A reklámok adóztatását szabályozó tíz paragrafusból álló törvény rendesen borzolja a kedélyeket. Elvonatkoztatva attól, hogy ez is egy újabb elvonás, maga a szabályozás bonyolultsága is feladja a leckét.

Adóalanyok

Érdemes a szabályozást úgy megközelíteni, hogy ki lehet érintve reklámadóval:

• Reklámtevékenységből élő vállalkozás, azaz más reklámja közzétételét végzi ellenérték fejében. Itt az adókötelezettség alsó határa 500 millió forint.
• Saját maga reklámozza a vállalkozó termékeit, azaz saját marketing csapattal végzi a különféle területeken történő reklámozást. Itt is 500 millió forint közvetlen költség a beugró.
• Végül aki reklámot rendel meg, annak a nyilatkozat nélküli számlák havi 2,5 millió forint feletti részére kell 20% adót fizetnie.

Vegyük sorra a kötelezetteket

Reklámozó tevékenységet klasszikusan az országos, vagy helyi televíziók, rádiók, újságok, és az internetes felületeket reklámozásra hasznosító vállalkozók tartoznak. Az ő helyzetük annyiban tiszta, hogy náluk a reklámtevékenység megállapítása nem okoz gondot, a bevételük nagy része reklámadó hatálya alá fog tartozni.
A reklámadó törvénynek nincs általános területi hatálya, illetve a magyar nyelvezetű reklám, vagy környezet sem minden esetben (pl. szabadtéri reklámhordozó) feltétel. Csak példaként: bármely járművön, ingatlanon megjelenő reklám, annak nyelvezetére való tekintet nélkül reklámadó tárgyi hatálya alá tartozik. Ha ehhez még hozzávesszük a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályt, akkor egy külföldi tulajdonosú reklámcégnek gyakorlatilag végtelen nagy bevételt lehet összeszedni. Kitérőnek elég ennyi, a mi célközönségünk elsősorban a saját célú reklámozó, illetve a reklám megrendelői.

Saját célú reklám esetén két fontos dolgot kell megjegyezni:

• saját célú reklámról akkor beszélünk, ha maga a cég a reklám közzétevője;
• reklám közzétételével kapcsolatos összes közvetlen költséget be kell számítani.

És mit tekintünk reklámnak?

A pontos fogalom ismertetésétől eltekintve bármilyen közlés, tájékoztatás, megjelenés, ami a vállalkozás gyártott, vagy forgalmazott termékeinek megvásárlására buzdít, vagy a vállalkozás nevét hirdeti. Ugyanakkor nem minősül reklámnak ebből a halmazból az felirat, ami pusztán csak a cég nevét, elérhetőségeit tartalmazza és ennek nincs reklámcélja (NAV tájékoztatóban szerepel ez a megkülönböztetés). Nézzük meg példákon keresztül mi tartozik ide:
• Ha bérlünk egy falfelületet és arra mi magunk gyártatjuk le a nyomdával a plakátot, illetve a kihelyezést is elvégeztetjük egy erre szakosodott céggel, akkor a felsorolt költségeket mind-mind bele kell venni az adóalapba.
• A cég nevét és elérhetőségét tartalmazó fejléces papír, céges autón felirata, bögre, toll, munkaruha nem minősül reklámnak. Ha már ezeken a felületeken a cég tevékenysége is szerepel (pl. nemzetközi szállítmányozás), akkor az már reklám.
• Ha a csomagoláson nem csak a kötelező gyártó, termék, összetétel stb. felirat szerepel, hanem egy vásárlásra buzdító reklámakció, akkor annak nyomtatási pluszköltsége megint csak adóalap. Az más kérdés, hogy ezt lekövetni nyilvántartással lehetetlen.

...

Reklámadóelőleg-bevallás augusztus 20-ig?

Az eljárási szabályok mellett sem mennék el. Azt lehet mindenhol hallani, hogy augusztus 20-án előlegbevallást kell adni a reklámadó alanyának. Ez így nem igaz, helyette a következő két szabályt kell megjegyezni:

• Ha alanya vagyok a reklámadónak, de 0 forint lenne a fizetendő adóm, akkor semmiféle bejelentkezés, nemleges előleg vagy záró bevallás beadásának kötelezettsége nem terhel.
• Ha csak a megrendelői adókötelezettség terhel, akkor csak havi bevallást kell adnom, és csak azokról a hónapokról, amikor van fizetendő adóm, egyéb kötelezettség (előleg bevallása, feltöltési kötelezettség, éves bevallás) nem terhel.

További példák és a cikk folytatása a szeptemberi Irányadó magazinban>>

(forrás: adonavigator.hu)