A 1353-as jelű adóbevallás felépítése most jobban sikerült, mint az előző években. Könnyebben kiválaszthatók azok a lapok, amelyek kitöltésével foglalkoznunk kell. Azt is kedvező változásnak értékeljük, hogy csak egy helyen kell aláírni az űrlapot, így talán kevesebb lesz a hibás bevallás. Melyik úrlapot válasszuk? Hogyan valljunk ingóságok értékesítéséről? Jó tanácsok következnek.

Továbbra is gondot okoz a magánembereknek az előlapon történő választás, vagyis az, hogy melyik „kitöltési módot” válasszák (mely lapok váljanak kitölthetővé).

A természetes személy alapvetően azt nem tudja eldönteni, hogy választhatja-e a csökkentett adattartalmú 1353-as bevallást? Elég lesz-e az? – teszik fel a kérdést sokan.

A 2-es pont választását szinte senki nem érti, mert ha evás vagy katás egyéni vállalkozó, akkor miért magánszemély, és mit keres itt? (Például van munkaviszonya is, vagy társas vállalkozásban vesz fel jövedelmet.) Szóval inkább az összes bevallási lap megnyitását választják, s így a legbonyolultabb a kitöltés.

Milyen esetekben nem választható a csökkentett adattartalmú személyi jövedelemadó bevallás?

• egyéni vállalkozóként (kivéve, ha a vállalkozói tevékenység egész évben szünetelt, de más jövedelme volt), vagy mezőgazdasági őstermelőként;
• bármely formában érintett külföldről származó és/vagy külföldön is adóköteles jövedelemmel, (ha viszont csak külföldön leadózott jövedelme volt, és belföldi jövedelme nincs, akkor adóbevallást sem kell beadnia – lásd kettős adóztatási egyezmények);
• a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után kíván nyugdíjjárulékot fizetni;
• ellenőrzött tőkepiaci és/vagy csereügyletből szerzett bevallás köteles jövedelmet szerzett;
• fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemélyként 2013. évre a tételes átalányadózást választotta;
• fizető-vendéglátó tevékenységére a tételes átalányadózást kívánja választani 2014. évre;
• privatizációs lízingből és/vagy értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelmet szerzett;
• tartós befektetésből szerzett bevallás-köteles jövedelmet;
• bizonyos bevételeire tekintettel az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás szabályait alkalmazta;
• az Államadósság Ellen Alapba történt befizetésére adóalap-kedvezményt kíván érvényesíteni;
• különadó hatálya alá tartozó bevételt szerzett (jelenleg az is kétséges, hogy 2013-ra különadót kell-e fizetni, szerintem nem);
• ingatlan, vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelménél adókiegyenlítést érvényesít.

Ha kihagyjuk az egyéni vállalkozót és a mezőgazdasági őstermelőt, akkor ezekben az esetekben a természetes személyeknek a teljes adattartalmú 1353 számú bevallást célszerű választani (1. pont).

Egy másik neuralgikus pontja a bevallásnak az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelem bevallása. A kitöltési útmutató nem eléggé egyértelmű annak eldöntéséhez, hogy hol kell bevallani ezt a jövedelmet. Két helyen van rá lehetőség:

• a 1353-A jelű lap 8. sorában az üzletszerűen, gazdasági tevékenységként végzett ingó-értékesítés,
• a 1353-04 jelű lap 163. sorában pedig, a nem üzletszerű az ingó vagyontárgy értékesítése szerepeltetendő.

Mindkét esetre igaz, hogy évi 600 000 forint bevételig nem kell bevallani az ingóságok értékesítéséből származó bevételt. 600 001 forinttól viszont már a teljes összeg belekerül a bevallásba. Ellenben a nem üzletszerű értékesítést akkor sem kell bevallani, ha az ebből származó jövedelem nem haladja meg a 200 000 forintot. A gazdasági tevékenység keretében végzett értékesítés során összevonás alá tartozó jövedelem keletkezik, míg a nem gazdasági tevékenység keretében történő ingó-értékesítés ún. külön adózó jövedelem. Amennyiben az ingó vagyontárgy értékesítése gazdasági tevékenység keretében történt, akkor a személyi jövedelemadó alapja a jövedelem 78 százaléka, mivel a 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást is meg kell fizetni a jövedelem után és az Eho költségként nem számolható el.

