2006. július 1-től a végelszámolásra vonatkozó szabályokat „a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról, és a végelszámolásról” szóló 2006. évi V. törvény - melyet röviden cégeljárási törvénynek nevezhetünk, - 55.§-ában, valamint a 94-118.§-aiban találjuk meg. Ehhez kapcsolódik, a végelszámolás számviteli feladatainak szabályozását tartalmazó 72/2006. (IV.3.) Korm. rendelet.

Rengeteg publikáció jelenik meg a végelszámolásról, de amikor egy könyvelőnek ezt a folyamatot végig kell vinnie, akkor soha nem találja a választ sehol az ő konkrét problémájára. Ennek az az oka, hogy minden írásnak (újság, könyv, internet,) korlátozzák a terjedelmét részben anyagi okokból, részben a könnyebb olvashatóság érdekében, illetve azért, mert csak kevesen vesznek könyvet, főleg, ha drágának találják. Megjegyzem, hogy az is nehézséget okoz ebben a szakmában, hogy a szabályokat gyakran változtatják, ezért ha ma megveszek egy könyvet, annak egy része néhány hónap múlva már aktualitását vesztheti.

Mindezeket előrebocsátva most is csak a végelszámolás egy részterületével, a címben foglalt témakörrel foglalkozunk.

A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor az általa meghatározott nappal - mint mérlegfordulónappal - a végelszámolás időszaka utolsó üzleti évéről, (ez lehet néhány hónap is,) a végelszámolás időszakát lezáró számviteli beszámolót köteles készíteni, kötelező könyvvizsgálat esetén azt könyvvizsgálóval ellenőriztetni, és a jóváhagyásra jogosult testületnek előterjeszteni.

Mielőtt azonban a teljes zárást elkészítenénk, vannak még feladataink a vagyonfelosztásra készülve.

Amennyiben a végelszámolás befejezésekor a végelszámolás alatt álló gazdálkodó könyvviteli nyilvántartásaiban a forintban lévő pénzeszközön kívül egyéb eszközök, a források között kötelezettségek is szerepelnek, a végelszámoló a Ctv. 111. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján köteles azokat tételesen piaci értéken értékelni. A piaci érték és a könyv szerinti érték közötti, az eszközök és a kötelezettségek átértékeléséből adódó különbözeteket a rendkívüli ráfordítások, illetve a rendkívüli bevételek között kell - a könyvviteli számlák zárása előtt - elszámolni.

Tehát például ha az eszközök között maradt pénz és egy személygépkocsi, akkor ez utóbbi eszköz könyv szerinti értékét (bizonyítható) piaci értékre kell módosítani.

Amennyiben a személyautó könyv szerinti értéke (nettó értéke, melyet már összevezettünk) 400.000 forint, de három autókereskedőtől 800-600-700 ezer forint értéken vételi ajánlatot kaptunk, akkor 300.000 forintot le kell könyvelni. (A nettó érték összevezetése ezután is történhet.)

T 142. Egyéb járművek

K 98. Rendkívüli bevételek

Ha az autókereskedők által adott vételi árajánlatok átlaga 50.000 forinttal kevesebb, mint az általunk nyilvántartott 400.000 forint, akkor a könyvelés a következő:

T 88. Rendkívüli ráfordítások

K 142. Egyéb járművek

(Hangsúlyozom, hogy ezt másként is lehet könyvelni, de már az utolsó könyvelési tételeknél tartunk, ezért itt már lehetünk egyszerűek is.)

A végelszámolási időszak utolsó üzleti évéről készített számviteli beszámoló mérlegében értékhelyesbítés, illetve értékelési különbözet, valamint értékelési tartalék nem mutatható ki. Ezért a piaci értéken történő értékelés elszámolása előtt a könyvviteli nyilvántartásokban kimutatott értékhelyesbítést, illetve értékelési különbözetet a megfelelő értékelési tartalékkal szemben ki kell vezetni. Az értékelési tartalék számlájának (417) tartozik oldalára könyveljük a nyilvántartott összeget, az eszköznek megfelelő értékhelyesbítés számlával szemben.

Amennyiben a végelszámolás befejezésekor a végelszámolás alatt álló gazdálkodó eszközei között olyan eszközök is vannak, amelyek után az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint a tulajdonosoknak történő eszközkiadáskor általános forgalmi adó fizetési kötelezettség keletkezik, akkor a fizetendő általános forgalmi adót a kötelezettségek közé be kell állítani a rendkívüli ráfordításokkal szemben, illetve, ha az a tulajdonosokra áthárítható, a tulajdonosokkal szembeni követelésként.

Az általános forgalmi adóról szóló törvény 11.§-a szerint, ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősül, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonja, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Ebből a szempontból nem egészen jó a példám, mert a vállalkozás tulajdonában lévő személygépkocsi beszerzésének áfáját lehet, hogy soha nem vontuk le, mert az, általános esetben tiltó rendelkezés alá esett. Levontuk azonban akkor, ha például adókötelesen bérbe adtuk, vagy adóköteles személyszállításra használtuk. Tehát végig kell tekinteni ennek az autónak az előéletét ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani az adókötelezettséget.

