1. Van-e lehetőség arra, hogy az adóalany értékhatártól függetlenül valamennyi számláját szerepeltesse benne? Az adóhatóság bevallás befogadó, feldolgozó programja az összeghatárra vonatkozóan ellenőrizni fogja-e az adatokat?

Nincs lehetőség arra, hogy az adóalany az összes, értékhatárt el nem érő számláit a belföldi összesítő jelentésben szerepeltesse (kivéve, amikor a vevői oldal összevontan 2 000 000 Ft adótartalmat elérő vagy meghaladó számláinak összevont adatát kell feltüntetni egy partnerrel összefüggően), ezt a belső feldolgozó program figyeli is, az elsődleges eredeti számlánkénti tételes adatok lapjain mindenképpen. Az ilyen jellegű hibák hibajavítási egyeztetések során lesznek rendezhetők, ezért nem javasolt, hogy az adózók a bevallás benyújtás „megkönnyítése” érdekében a teljes áfa-analitikájukból beküldjék az összes számla-adatot, mert azt hibajavításkor tudják majd rendezni, amelynek keretében az értékhatár alá eső tételes adatsorok a jelentésből törlésre kerülnek. Az előbb vázolt hibajavítás következtében azonban, ha a bevallásban kiutalási kérelem szerepel, úgy a kiutalásra nyitva álló határidő a hiba kijavításának napjától kezdődik. Az Art. 31/B. §-ban szabályozott kötelezettséget a 2013. január 1-jétől hatályos jogszabályi előírások szerint kell teljesíteni.

A korrekciós lapokon értelemszerűen előfordulhat alacsonyabb adóösszeg szerepeltetése is, mivel arra a lapra a tárgyidőszakban elszámolt korrekciós tételek részletezése (és előzményei) fognak kerülni, ahol ez előfordulhat.

2. Az Art. 31/B. § (3) bekezdése értelmezésével kapcsolatban a 2 000 000 Ft-os értékhatár számítása esetében a ténylegesen levont, áfa bevallásban szereplő összeget kell vizsgálni, vagy a számlán szereplőt, és melyik adatot kell az összesítő jelentésben e bekezdésnek megfelelően szerepeltetni?

Amennyiben az igénybevevő egyazon partner által kibocsátott több számla alapján összevontan 2 000 000 Ft-ot elérő vagy meghaladó összegben gyakorol levonási jogot, az áthárított adóról az összesítő jelentésben adatot kell szerepeltetni a 31/B. § (3) bekezdése alapján, azt egy partnerre vonatkozóan, összevontan kell a 1365M főlapon a 6. sorban feltüntetni. Bár az összesítő jelentésben, a (3) bekezdés alapján történő feltüntetés feltételének teljesülését az adott adóelszámolási időszakban levont (értékhatárt elérő) adó összege alapján kell megállapítani, az említett adathelyen nem a ténylegesen levont adóösszegek összevont adatát, hanem az adott partnertől származó számlákban szereplő áthárított adóösszeget kell feltüntetni (ez lehet magasabb a ténylegesen levont adónál).

Tekintettel a (3) bekezdés megfogalmazására, előfordulhat olyan eset is, hogy van egy 2 000 000 Ft-ot meghaladó adó összeget tartalmazó számla, melyet egyedileg is, a tételes összesítőben szerepeltetni kell (feltéve, hogy az adott számla alapján az adóalany bármilyen összegben adólevonási jogot gyakorol), és amellett vannak az adott partnertől egyedileg a 2 000 000 Ft-nál kisebb adóösszeget tartalmazó beszerzési számlák is. Ilyen esetben előfordulhat, hogy az összevonással eléri az összesítő jelentés-tételi összeghatárt az adóalany. Ekkor a 2 000 000 Ft adóösszeget elérő egyedi számlát a tételes lapon és a 1365M főlap 04. sorában kell feltüntetni, és a maradék, „kis összegű” számlákon szereplő áthárított adó adatát kell összevontan a 1365M főlap 6. sorában szerepeltetni.

