Általánosan elterjedt gyakorlattá vált, hogy a cégek vezetői, tagjai, ha cégüket fizetésképtelenség fenyegeti, a hitelezői érdekek védelme érdekében nem teszik meg a szükséges, jogszabályban előírt intézkedéseket, a még meglévő céges vagyont elvonják, korlátolt felelősségükkel visszaélnek. Cikkünk azokat a peres és hatósági eljárásokat ismerteti, amelyekkel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az elmúlt években eredményesen lépett fel e tendenciával szemben.

1. Mögöttes felelősség, korlátolt felelősség

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15-én történt hatálybalépésével hatályát vesztette ugyan a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.), ez azonban nem jelenti azt, hogy a Gt. szabályai átmenetileg ne lennének alkalmazhatóak. Főszabályként a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságoknak az új Ptk. hatálybelépését követő első létesítőokirat-módosításukkal együtt kell a Ptk. szerinti továbbműködésükről határozni, és a szükséges módosításokat a létesítő okiratukban átvezetni. Ha a cégek a létesítő okiratuk szükséges módosítását nem végzik el, akkor a közkereseti társaság (a továbbiakban: kkt.), betéti társaság (a továbbiakban: bt.) esetében 2015. március 15., korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: kft.), részvénytársaság (a továbbiakban: rt.), egyéni cég, végrehajtói iroda, közjegyzői iroda, alapítvány, egyesület esetében 2016. március 15., szövetkezet esetében pedig 2015. június 15. napjától kell alkalmazniuk a Ptk. rendelkezéseit.

Korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaság vagyona által nem fedezett tartozásokért a közkereseti társaság, a kkt. tagjai, illetve a bt. beltagjai, valamint az egyesülés tagjai, továbbá a közös név alatt vállalt kötelezettségekért azok, akik a cégbejegyzés megtörténte előtt a társaság nevében eljártak [Gt. 97. § (1) bekezdés, 108. § (1) bekezdés, 316. § (1) bekezdés].

A közkereseti, illetve a betéti társaságtól megváló tag – ideértve a társasági részesedését átruházó tagot is – a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül ugyanúgy felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló, a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásáért, mint ahogy a tagsági jogviszonya fennállta idején. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a megszűnt tag társaságba be nem lépő jogutódjára is [Gt. 104. § (1) és 108. § (3) bekezdés].

A kft. tagjának a társasággal szembeni kötelezettsége csak a törzsbetétjének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A kft. tartozásaiért a tag nem felel [Gt. 111. § (1) bekezdés].

Az rt. tagjának felelőssége a társasággal szemben a részvény névértékének vagy a kibocsátáskori értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes nem felel [Gt. 171. § (1) bekezdés].

Az új Ptk. a Gt.-ben írt fenti felelősségi szabályokat lényegében nem változtatta meg. A Ptk. szerint valamennyi gazdasági társaság jogi személyiséggel rendelkezik, így a bt., és a kkt. is [Ptk. 3:88. § (1) bekezdés, 3:89. § (1) bekezdés].

2. A mögöttes felelősség megállapítása hatósági határozatban a kkt. tagjával és a bt. beltagjával szemben

A Gt., illetve a Ptk. tartalmazza a bt., illetve a kkt. tagjának a társaság vagyona által nem fedezett tartozásokért való felelősségének anyagi jogi szabályait, azonban az eljárásjogi szabályokat nem. Míg a hitelezők többségének a Gt.-ben, illetve a Ptk.-ban írt anyagi jogi tényállás, a mögöttes felelősség feltételeinek (lejárt, esedékes, el nem évült tartozás, valamint a cég vagyontalansága) megléte esetén a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései alapján pert kell indítaniuk, addig a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdése alapján hatósági határozatot hozhat, és a tag, illetve beltag magánvagyonára adóvégrehajtást vezethet. Az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja értelmében, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaságnak a rájuk vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint helytállni köteles tagja, vezető tisztségviselője. A kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy nem minősül adózónak [Art. 35. § (2) bekezdés]. A tőle behajtott összeg az adózó tartozására kerül elszámolásra, azonban gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat [Art. 6. § (2) bekezdés].

A NAV a gazdasági társaság fizetésképtelenségének bekövetkezte esetén, a teljes körű végrehajtás lefolytatása érdekében mindig vizsgálja a bt. beltag, illetve a kkt. tag esetében az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja szerinti határozathozatal feltételeinek meglétét.