Fizetendő általános forgalmi adó keletkezésekor az alábbiak szerint könyvelünk:

T 88. Rendkívüli ráfordítás

K 467. Fizetendő általános forgalmi adó

Amennyiben a megszűnő cég tulajdonosa a kiállított bizonylat alapján hajlandó megfizetni az általános forgalmi adót, - ami a valóságban nem jellemző, - akkor a könyvelés a következő:

T 36. Egyéb követelések

K 467. Fizetendő általános forgalmi adó

Az adó befizetésének elszámolása:

T 468. Általános forgalmi adó elszámolása

K 384. Elszámolási betétszámla

A tulajdonos befizeti az áfát:

T 384. Elszámolási betétszámla

K 36. Egyéb követelések.

A társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése következtében a magánszemély tag (üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből jövedelemnek számít az a rész, amely meghaladja az értékpapír (jegyzett tőkerész) megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemélyre jutó kötelezettségek együttes összegét.

A bevételt és a magánszemélyre jutó kötelezettségek értékét a vagyonfelosztási javaslat szerint kell megállapítani. A kötelezettségek alapján teljesített kiadást a későbbiekben a jövedelem megállapításánál költségként nem lehet elszámolni.

Lényegét tekintve ez azt jelenti, hogy a magánszemély által a saját adózott jövedelméből bevitt vagyon nem adózik, de minden ezen összeg feletti részt a személyi jövedelemadóról szóló törvény 68.§-a szerinti 16%-os adó és 14% egyéni egészségügyi hozzájárulás terhel, mint vállalkozásból kivont jövedelmet. Az egyéni eho levonásához nyilatkozatot kell kérni a tulajdonostól a 450.000 forintos felső határra való tekintettel. A majdan kiadandó eszközök értéke az adóköteles jövedelem meghatározásakor is a piaci érték.

Szerencsés esetnek tekinthető, ha a megszűnő cég megmaradt vagyona pénzeszköz, vagy nagyobb része pénzeszköz. Ebben az esetben ugyanis a vállalkozásból kivont jövedelem személyi jövedelemadóját és az egészségügyi hozzájárulást miután bevallottuk a 08-as bevallásban, be is tudjuk fizetni. Elszámolása a 462-es és 463-as kötelezettség számlákon a kiosztható vagyon csökkentésével történik. A közterheket az alapítókkal szembeni követelésként írjuk elő. A jövedelemszerzés időpontja a záró mérleg fordulónapja.

Nehezebb helyzetbe kerülünk, ha csak tárgyak maradnak a végelszámolás befejezésekor. Ilyenkor a tulajdonosoknak be kell fizetniük a vállalkozás számára a közterheket (384. – K 36), hiszen ők a fizetésre kötelezettek.

Az Szja törvény 68.§-ának (10) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a belföldi székhelyű társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése esetén az adót a társas vállalkozás a jövedelemszerzés időpontjára megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja és - akkor is, ha a levonásra bármely okból nem kerülhet sor – megfizeti. A kifizető a magánszemély helyett megfizetett, bevallott adót beszámíthatja a magánszeméllyel szembeni kötelezettségébe. Kevesebb nettó vagyont kap a magánszemély a megszűnéskor.

A végelszámoló díját, továbbá - amennyiben a végelszámolás befejezéséig azokat nem számolták el - a végelszámolás költségeit, az iratanyag őrzésének a költségeit és a gazdálkodó megszűnésével kapcsolatosan felmerülő egyéb költségeket, ráfordításokat (ideértve az adófizetési kötelezettségeket is) a kötelezettségek közé kell beállítani a megfelelő költségekkel, ráfordításokkal szemben. A végelszámolás befejezéséig el nem számolt, a vagyon kiadásáig - a kiadandó eszközökhöz kapcsolódóan - felmerülő bevételeket (például: bérleti díj) a megfelelő bevételek között a követelésekkel szemben kell figyelembe venni.

A végelszámoló a vagyon kiadását akkor kezdheti meg a tulajdonosok részére, ha a gazdálkodó törlésére vonatkozó végzést a Cégbíróság kiadta.

A végelszámoló a vagyoni eszközök kiadása előtt újra megnyitja a könyveket, hiszen a végleges rendezéseket is rögzíteni kell a könyvviteli nyilvántartásokban. Akkor tekinthető a végelszámolás teljesen befejezettnek, ha a könyvviteli nyilvántartás alapján összeállítandó mérleg értékadatokat már nem tartalmaz.

A társaság tulajdonosai részére a megszűnést követően majd kiadható eszközök értékének könyvelése:

T 479. Alapítókkal szembeni kötelezettség

K 1-3. Eszközök

Az eredménytartalék és tőketartalék megszüntetése – előjelétől függően – a jegyzett tőkével szemben. Például: T 412. és 413. – K 411. De fordítva is lehet, ha negatív az eredménytartalék.

Az alapítókkal szembeni kötelezettség átvezetése a jegyzett tőke terhére: T 411. – K 479.

(forrás: Adófórum)