A reklámok adóztatását szabályozó tíz paragrafusból álló törvény rendesen borzolja a kedélyeket. Elvonatkoztatva attól, hogy ez is egy újabb elvonás, maga a szabályozás bonyolultsága is feladja a leckét.
Érdemes a szabályozást úgy megközelíteni, hogy ki lehet érintve reklámadóval:
Reklámozó tevékenységet klasszikusan az országos, vagy helyi televíziók, rádiók, újságok, és az internetes felületeket reklámozásra hasznosító vállalkozók tartoznak. Az ő helyzetük annyiban tiszta, hogy náluk a reklámtevékenység megállapítása nem okoz gondot, a bevételük nagy része reklámadó hatálya alá fog tartozni.
A reklámadó törvénynek nincs általános területi hatálya, illetve a magyar nyelvezetű reklám, vagy környezet sem minden esetben (pl. szabadtéri reklámhordozó) feltétel. Csak példaként: bármely járművön, ingatlanon megjelenő reklám, annak nyelvezetére való tekintet nélkül reklámadó tárgyi hatálya alá tartozik. Ha ehhez még hozzávesszük a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályt, akkor egy külföldi tulajdonosú reklámcégnek gyakorlatilag végtelen nagy bevételt lehet összeszedni. Kitérőnek elég ennyi, a mi célközönségünk elsősorban a saját célú reklámozó, illetve a reklám megrendelői.
A pontos fogalom ismertetésétől eltekintve bármilyen közlés, tájékoztatás, megjelenés, ami a vállalkozás gyártott, vagy forgalmazott termékeinek megvásárlására buzdít, vagy a vállalkozás nevét hirdeti. Ugyanakkor nem minősül reklámnak ebből a halmazból az felirat, ami pusztán csak a cég nevét, elérhetőségeit tartalmazza és ennek nincs reklámcélja (NAV tájékoztatóban szerepel ez a megkülönböztetés). Nézzük meg példákon keresztül mi tartozik ide:
• Ha bérlünk egy falfelületet és arra mi magunk gyártatjuk le a nyomdával a plakátot, illetve a kihelyezést is elvégeztetjük egy erre szakosodott céggel, akkor a felsorolt költségeket mind-mind bele kell venni az adóalapba.
• A cég nevét és elérhetőségét tartalmazó fejléces papír, céges autón felirata, bögre, toll, munkaruha nem minősül reklámnak. Ha már ezeken a felületeken a cég tevékenysége is szerepel (pl. nemzetközi szállítmányozás), akkor az már reklám.
• Ha a csomagoláson nem csak a kötelező gyártó, termék, összetétel stb. felirat szerepel, hanem egy vásárlásra buzdító reklámakció, akkor annak nyomtatási pluszköltsége megint csak adóalap. Az más kérdés, hogy ezt lekövetni nyilvántartással lehetetlen.
...
Az eljárási szabályok mellett sem mennék el. Azt lehet mindenhol hallani, hogy augusztus 20-án előlegbevallást kell adni a reklámadó alanyának. Ez így nem igaz, helyette a következő két szabályt kell megjegyezni:
(forrás: adonavigator.hu)