Többször felmerül a kérdés, hogy kell-e áfát kell-e felszámítania a cégnek avagy fordított adózást kell alkalmaznia, amikor adóköteles ügyletet teljesít abban az országban, amelyben állandó áfa telephellyel rendelkezik. Az új, júliustól hatályos áfa-irányelv ennek eldöntésében is segít.

A rendelet alapján vizsgálni kell, hogy az állandó telephely részt vesz-e a teljesítésben. Önmagában az a tény, hogy a vállalkozás rendelkezik az adott országban állandó telephellyel, még nem jelenti azt, hogy ez az állandó telephely az adott országban teljesülő termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás teljesítésében részt vesz - figyelmeztet Veszprémi István, a Deloitte adópartnere. Annak eldöntése érdekében, hogy az adott országban lévő állandó telephely részt vesz-e az ott teljesülő termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás teljesítésében, az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

• Kizárólag a vállalkozás olyan állandó telephelyét kell figyelembe venni, amely a személyi és tárgyi feltételek tekintetében kellően állandó jelleggel és megfelelő szervezettel rendelkezik azon termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez, amelyben részt vesz.

• A vállalkozás ezen állandó telephelyének tárgyi és személyi erőforrásait a teljesítési hely szerinti tagállamon belüli, adóztatandó termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítésével szükségszerűen együtt járó feladatokhoz használja fel, a teljesítés előtt vagy az alatt.

• Ehhez kapcsolódóan fontos kiemelni, hogy amennyiben az adott erőforrásokat a telephely kizárólag adminisztratív támogatási feladatokhoz – például könyveléshez, számlázáshoz és követelések beszedéséhez – használja fel, akkor ezek nem tekinthetők a teljesítéséhez felhasznált erőforrásoknak.

• Az adóalany az állandó telephely szerinti tagállam által kiadott adószáma alatt bocsátotta-e ki a számlát, kivéve, ha a körülményekből arra lehet következtetni, hogy helytelenül alkalmazta ezt az adószámot.

A rendeletben foglalt ismérvek alkalmazása, Veszprémi István szerint, abban az esetben merülhet fel, ha például valamely társaság egy olyan külfölditől vesz igénybe szolgáltatást, amelynek van belföldön áfa telephelye. Ekkor vizsgálni kell, hogy a belföldi telephely érintett-e a teljesítésben, mert ha nem, akkor a külföldi nem számíthat fel áfát, hanem azt a szolgáltatást igénybe vevő társaságnak kell – „szolgáltatás-importként” – bevallania és megfizetnie. Kockázatot jelent, ha ilyen esetben az igénybe vevő társaság áthárított áfával kibocsátott számlát fogad be.

Bár a rendelet igyekszik ugyan támpontot adni, azonban a gyakorlati tapasztalataink alapján sok esetben továbbra is nehéz lesz eldönteni, hogy a telephely részt vesz-e a teljesítésben. Ezen felül nem világos az sem, hogy mely esetekben mondhatja azt az adóhatóság, hogy a szolgáltatást nyújtó helytelenül alkalmazta belföldi adószámát, és erre hivatkozással esetleg támadja a szolgáltatást igénybe vevő áfa levonását. Ennek kapcsán az sem látszik még, hogy a számlabefogadónak mit kell tennie, hogy meggyőződjön a belföldi adószám helyes alkalmazásáról.

Új jogszabályi fikciót állít fel a rendelet, miszerint, ha a társaság gazdasági tevékenységének székhelye belföldön van, akkor a székhelyt mindig a teljesítéssel érintettnek kell tekinteni a társaság által belföldön teljesített ügyletek esetében. Ennek a hatását az alábbi példával illusztráljuk.

Ha valamelyik társaság gazdasági tevékenységének székhelye belföldön van, akkor a Magyarországon általa nyújtott szolgáltatásokat akkor is magyar áfa felszámításával kell számláznia, ha a társaság egyébként rendelkezik külföldi áfa telephellyel. Ebben az esetben ugyanis nem kell vizsgálni, hogy a székhely a teljesítésben részt vesz-e.

Ez azt is jelenti, hogy ha az adott társaságnak szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye belföldön van (és erről az előző fejezet szerint a szolgáltatást igénybe vevő társaság megbizonyosodott), akkor a társaság befogadhat áthárított áfát tartalmazó számlát.

Továbbra is igaz az az állítás, miszerint amennyiben az adott társaság külföldön rendelkezik telephellyel és a telephely a külföldi teljesítési helyű szolgáltatás teljesítésében érintett, akkor a társaság nem bocsáthat ki számlát a magyar adószáma alól, hanem azt a külföldi telephely adószáma alól kell megtennie.

A megrendelő jogállása és elhelyezkedése

Amennyiben a társaság külföldinek nyújt főszabály szerinti szolgáltatást, akkor csak abban az esetben számlázhat áfa nélkül, ha kellő gondossággal meggyőződött arról, hogy

• a vevője adóalany,

• adóalanyi minőségében veszi igénybe a szolgáltatást, és

• nincs belföldön áfa telephelye, illetve, ha van telephelye, az a szolgáltatás igénybevételével nem érintett.

De ha a társaság bizonyos szolgáltatásokat (marketing, reklám, tanácsadás, ügyviteli szolgáltatások, jogok átengedése, stb.) nyújt harmadik országbeli igénybe vevő részére, akkor csupán arról kell meggyőződnie, hogy a megrendelőnek nincs belföldön telephelye, illetve, ha van telephelye, az a szolgáltatás igénybevételével nem érintett.

Az adókockázat minimalizálása érdekében eddig is ajánlott volt, hogy ilyen esetekben érdemes a külfölditől az előzőekre nézve nyilatkozatot kérni, illetve nyilatkozatát a megkötendő szerződésbe foglalni. Ha ugyanis utólag kiderül, hogy valamely feltétel nem teljesül, a szolgáltatást nyújtó társaság mint számla-kibocsátó viseli az áfa kockázatot. Éppen ezért az áfa nélküli számlázás feltételeiről történő meggyőződés nem csupán egy adminisztratív teher, hanem a szolgáltatást nyújtó gazdasági érdeke.

A rendelet további tennivalókat javasol annak érdekében, hogy a számlakibocsátó áfa kockázata csökkenjen, pontosabban meghatározza, hogy a szolgáltatást nyújtó milyen esetekben jár el jóhiszeműen (pl. ha leellenőrzi az adószám érvényességét, vagy – nem EU-s igénybevevő esetén – elkéri a külföldi adóhatóság által kiállított adóalanyi igazolást vagy más hasonló igazolást (pl. vállalkozói igazolványt)).

Azon társaságoknak, amelyek eddig is körültekintően jártak el és a számlázás előtt mindig meggyőződtek arról, hogy az áfa nélküli számlázás feltételei adottak, vélhetően a Rendelet elfogadása után sem kell mást tenniük. Ha azonban ezen eljárások hiányoztak, a Rendelet kötelező előírásai miatt ezeket szükséges lesz bevezetni.

(forrás: adózóna.hu)