3. A kft. tagja, valamint az rt. részvényese korlátolt felelősségének áttörése hatósági határozatban

A kft. és az rt. jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes), aki ezzel visszaélt. A kft. és az rt. azon tagjai (részvényesei), akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. A tagok (részvényesek) felelőssége különösen akkor állapítható meg, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni. Az előbbi rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a betéti társaság kültagjára is (Gt. 50. §)„A tag (részvényes) korlátozott felelőssége – a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén – minden külön eljárás nélkül, a törvény erejénél fogva szűnik meg, válik korlátlan felelősséggé.” „A társasági jog ezen általános rendelkezéséhez képest speciális szabályt tartalmaz a Csődtv. támadott rendelkezése, amikor is a korlátlan felelősséget kiterjeszti a vagyonhányadát átruházó, volt tagra is.” [721/B/2005. AB határozat a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 63/A. § alkotmányellenességének vizsgálatáról.] Tehát az Alkotmánybíróság jogértelmezése szerint a Gt. 50. §-ában írt szabály a kft., rt. vagyoni hányadát átruházó volt tagjára/részvényesére nem alkalmazható. Ezen személyekkel szemben például a Csődtv. 63/A. §-a alapján lehet pert indítani.

A 2. pontban írt Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja és a Gt. 50. §-a szerinti határozat meghozatalához szükséges, hogy a vezető egyben tag (részvényes) is legyen. Olyan taggal (részvényessel) szemben hozható határozat, aki a cég törlésekor is még tag vagy részvényes (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.454/2006/8. sz., illetve a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf. 40.493/2009/10. sz. határozata). A tag (részvényes) részesedése közömbös, nem kell, hogy többségi vagy minősített befolyással rendelkezzen a cégben. Akkor hozható határozat, ha a tag (részvényes) a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után szándékosan csökkentette a cég vagyonát. A felszámolási eljárás esetén bejelentett, felszámoló által nyilvántartásba vett, meg nem térült hitelezői igény, míg kényszertörlési eljárás esetén az adós céggel szembeni eredménytelen végrehajtás igazolása kell. A felszámolási, illetve a kényszertörlési eljárás jogerős befejezése, a cég törlése után hozható meg a határozat, amihez szükséges beszerezni a NAV illetékes Regionális Bűnügyi Igazgatóságától a csődbűncselekmény nyomozati iratanyagát, mivel a csődbűncselekmény tényállása lényegében lefedi a Gt. 50. §-ában írt tényállást és/vagy az ellenőrzés adatait. Nem szükséges a határozathozatalhoz a csődbűncselekmény elkövetésével kapcsolatos jogerős bírósági döntés.

Az új Ptk. szerint, ha a jogi személy tagja vagy alapítója korlátolt felelősségével visszaélt, és emiatt a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradtak fenn, e tartozásokért a tag vagy az alapító korlátlanul köteles helytállni (Ptk. 3:2. §). Ez a rendelkezés kiterjeszti a Gt. 50. §-ában írt felelősök körét. Míg a 721/B/2005. AB határozat kimondta, hogy az Alkotmánybíróság jogértelmezése szerint is a Gt. 50. §-ában írt szabály a kft., rt. vagyoni hányadát átruházó volt tagjára nem alkalmazható, addig a Ptk. szerint a törvény erejénél fogva az – adott esetben a cég törlésekor már nem tag, részvényes – alapító is korlátlanul felelhet a jogi személy jogutód nélküli megszűnését követően a kielégítetlen hitelezői követelésekért. Tehát a jövőben a Ptk. mint anyagi jogi jogszabály és az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja mint eljárásjogi jogszabály alapján akár a vagyoni hányadát a gazdasági társaság törlése előtt átruházó volt taggal szemben is hozhat a NAV mögöttes határozatot.

4. Az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény elkövetője mögöttes felelősségének megállapítása hatósági határozatban

Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos, valamint költségvetési csalás elkövetésével vagyoni hátrányt okozó bűncselekmény elkövetője az azzal összefüggő adó tekintetében [Art. 35. § (2) bekezdés e) pontja]. Ilyen adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekménynek minősül a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 404. §-a szerinti csődbűncselekmény. A költségvetési csalás és a csődbűncselekmény vonatkozásában a nyomozást a NAV végzi. A csődbűncselekmény csak szándékosan, a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén követhető el. A Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (a továbbiakban: régi Btk.) írtakhoz képest a Btk. szerint a csődbűncselekmény már a kényszertörlési eljárással kapcsolatban is elkövethető 2013. július 1. napját követően. A csődbűncselekmény akkor valósul meg, ha az elkövető a cég vagyonát a Btk. 404. § (1) és (2) bekezdése szerinti módon csökkenti. Elkövetheti „a tényleges” vezető, aki rendelkezni jogosult a vagyonnal, és az is, aki érvénytelen vezetői meghatalmazással rendelkezik, vagy érvényes vezetői meghatalmazása a vagyon feletti rendelkezésre már nem terjed ki (mert már elrendelték a cég felszámolását, és a vagyonnal a felszámoló jogosult rendelkezni, nem pedig a vezető). Akkor büntethető, ha a felszámolást elrendelték, vagy ha a kényszertörlési eljárást a cégbíróság megindította, és az eljárások a gazdasági társaság törlésével fejeződtek be. Az Art. 35. § (2) bekezdés e) pontja szerinti mögöttes felelősséget megállapító adóhatósági határozat akkor hozható meg, ha jogerős, a vezető büntetőjogi felelősségét megállapító ítélet születik. A büntető ítéletben az okozott vagyoncsökkenés megállapítása kötelező. Ha a vagyoncsökkenés összege kisebb, mint a ki nem elégített hitelezői igény, akkor az elkövetőt csak ennek megfizetésére lehet kötelezni a határozatban.

5. A vezető felelőssége

A társaság vezetője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte előtt vezető tisztségviselői jogkörében eljárva harmadik személynek okozott kárért nem felel [Gt. 30. § (1) bekezdés].

A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben, a kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért [Gt. 30. § (2) bekezdés].

A gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére – ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, vagy külön jogszabály szerint, a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül, jogutód nélkül megszüntették – előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét [Gt. 30. § (3) bekezdés]. Ilyen külön törvényi rendelkezéseknek tekintendőek a Csődtv. 33/A. § szerinti per szabályai is.

A Ptk. alapján a vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el [Ptk. 3:112. § (2) bekezdés]. A Ptk. – ellentétben a Gt.-vel – rendelkezik a vezetőkkel szembeni kártérítési igény érvényesíthetőségéről (Ptk. 3:118. §). A kártérítési igényt a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint lehet érvényesíteni. A felelősség alapja az, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. A Csődtv. 33/A. §-a is módosult 2014. március 15-én, és – 2012. február 29-ét követően újra – lehetővé válik egy perben a kártérítési felelősség megállapítása, és egyben a vezető fizetésre kötelezése. Azonban a Csődtv. 33/A. §-a szerinti, a vezető kártérítési felelősségére vonatkozó peres szabályok nem feleltethetőek meg egy az egyben a Ptk. szabályainak. A Ptk. szerinti kártérítési igénnyel kizárólag a jogi személy jogutód nélküli megszűnése, törlése után, míg a Csődtv. hivatkozott rendelkezése szerint már előtte is lehet élni. Továbbá a Csődtv.-ben írt, a hitelezői érdekek sérelmének vélelme nem azonos azzal, hogy „a vezető a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe”. A hitelezői érdeksérelmet bizonyító törvényi vélelem fennállta nem jelentheti pusztán a vezetői magatartás jogellenességét, hiszen az új Ptk. szerint a jogellenességet nem kell külön bizonyítani. A Csődtv. rendelkezései a Ptk.-hoz képest speciálisak, önállóan alkalmazandóak.

6. A Csődtv. 33/A. § szerinti per tényállása és a tényállási elemek tisztázása

A Csődtv. számos perindítási lehetőséget biztosít a hitelezők érdekeivel ellentétes magatartást tanúsító személyekkel, jogügyletekkel szemben. Azonban míg a Csődtv. 40. §-a szerinti szerződés megtámadása, érvénytelenségének megállapítása iránti perben a per tárgya az elvont vagyon adós cég számára történő visszaszerzése, illetve a Csődtv. 63. § (2) bekezdése szerinti perben csak a szavazatok legalább 75 százalékával rendelkező taggal, részvényessel, a Csődtv. 63/A. § szerinti perben pedig a volt többségi tulajdonossal szemben lehet pert indítani, addig a Csődtv. 33/A. § szerinti perben a hitelező a felszámolás alá került céggel szemben fennálló meg nem térülő igényét érvényesítheti a cég volt vagy jelenlegi, akár „árnyék” vezetőjével, illetve annak magánvagyonával szemben, függetlenül a gazdálkodó szervezetben betöltött pozíciójától, illetve a részesedésének a mértékétől. Minderre tekintettel a NAV nagyobb számban elsősorban ez utóbbi pereket indította meg az elmúlt években.

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvénynek a kényszertörlésre vonatkozó VIII/A. Fejezete a Csődtv.-ben írtakhoz hasonló peres szabályokat tartalmaz, azonban ezeket a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás elve miatt, figyelemmel a szabályok 2012. évi hatályba lépésére, még csak kis számban tudta alkalmazni.