2013-tól gondot okozhat, hogy megváltoztak az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó előírások. Csak abban az esetben kell bevallani az egyszerűsített foglalkoztatásból származó jövedelmet, ha az ebből származó bevétel meghaladja az e foglalkoztatás naptári napjai száma és az adóév első napján hatályos kötelező legkisebb munkabér napibérként meghatározott összegének szorzatát (mentesített keretösszeg). Ebben az esetben jövedelemként kizárólag a mentesített keretösszeget meghaladó részt kell figyelembe venni és bevallani a 1353-A jelű lap 1. sorának „d” oszlopában.

Ne feledjük, hogy a közfoglalkoztatási jogviszony keretében megszerzett jövedelmet is itt kell bevallani. Vagyis mindkét említett jogviszonyból bérjövedelem keletkezik.

Az önálló tevékenységből származó jövedelem elszámolása elég sok gondolkodni valót ad a természetes személyeknek. Ennek a jövedelemfajtának a körébe tartozik például: az ingóság bérbeadásából származó jövedelem, a magánóraadásból származó jövedelem, a megbízási jogviszony alapján végzett tevékenységből származó jövedelem, a felhasználói szerződés alapján megszerzett jövedelem, stb. Ezek a 7. sorba tartoznak.

Ha a magánember a kifizető felé bármely önálló tevékenysége ellenértékének kifizetésekor, az adóelőleg alapjául szolgáló adóalap megállapításakor tételes költségelszámolásra vonatkozó nyilatkozatot tett, úgy a 10 százalékos szabályt semmilyen önálló tevékenységéből származó jövedelmére nem alkalmazhatja az adóév folyamán. A bevallásában azonban dönthet úgy, hogy az önálló tevékenység bevételeivel szemben év közben alkalmazott 10 százalékos költséghányad helyett a tételes költségelszámolást alkalmazza. (Tehát fordítva lehetséges nyilatkozni.) Ennek oka az, hogy ha év közben tételes költségelszámolásról nyilatkozik, de év végén a 10 százalékot alkalmazza, emiatt nagyobb lesz az éves jövedelme, mint az adóelőlegek meghatározásakor.

A 1353-C lap 53. sorában abban az esetben kell adatot szerepeltetni, ha az adóévben megszerzett bevételt terhelő adóelőleg megállapításához a kifizetőnek tett nyilatkozatban a tételes igazolással elszámolható költség levonását kérte, és az adóbevallásban elszámolt költség kevesebb, mint a nyilatkozat alapján az adóelőleg levonásánál figyelembe vett költség. A költségkülönbözet után 39 százalék adót kell fizetni. Nem kell ezt a szankciót alkalmazni, ha a kiszámított különbözet összege nem haladja meg a nyilatkozatban szereplő költség 5 százalékát.

Senki nem érti, mi lehet az az egyéb jövedelem, amely után a magánembernek 27 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie. Az ilyen jövedelmet az „A” lap 14. sorában kell szerepeltetni. Egy 272 oldalas kitöltési utasításba igazán lett volna lehetőség példák felsorolására.

Például az önkéntes pénztári számlán az adóévben jóváírt támogatói adomány után a magánszemélyt 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás terheli. (Lásd a NAV 2013. január 7-i tájékoztatóját!) Az önkéntes pénztárak viszont érthető tájékoztatóban hívták fel erre a figyelmet. 2013. január 1-jétől megszűnt a munkáltató által nyújtott támogatói adomány esetében a munkavállaló EHO fizetési kötelezettség alóli mentessége. A pénztártagnak a támogatói adomány (nyugdíjpénztári) egyéni számlán jóváírt összegének 78 százaléka után 16 százalék személyi jövedelemadót és 27 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie az 1998. évi LXVI. törvény 3.§-ának (1) bekezdése alapján. Tekintettel arra, hogy a pénztár nem minősül kifizetőnek, így a jövedelmet szerző magánszemély fizeti meg az EHO-t.

(forrás: ado.hu)