A (3) bekezdés alkalmazása során, az összevont adat szerepeltetésének feltétele egy adott partner viszonylatában az, hogy az értékhatárt elérő, legalább 2 000 000 Ft összegben történjen meg a levonás az adott partnertől származó számlák alapján az adott adóelszámolási időszakban. Figyelemmel kell lenni azonban az Art. 31/B. § egyes bekezdéseinek megfogalmazására, mert az összesítő jelentésben – összevont adatként is – mindig a levonási jog gyakorlásával érintett számlában szereplő áthárított adóösszeget kell feltüntetni, függetlenül attól, hogy a levonást esetleg nem a teljes, számlában szereplő adóösszeg tekintetében gyakorolta az adóalany, mert például arányosítással állapítja meg a levonható adót.

3. Devizás számlák esetén az adóalap és adó összegére vonatkozó adatok csak devizában kerülnek feltüntetésre, ugyanakkor a számla kötelező tartalmi eleme az áfa összege Ft-ban. Ebben az esetben az összesítő jelentésben a devizában szereplő adatokat kell-e szerepeltetni, vagy a Ft-ban megadott adó összeget és az annak alapján „visszaszámított” adóalap összeget?

Az Art. 31/B. §-a úgy rendelkezik, hogy „a számlában feltüntetett” adó alapját illetve adó összegét kell az összesítő jelentésben szerepeltetni. Tekintettel arra, hogy a bevallásban az adatokat az Art. 1. számú melléklet I. A) 1. pontjának rendelkezései alapján forintban kell feltüntetni, így az annak részét képező összesítő jelentésben is az adó és adóalap adatokat forintban kell szerepeltetni. A bevallott fizetendő és levonható adóval összefüggően az adóalap adatot is meg kell határozni forintban, és ezt a forintban kifejezett adóalap összeget kell szerepeltetni az összesítő nyilatkozati lapon is.

4. Milyen adatokat kell az összesítő jelentésben szerepeltetni akkor, ha a partner adott számláját többször is módosítja?

Erre vonatkozóan a bevallás 1365M-01-K lapjának és 1365M-02-K lapjának kitöltési útmutatójában foglaltak szerint kell eljárni, végigvezetve az adott számlával kapcsolatos előzményi adatokat, külön kimutatva az aktuálisan korrigált bevallásban figyelembe vett (elszámolt) számszaki hatást.

Amennyiben egy eredeti számlához több módosítás tartozik, akár a korábbi bevallási időszakokban, akár a tárgyidőszaki adómegállapítási időszakban, akkor a teljes számlasorozatot meg kell adni, azaz az eredeti számla és az aktuális módosító számla/számlák mellett (között) a közbülső módosító számlákat is fel kell tüntetni, célszerű kiállításuk sorrendjében. (Ugyanígy kell eljárni számla érvénytelenítése esetében is.) Ezek megkülönböztetésére kerültek kialakításra az E (eredeti), a K (nem a tárgyidőszakban elszámolt) és KT (a tárgyidőszakban elszámolt) számlatípust jelölő kódértékek. Azokat a módosító tételeket, amelyek a bevallás fősoraiban az adókötelezettség megállapításánál a tárgyidőszakban kerültek elszámolásra, KT kóddal kell jelölni. Korábbi tárgyidőszaki módosító számlát is szerepeltetni kell a korrekciós lapon a levezetésben, de mivel annak számszaki hatását nem abban a tárgyidőszaki bevallásban veszik figyelembe, hanem már korábban elszámolásra került, azt K kóddal kell jelölni. Eredeti számlának mindig az első, a teljesítésről kibocsátott számlát kell megjelölni. Azon számlákat, amelyek számszaki hatást nem eredményező javításon estek át, például termék megnevezést, cím elírást javítanak csak, nem kell a korrekciós lapon feltüntetni.