6.1. A Csődtv. 33/A. § szerinti per alaptényállása

A hitelező vagy – az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket [Csődtv. 33/A. § (1) bekezdés].

6.2. Az eljáró bíróság, a per indítására jogosultak

A per bírósága a felszámolási eljárást lefolytató törvényszék. Bármelyik hitelező jogosult pert indítani, aki hitelezői igényét a felszámolónak bejelentette, illetve a felszámoló azt nyilvántartásba vette és visszaigazolta. A felszámolók kártérítési felelősség megállapítása iránti pert ugyan indíthatnak az adós gazdálkodó szervezet nevében, de kártérítés fizetésére kötelezés iránti pert a Csődtv. 33/A. § (6) bekezdése alapján – amennyiben egyszerűsített felszámolás lefolytatására kerül sor – már nem, hiszen a (6) bekezdés szerinti per csak a gazdálkodó szervezet törlését követően indítható meg, amikor a felszámolói tisztség már megszűnt. Azonban abban az esetben, ha elsődleges kereseti kérelmében a felszámoló az adós cég nevében a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási kereseti kérelmet terjeszt elő – ugyanakkor a tényállás alapján a Gt. 30. § (2) bekezdése lehetőséget adna az alperes marasztalására is – a vezető fizetésre kötelezése iránt is kereseti kérelem terjeszthető elő. Tehát a Gt. 30. § (2) bekezdése és a Ptk. 339. §-a alapján a cég nevében a felszámoló a vezetőtől a társaságnak okozott károk megtérítését követelheti a perben, akkor is, ha egyszerűsített felszámolásra kerül sor. Amennyiben nem egyszerűsített felszámolásra kerül sor, és a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg, részleges vagyonfelosztási javaslat alapján a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona, bármely hitelező vagy az adós nevében a felszámoló a felelősség megállapítása mellett kérheti a bíróságtól azt is, hogy a bíróság a ki nem elégített követelés megfizetésére kötelezze az adós volt vezetőjét [Csődtv. 33/A. § (7) bekezdés]. Ez nem azt jelenti, hogy amennyiben az általános szabályok szerint folyik le a felszámolás, és van közbenső mérleg, akkor a felelősség megállapítása mellett kötelező egyben a vezető marasztalását is kérni, csupán azt, hogy lehet kérni. A felelősség-megállapítási és a marasztalási per különválasztása azért lehet indokolt, mert a Kúria 1/2013. (II. 28.) Polgári jogegységi határozata szerint „a peres eljárás illetékét a meg nem határozható pertárgyérték alapul vételével kell megállapítani, tekintet nélkül arra, hogy a felperesnek a keresetlevélben a vagyoncsökkenés mértékét meg kell jelölnie, és azt a bíróságnak ítéletében összegszerűen meg kell határoznia.” Ez azt jelenti, hogy a bíróság amennyiben a pereket a hitelező külön indítja meg, akkor a fizetendő perköltséget, ügyvédi munkadíjat a megállapítási per elvesztése esetén az illetékekről szóló 1990. évi XCII. törvény 39. § (2) bekezdés b) pontja alapján a meg nem határozható pertárgyértéknél alkalmazandó 600 ezer forint figyelembevételével határozza meg, míg ha a felelősség megállapítása iránti és a marasztalási kereset egyidejűleg kerül előterjesztésre, akkor az adott esetben több 10 millió forintos meg nem térült hitelezői igény alapulvételével számol.

6.3. Az alperes vezetők

Alperes vezetőknek tekinthetők azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben. Ha e személyek korábban is vezetők voltak, akkor a korábbi, a Csődtv. 33/A. §-ának 2006. július 1-jei hatálybalépése utáni magatartásuk miatt a felelősségük adott esetben szintén megállapítható.

6.3.1. „Névleges” vezető

Az olyan vezető, aki a cégjogi szabályok szerint vezetőnek (adott esetben tagnak, részvényesnek is) minősül, azonban a cég alapítását követően a cég vezetésében egyáltalán nem vesz részt, törvényi kötelezettségeit nem teljesíti. A Fővárosi Törvényszék 37. P. 20.399/2011/10. a Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 40.002/2012/15. és a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) Gfv. IX. 30.249/2010. sz. ítéletei szerint: A névleges ügyvezetőnek-strómannak mint a Társaság cégjegyzésre jogosult egyik ügyvezetőjének is ismernie kellett volna a Társaság vagyoni, gazdasági, pénzügyi helyzetét, és észlelnie kellett volna, hogy a Társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került. Ebben a helyzetben a hitelezők érdekei elsődlegessége alapján köteles lett volna elvégezni az ügyvezetői feladatait. Az ügyvezetői tevékenység el nem látása nem tekinthető a hitelezői érdekeknek megfelelő magatartásnak. Amennyiben nem tudott a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követő kölcsönnyújtásról, akkor is a terhére értékelendő, hogy nem észlelte, ügyvezetői tevékenység kifejtésének hiányában nem is észlelhette, hogy a kölcsönnyújtás folytán a társaság vagyona lényegében nullára csökkent. Ügyvezetői tevékenység hiányában a lehetséges intézkedéseket nem tette, nem tehette meg.

