Jogszabályi háttér

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) az előleg fogalmát az „Adófizetési kötelezettség keletkezése, fizetendő adó megállapítása” című III. fejezetének „Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok” címe alatti, 59. §-ának (1) bekezdésében a következőképpen határozza meg:

„59. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani.”

Az Áfa tv. hivatkozott rendelkezése tulajdonképpen a fizetendő adó megállapítására, illetve az adófizetési kötelezettség keletkezésére vonatkozó  különös szabály megalkotásával  definiálja az előleget oly módon, hogy az előleg jóváírásának, illetve kézhezvételének az időpontjában az áfaalanynak a teljesítés megvalósulását megelőzően adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagyis az előleg megfizetése, illetve juttatása az általános forgalmi adózás rendszerében – az Áfa tv. 55. és 56. § szerinti általános szabályokban foglaltaktól eltérően – adófizetési kötelezettséget keletkeztető tényállásnak minősül.

Az előzőekből következően felmerül a kérdés, hogy az Áfa tv. szerinti termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások ellenértékébe beszámítható összegeknek, vagyoni előnyöknek a teljesítés időpontját megelőzően történő megfizetése, illetve juttatása minden esetben adófizetési kötelezettséggel járó előlegfizetésnek tekinthető-e, vagyis az előre fizetés esetén mindig az Áfa tv. 59. §-át kell-e alkalmazni.

Az elhatárolás szempontjai

Az áfa rendszerében előlegről csak abban az esetben beszélünk, ha a termék beszerzőjét vagy a szolgáltatás igénybe vevőjét – mint az adott ügylet jogosultját – a teljesítésre kötelezett áfaalannyal kötött szerződés vagy jogszabály kötelezi arra, hogy a teljesítést megelőzően az adott ügylet ellenértékének egy meghatározott részét vagy akár egészét megfizesse. Ebből az is következik, hogy nem valósul meg az Áfa tv. szerinti előlegfizetés, vagyis az adott ügylet kapcsán az Áfa tv. 55. és 56. §-ában foglaltaknak megfelelően kizárólag a teljesítési időpontban keletkezik adófizetési kötelezettség, ha az ügylet jogosultja az ellenértéket a saját döntése alapján a teljesítés napjánál korábbi időpontban fizeti meg.

Az előlegfizetés és az előre fizetés fentiekben ismertetett elhatárolására vonatkozóan az Áfa tv. nem tartalmaz rendelkezést, ugyanakkor az általános forgalmi adózás rendszerében fogalmilag kizárt, hogy egy adott ügylet jogosultjának az ellenérték megfizetésére irányuló egyoldalú elhatározása, illetve döntése folytán a teljesítésre kötelezett áfaalanynak az ügylet teljesítési időpontját megelőzően adófizetési kötelezettsége keletkezzen, vagyis az ügylet jogosultja a teljesítésre kötelezett felet „önhatalmúlag” adófizetésre nem „kényszerítheti”. A felek min­
den erre vonatkozó kifejezett megállapodása nélküli, az ügylet jogosultjának a döntésén alapuló – teljesítés nélkül történő – előre fizetés az Áfa tv. 59. §-ának (1) bekezdése értelmében tehát nem minősíthető előlegnek, azaz a teljesítésre kötelezett áfaalany a saját szándéka és ráhatása nélkül nem kerülhet, illetve nem hozható abba a helyzetbe, hogy adót kelljen fizetnie úgy, hogy még nem is teljesített. (Amennyiben a felek a fentiektől eltérően az előre fizetésben kifejezetten megállapodnak, úgy az előre fizetés már az Áfa tv. 59. §-a alapján előlegfizetésnek minősíthető.)

A terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó áfaalanyok gyakran arra kívánják ösztönözni az ügyfeleiket, hogy a részükre teljesített ügyletek ellenértékének egy részét vagy akár egészét a szerződésben meghatározott fizetési határidőnél korábban fizessék meg. Ez gyakran úgy történik, hogy az ügyfelekkel kötött szerződésekbe beépítenek olyan kedvezményeket, amelyek igénybevételére az ügyfelek csak akkor válnak jogosulttá, ha előre fizetnek. A fenti esetekben az előre megfizetett összegeknek az Áfa tv. 59. §-a szerinti minősítése szempontjából mindig az adott szerződés tartalmát kell irányadónak tekintetni, vagyis önmagában azon tény alapján, hogy az ellenérték egy részének vagy egészének a teljesítés időpontjánál korábban történő megfizetéséről a felek által kötött szerződés külön rendelkezik, a kérdéses összegek nem minősíthetők előlegnek.

Ha szerződés úgy rendelkezik, hogy az ellenérték egy részének vagy egészének a teljesítést megelőzően történő megfizetése a megrendelő döntésétől függ, vagyis az ügylet a kérdéses összeg fenti módon történő megfizetése nélkül is teljesülhet, és annak hiányában a megrendelő csak bizonyos kedvezményektől esik el, akkor csupán opcionális előre fizetés valósul meg.

Dr. Boda Péter, az Áfa-kalauz szaklap 2013/7-8. számában megjelent írásából példákkal illusztrálva az is kiderül, hogy milyen szabályok vonatkoznak a teljesítés időpontját megelőző számlakibocsátásra.

(forrás: ado.hu)