Az adózók korrekciós-bizonylat kibocsátásának eltérő gyakorlata szerint például vannak olyan adózók, akik/amelyek csak módosító számlát állítanak ki, vagy vannak olyanok, akik ezt két lépésben oldják meg, érvénytelenítő („stornó”) számlát és új számlát állítanak ki, egyesek hivatkoznak az eredeti számlára, mások a már módosult előzmény számlára hivatkoznak csak. Az Áfa tv. 170. §-ának előírásai alapján egyértelműen egyik eljárás sem vitatható, de elvárás, hogy a módosítások láncolatában is mindig visszavezethetőnek, összekapcsolhatónak kell lenni az eredeti és a korrekciós bizonylatok sorozatának.

5. Ugyanabban a bevallási időszakban megtörtént egy 2 000 000 Ft áfa tartalmú számla kibocsátása és helyesbítése is, és mindkét számlát megkapja a partner, akkor a számla kibocsátónak mindkét számlát szerepeltetni kell, vagy csak az utóbb kibocsátott helyeset?

Amennyiben egy adott bevallási (adóelszámolási) időszakon belül az értékesítő az általa kibocsátott számlát még ugyanabban a bevallási időszakban módosítja (helyesbíti), és mindkét számlát megkapja a partner (a számla rendelkezésre állásának adóalap csökkentés esetén lehet jelentősége), és az egyik vagy akár mindkét számlában áthárított áfa 2 000 000 Ft összeghatár feletti, akkor ebben a bevallási időszakban mindkét számlát be kell tenni az áfa bevallás belföldi összesítő jelentés részébe. Ennek indoka az, hogy ebben a bevallási időszakban a bevallásban szereplő áfa-kötelezettség a két számla együttes tartalma (eredménye) alapján került meghatározásra, ezáltal az Art. 31/B. § (2) bekezdés és (4) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően, az ebben a bevallási időszakban keletkezett adófizetési kötelezettségre, és a módosító hatás ugyanebben a bevallásban történt figyelembe vételére tekintettel az összesítő jelentésben is szerepeltetni kell mindkét számlát, amennyiben az említett bekezdésekben szereplő összegkorlátra vonatkozó feltételeknek megfelelnek.

6. Csoportos helyesbítő számla feltüntetése hogyan történjen, melyik számlát kell eredeti számlaként feltüntetni, mi a helyesbítő számla teljesítési időpontja, mi a helyesbítés dátuma?

Amennyiben egy módosító („helyesbítő”) számlában több eredeti (előzmény) számlát is korrigálnak egyidejűleg, a módosítás („helyesbítés”) dátuma értelemszerűen a módosító okirat kelte lesz, ez azonban nem teljesítési időpont, és nem feltétlenül egyezik meg a módosítás elszámolásának időpontjával. Adódhat önellenőrzést eredményező helyesbítés, vagy adódhat – jellemzően az adóalap meghatározott feltételeknek megfelelő csökkentése miatt az Áfa tv. 77-78. §-ában foglaltak szerint elszámolható korrekció esetén – a bizonylat rendelkezésre bocsátásához/-állásához kapcsolódó időpontban elszámolható korrekció. A helyesbítésnek (módosító számlának) nincs teljesítési időpontja, a teljesítési időpont mindig az eredeti számlákban foglaltak szerinti teljesítési időpont (kivéve, ha éppen a teljesítési időpont korrekciója történik). Csoportos helyesbítő számla esetén, a korrekciós lapon az összes olyan érintett eredeti (előzmény) számlát és annak az Art. 31/B. §-a szerinti adatát fel kell sorolni, amelynél az egyes számlák adótartalma eredetileg külön-külön, vagy a módosítást követően, annak következtében a 2 000 000 Ft-os értékhatárt eléri, és ezért szerepeltetni kell az összesítő jelentésben. Emellett mindig figyelemmel kell lenni az alapvető áfa-elszámolási szabályokra. Az adott adóelszámolási időszakban az áfa-kötelezettség megállapításánál figyelembe vett, és az áfa bevallás 1365A jelzésű főlapjain elszámolt korrekciót eredményező számlát és annak eredeti (előzmény) számláját (számláit) kell az összesítő jelentésben feltüntetni.

7. Csoportos adóalany esetében kell-e adatot feltüntetni, ha a tagok egyedi számláiban szereplő áfa összegek nem érték el a 2 000 000 Ft-ot?