6.3.2. „Árnyék” vezető

A Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.

„A családtagok által alapított gazdálkodó szervezeteknél (pl. korlátolt felelősségű társaságoknál, betéti társaságoknál) gyakran előfordul, hogy a társaságot valójában nem a bejegyzett ügyvezető irányítja és képviseli, hanem annak házastársa, aki valamely jogi körülmény folytán nem vállalhatott vezető tisztséget. Ez történt a jogvitában szereplő társaság alapítása során is. A cégjogi és a gazdasági jogi szabályok megkerülésére és kijátszására irányuló törekvések azonban nem honorálhatóak azzal, hogy a névleges vezető mentesülhet a felelősség alól, az árnyékvezető pedig nem vonható be a felelősök körébe. A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak megítélése, hogy egy meghatározott adós társaságnál mely személyek tekinthetők „árnyékvezetőnek.” (A Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 40.002/2012/15. és a Legfelsőbb Bíróság Gfv. IX. 30.249/2010. sz. ítéletei.)

Az „árnyék” vezetőnek nem kell jogilag vezetőnek, tagnak, illetve többségi vagy minősített befolyással rendelkező tagnak lennie. A Csődtv. az „árnyékügyvezetőre” ír elő felelősségszabályozást, mely azt a célt szolgálja, hogy a perben azon személyek is a felelősségi körbe legyenek vonhatóak, akik jogilag ugyan nem ügyvezetők, de a vagyonvesztés előidézésében részt vettek. A Ptk. 685/B. §-a szerinti meghatározó befolyás csak jogi személyben lehet, míg a Csődtv. 33/A. § (3) bekezdésében írt „árnyék ügyvezetője” a Csődtv. 3. § (1) bekezdés a) pontja szerinti gazdálkodó szervezetnek, tehát nem jogi személy gazdasági társaságnak is lehet. Az adóhatóság által az „árnyék” vezetői minőség bizonyításához, illetve vele szemben a per megindításához az ellenőrzés során indokolt tanúként kihallgatni a „névleges” ügyvezetőket. Továbbá a céges iratok alapján vizsgálandó, hogy a cégnyilvántartásba bejegyzett vezetők helyett más képviselte-e a céget, továbbá mindezt szabályos meghatalmazás alapján tette-e. Tisztázandó, hogy a gazdálkodó szervezet főbb megrendelői kivel tartották a kapcsolatot, előttük ki jelenítette meg a céget.

6.4. Elkövetési magatartások

A gazdálkodó szervezet vagyonának vezető általi csökkentése. A gazdálkodó szervezet vagyona mindaz, amit a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít [Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pont]. Például a kölcsönadással önmagában a vagyon nem csökken. A kölcsönadott pénz helyébe a követelés lép. A kölcsönadott összegnek az esedékessé válás előtti értékcsökkenésként való leírásával a kötelmi jogi igény nem szűnik meg, a követelés később is érvényesíthető. A vagyoncsökkenés csak akkor következik be, ha a kölcsönadott pénz helyébe lépő követelés a kölcsönvevőtől nem hajtható be. Konkrét esetben a vagyoncsökkenés a követelés esedékessé tételének, érvényesítésének, biztosíték kikötésének, illetve a felszámolás alá került kölcsön vevő céggel szembeni hitelezői igény bejelentésének a mellőzése miatt következett be. További elkövetési magatartás a hitelezők követelései kielégítésének meghiúsítása, amire egyszerűsített felszámolás esetében szokott sor kerülni, illetve a környezeti terhek rendezésének elmulasztása, ami miatt pert – tárgyánál fogva – az adóhatóság nem indít.

Dr. Horváth Péter János cikkéből az is kiderül, mit jelent a bíróságok értelmezésében  fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte, illetve, hogy „ügyvezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el”, továbbé megtudhat mindent az ok-okozati összefüggések bizonyításásáról és a bizonyítási teherről. A teljes cikket az Adó Szaklap 2014/12-13 számában olvashatja el.

(forrás: ado.hu)