként. Így fölös mennyiségű könyv keletkezett, amit egyet fizet-kettőt kap akcióban kiválóan értékesíteni lehetett. A dolgozók bérére kitérve forrásunk elmondta, hogy a boltban senki nem volt alkalmazásban, mindenki egy munkaerő-kölcsönző cég munkavállalója volt, amit a könyvesbolt költségként tudott elszámolni. Senki nem akkora bérre volt bejelentve, mint amekkorát a hó végén kézhez kapott. Nekik például egy kisebb összeget cafeteria-juttatásnak álcázva fizettek ki. Különböző béren kívüli juttatások igénybevételét íratták alá a dolgozókkal, a juttatásokat viszont egyáltalán nem is kapták meg (pl. fitneszbérlet), hanem pénz formájában érkezett meg hozzájuk.

A könyvesbolti pénztáros érdekességképpen azt is megemlítette, hogy a kiadó írói rendszeres vásárlók is. Írói kedvezményüket kihasználva olcsóbban vásárolhatnak, de nyugtát ők sem kapnak. És nem is erőszakoskodnak emiatt.

A lényeg: a pénztárgépet messziről kerüljük el

Mint az a fentiekből is látszik, igazából egy praktika a "tuti befutó": ha az adott vásárlást, árbevételt a vállalkozások teljesen eltitkolják, elcsalják, vagyis a pénztárgépet teljesen kihagyják a folyamatból. Így bármennyire is szeretné a kormány, hogy fehéredjen a gazdaság, és a cégek a legális utat válasszák, ez a jelenlegi gazdasági és üzleti környezetben, a magas adóterhek mellett egyáltalán nem fog bekövetkezni. Jelenleg ugyanis a beszerzői-beszállítói- vásárlói lánc minden eleme érdekelt a praktikák fenntartásában. A pénztárgépekbe be nem kerülő forgalommal pedig a NAV új rendszere sem fog tudni mit kezdeni.

(forrás: hvg.hu)