Csoportos adóalany esetében a tagok által bonyolított ügyletekből (teljesített értékesítésekből átvett előlegekből, beszerzésekből) tevődik össze a csoport, mint áfa adóalany áfa bevallásban elszámolandó adókötelezettsége. Amennyiben az értékesítési oldalon az adott bevallási időszakban a tagoknál egyetlen olyan ügylet sem fordult elő a bevallásban szerepeltetett fizetendő adó körében, amelyről kibocsátott számlában feltüntetett adó összege a 2 000 000 Ft-ot elérte vagy meghaladta, akkor nem kell a belföldi összesítő jelentés 1365M-01 lapján adatot szerepeltetni, még akkor sem, ha egy adott partnerrel összefüggően a csoport által összesítetten áthárított adó elérte a 2 000 000 Ft-ot.

A csoportos adóalany, vevői minőségében, a tagok által történt beszerzések alapján levonható adóként elszámolt adó összegekből a belföldi összesítő jelentésben akkor szerepeltet adatot a 1365M főlapon egy partnerre vonatkozóan összevont adatként a 6. sorban, ha az adott partnerrel bonyolított ügyletekben a tag(ok)ra a számlában áthárított, és az adott bevallásban a csoport által levont adó összege összevontan elérte a 2 000 000 Ft-ot..

8. Gyűjtőszámla esetében milyen teljesítési időpontot kell feltüntetni az összesítő jelentésben?

Amennyiben az adott napon, vagy az adott naptári hónapban, vagy azonos adómegállapítási időszakban (ha az hosszabb egy hónapnál), az adóalany ugyannak a személynek, szervezetnek több, számla kibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet teljesít, és arról – az előzetes megállapodásuknak megfelelően – gyűjtőszámlát bocsát ki, annak teljesítési időpontja nincs. Az abban felsorolt egyedi teljesítések bármelyikének a napját fel lehet tüntetni teljesítési időpontként, célszerű a számlázott időszak legutolsó teljesítésének a napját megjelölni.

9. Amikor az adóalany a számla módosítását („helyesbítését”) nem egy módosító számlával végzi el, hanem érvényteleníti („stornózza”), és új számlát bocsát ki a helyes összegeknek megfelelően, azt hogyan kell a korrekciós lapon szerepeltetni? Elegendő-e az új, helyes adatokat tartalmazó számlát feltüntetni?

Amennyiben számla érvénytelenítésére kerül sor, és az Art. 31/B. § (4)-(5) bekezdésének figyelembevételével nyilatkozattételi kötelezettség terheli az adóalanyt, úgy az összesítő jelentésben mind az érvénytelenítő („stornó”), mind pedig az új számla adatait szerepeltetni kell, és mindkét számlát KT jelöléssel kell ellátni. Ennek oka, hogy a korrekciós lapokon (a 1365M-01-K vagy 1365M-02-K) csak mindkét bizonylat szerepeltetésével lehet megállapítani az érvénytelenítő és új számla kibocsátása révén megállapított (korrigált) adófizetési kötelezettséget, azaz az adott bevallási időszakban elszámolt korrekció számszaki hatását. Mindezek mellett természetesen az eredeti számla előírt adatait is szerepeltetni kell.

Például: az adóalap csökkenése miatt az eredeti számlában áthárított adó 600 000 Ft-tal csökkent, melyet az adóalany a példa szerinti esetben a bizonylat rendelkezésre bocsátásának időszakában számolhat el, ezért ebben az időszakban érvényesíti a bevallásában. Ennek feltüntetése a következők szerint történhet. 
Eredeti számlában áthárított adó:        2 100 000 Ft E jelölés

Stornó számla ezt törli:                     -2 100 000 Ft KT jelölés

Új számla szerinti helyes összeg:      +1 500 000 Ft KT jelölés

Az eredeti számla nem ebben az időszakban került elszámolásra. A korrekciós lap adataiból kimutatott eredmény: -2 100 000+1 500 000= -600 000, ami a tárgyidőszaki bevallásban elszámolt összeggel megegyező.