Egy kft. több másik kft.-nek jelentős összegű kölcsönt nyújtott. A kölcsönszerződések teljesítési határideje lejárt. A kölcsönt felvevő társaságok nem tudnak fizetni, sem tőkét, sem kamatot. Hogyan kell elszámolni a kölcsönadó társaságnál a még nem behajthatatlan követelést? – kérdezte olvasónk. Sinka Júlia adó- és számviteli tanácsadó szakértőnk válaszolt.

Egy kft. több építőipari kft.-nek nyújtott jelentős összegű kölcsönt 5 évre. A hitelt nyújtó kft. a kölcsönök után minden évben elszámolta a kamatot bevételként, leadózta és követelésként kimutatta. A szerződésekben foglaltak szerint a megállapodott kamat megfizetése a teljes tőke visszafizetésekor válik esedékessé. A kölcsönszerződések teljesítési határideje lejárt. A kölcsönt felvevő társaságok nem tudnak fizetni, sem tőkét, sem kamatot. Olvasónk a következő kérdésekben kérte szakértőnk segítségét:

A szerződés lejárta megállítja a kamatfelszámítást? 
– Ha a hitelező kft.-nek részesedése van az adós kft-ben, az 5 év alatt leadózott kamatra lehet-e értékvesztést elszámolni, úgy, hogy ne kelljen vele adóalapot növelni? Hiszen egyszer már megfizette a kft. az adót – mint kiderült jogtalanul –, de még nem behajthatatlan a követelés.
– Mi a helyzet akkor, ha a hitelező kft.-nek nincs részesedése az adós kft.-ben? 
– Van olyan adós, akinek a felszámolója bizonyos összegeket visszautalt, ezt mire kell elszámolni, tőkére vagy kamatra? Mi a sorrend? Hiszen, ha kamatra tudnánk be, akkor az évek alatt leadózott kamat összege nem lenne helyes. 
– Ha a hitelező kft. parkolókat vásárolt az adós cégtől, és a fizetés a tartozások fejében beszámítással történt, mivel szemben kell a vételárat kivezetni, tőke vagy kamat?

A Ptk. 527. § (2) bekezdésében foglaltak szerint – ha a kölcsönügylet kapcsán a felek kamatfizetésben állapodtak meg –, a kamatot negyedévenként utólag, illetve akkor kell megfizetni, amikor a kölcsön visszafizetése esedékessé válik. (A kérdésben említett cégek ez utóbbi megoldást választották.)

Abban az esetben, ha az adós késedelembe esik vagy – mint jelen esetben – nem fizet, úgy a hitelezőnek a késedelembe esés időpontjától – főszabály szerint a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harmincegyedik naptól – a jelenleg hatályos Ptk. 301-301/A. §-okban részletezettek szerint számított késedelmi kamatot köteles fizetni. Kivéve, ha más jogszabály ettől eltérően rendelkezik valamely ügylet vonatkozásában.

A késedelembe esés időpontjának meghatározásánál irányadóak a pénztartozás teljesítési idejére, illetve a kötelezetti késedelemre vonatkozó általános szabályok (Ptk. 292/A §, 298. § a) pont, 301. § (1) bekezdés vonatkozó része).

Továbbá a jogosult követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kárát, valamint a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezetére legalább 40 euró költségátalányt [Ptk. 301. § (5) és 301/A § (3) bekezdés bekezdései).

A 2014. március 15-én életbe lépő új Ptk. fentiekkel összhangban határozza meg a fizetési késedelemre vonatkozó szabályait. MIndezeket összegezve, a példabeli esetben a kamatot – illetve a fizetési késedelem miatt a késedelmi kamatot – megalapozó kölcsönügyletet a szerződés futamidejének lejárta nem teszi semmissé. A késedelmi kamat a késedelmes napokra megilleti a hitelezőt. 

A Tao.-törvény 8. §-a (1) bekezdésének gy) pontja alapján az adózás előtti eredményt növeli az adóévben követelésre elszámolt értékvesztés összege. Ezzel párhuzamosan a törvény 7. § (1) bekezdésének n) pontja alapján az adózás előtti eredményt csökkenti a követelés bekerülési értékéből a számviteli törvény alapján behajthatatlanná vált rész, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés.

Az utóbbi előírásból az következik, hogy nem a behajthatatlan követelésként leírt összeg csökkenti az adózás előtti eredményt, hanem csak az ehhez kapcsolódóan már korábban elszámolt értékvesztés összege (amellyel a társaság az adózás előtti eredményt korábban növelte).

Jelen esetben tehát – feltételezve, hogy a behajthatatlannak még nem minősülő kamatkövetelés 2013. évben vált esedékessé – az adós minősítése alapján elszámolt értékvesztés miatt adóalapot növelő tétellel kell számolni. 

Ugyanakkor a mérleggel lezárt időszakokra vonatkozóan, a fordulónapig nem esedékes kamat bevételkénti elszámolása, illetve az ezzel összefüggő társasági adó az elévülési időn belül a társasági adóbevallás önellenőrzésével, valamint az eredménykimutatás és a mérleg a számviteli törvény előírásai szerint korrigálható.

A kölcsönszerződésben foglaltak megsértése miatt indokolt az adóst a fizetésre felszólítani, egyéb intézkedést tenni a követelés beszedése érdekében. Ekkor az esetlegesen az aktív időbeli elhatárolásként kimutatott, ténylegesen járó, de még nem esedékes kamat is jogszerűen követelhető, és ekként kell az Szt. 3. §-a (4) bekezdésének 10. pontja alapján minősíteni.

Amennyiben a behajthatatlanság ténye és mértéke az idézett jogszabályi hely szerinti feltételeknek (például a felszámoló által adott írásbeli nyilatkozattal) megfelelően nem bizonyítható, de nem látnak esélyt annak rendezésére, akkor elengedett követelésként kell az eredmény terhére elszámolni.

Ez esetben a társaságiadó-alapot csak akkor nem kell növelnie a hitelezőnek, ha a az adós cég és közötte nem áll fenn kapcsolt vállalkozási viszony és a hitelező kft. rendelkezik az adós kft. azon nyilatkozatával, mely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás (az elengedett kötelezettség) következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív (Tao.-törvény 3. sz. melléklet A/13. pont).

Amennyiben az adós kamattal és költséggel (például behajtási költségátalány) is tartozik, és a felszámoló által fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. Ettől eltérő elszámolás – például a kötelezett rendelkezése alapján – nem lehetséges (Ptk. 293. §).

A Ptk. ismeri a követelések beszámításának intézményét, a 296. § (1)-(2) bekezdései értelmében a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű éslejárt követelését – ha jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.

A parkolókat megvásároló hitelező kft. szemszögéből az adós cégnek a parkolókról kiállított számlái szerinti szállítói tartozás összevezethető az adóssal szembeni követeléssel. Az így esetlegesen még fennmaradó összeget kell a feleknek pénzügyileg rendezniük. Amennyiben azt elengedik, úgy az elengedett követelésekkel kapcsolatban a fentebb vázoltak az irányadóak.

Kapcsolt felek esetében – például a jelen esetben a parkolók kapcsán –, ha nem a szokásos piaci árak alapján állapították meg az ingatlanok eladási árát, úgy a Tao.-törvény 18. §-ában részletezettek szerint kell eljárni.

(forrás: adozona.hu)