A kormány a Parlamentnek T/7954 számon beterjesztette a „Kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról” szóló törvényjavaslat. Évek óta folyik a vita az eva esetleges kiváltásáról, megszüntetéséről. A kormány először az eva mértékének emelésével próbálkozott 2011-ben. Most megpróbál alternatívákat nyújtani az eva helyett. Kisadózók adója lehet egyedül életképes a beterjesztett javaslatok közül. Kiválthatja az evát, az ekhót és a fekete foglalkoztatású munkaviszonyt. De miért életképtelen a kisvállalatok adója?
A kisadózó vállalkozások tételes adója az eva alá tartozó  legfeljebb évi 6 millió forintos bevételű vállalkozásoknak nyújt  megoldást. A kisvállalatok adója megpróbálja emelni az eva 30 milliós  bevételi határát 500 millióig. A kisadózók adója jó megoldás lehet az  eva kiváltására és a fekete foglalkoztatás visszaszorítására, míg a  kisvállalatok adója életképtelen, halva született megoldás. Az új adók  mellett már mindenesetre az evának nincs létjogosultsága. 
Kisadózóként  való „foglalkoztatás” munkaviszony helyett adózási kiskaput jelenthet,  de egyben visszaszoríthatja a zsebből fizetést. Az ősszel tárgyalandó  törvényjavaslatban két új adó bevezetése szerepel. A kisadózó  vállalkozások tételes adóját választhatják a legfeljebb évi 6 millió  forintos bevétellel rendelkező egyéni vállalkozók, az egyéni cég, a  kizárólag magánszemély taggal rendelkező betétei társaság vagy  közkereseti társaság. Havonta 50 ezer forint tételes adót kellene  fizetniük a főállású vállalkozóknak függetlenül a bevételtől, ami éves  szinten 600 ezer forint adót jelent. A kedvező adózás a személyes  közreműködésre kötelezett tagra vonatkozik, tehát az egyéni vállalkozó  alkalmazottjára nem. Az alkalmazott után az általános szabályok szerint  kell fizetni a munkáltatói terheket és vonni kell tőle a járulékokat és  személyi jövedelemadót. 
Ha több személyes közreműködő tag van,  például betéti társaság bel- és kültagja, akkor ez esetben 2 x 50 ezer  forint tételes adót kell fizetni havonta. A tételes adót meghaladóan  csak iparűzési adót kellene fizetni. Bár felvetődött, hogy az iparűzési  adó miatt nem elég bevételi nyilvántartást vezetni, de ez megoldható  ugyanúgy, mint az evásoknál. Ha a kisadózó az eváshoz hasonló  feltételekkel fizet iparűzési adót, akkor csak bevételi nyilvántartást  kell vezetnie. A tételes adó ellenében a főállású adózó biztosított  lesz, tehát jogosult lesz tb- és egészségügyi ellátásokra. Az ellátások  számításának alapja nem túl magas, havi 81 300 forint.
A  másodállású (akik legalább 36 órás munkaviszony vagy nyugdíj mellett  végzik kisadózóként vállalkozói tevékenységüket) kisadózó viszont már  nem lesz biztosított kisadózó tevékenységére tekintettel, de cserében  csak havi 25 ezer forint tételes adót kellene fizetnie. Figyelemmel kell  lenni arra is, hogy sem az evás, sem a kisadózó nem veheti igénybe a  családi kedvezményt, míg egyéni vállalkozóként igénybe vehetné, mert a  vállalkozói kivét az összevont adóalap része.
Kik lehetnek a kisadózó vállalkozások által fizetendő tételes adó nyertesei?
Ez  az adózási forma lehetőséget ad arra, hogy a munkáltatók ne  munkaviszonyban, hanem kisadózóként foglalkoztassák a munkavállalót.   Számoljunk egy kicsit. A foglalkoztató havi 500 ezer forint bruttó bért  fizet. Ez munkabérként a munkáltatói 27 + 1,5 százalék közteherrel  (szociális hozzájárulási adóval és munkáltatói járulékkal) számolva havi  642 500 forint. Ebből a foglalkoztatott összesen 18,5 százalék nyugdíj,  egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék (92 500 Ft) és a  jövedelemből 2013-ban levonandó 16 százalék (80 000 Ft) szja figyelembe  vételével 327 500 forint nettó jövedelemhez jut. Számoljuk ki ugyanezt  úgy, hogy nem munkaviszonyban foglalkoztatják a magánszemélyt, hanem az  kisadózóként számláz a foglalkoztató felé havi 500 ezer forintot. Mivel  az 500 ezer forint nem számolható el a vállalkozás érdekében felmerült  költségnek, ezért az után 10 százalék társasági adót fizet még a  foglalkoztató (ha éves adóalapja nem haladja meg az 500 millió  forintot), tehát a foglalkoztatónak 550 ezer forintjába kerül a  kisadózó. 
A kisadózó (az evásokéval azonos mértékű) 1 százalék  iparűzési adóval számolva és az 50 ezer forint tételes adót is  figyelembe véve 500 – 50 – 5 = 445 ezer forint nettó jövedelemhez jut.  Ez azt jelenti, hogy a munkáltató 642 500 – 550 000 = 92 500 forinttal  jár jobban havonta. A „munkavállaló” kisadózó havonta 445 000 - 327 500 =  117 500 forinttal jobban jár. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a  kisadózó ebben az összehasonlításban a „normál béreshez” képest kevesebb  táppénzre, illetve nyugdíjra számíthat. A „munkavállaló” kisadózó  számára havi 160 ezer forintos „bérig” éri meg jobban a „kisadózás’”,  míg a másodállású kisadózónak még 73 ezer forintos „havibérnél” is  kedvezőbb a kisadózás. Tehát a takarítókat, kubikusokat is célszerű  lenne kisadózóként foglalkoztatni és nem az utánuk járó szocho  adókedvezményt igénybe venni. A munkáltatók kedvezménye ugyanis  kisadózóknál 18,5 százalék. 
Jól látható, hogy a kisadózók adója  arra ösztönöz, hogy ne munkaviszonyban, hanem kisadózóként  foglalkoztassák a munkavállalót. Többek között ennek megakadályozására  vezették be az ekho-t is. Szintén célszerű bejelentkezni kisadózónak  azoknak, akik eddig adószám nélkül végeztek adóköteles tevékenységet.  Például az internetes aukciós portálon rendszeresen értékesítő  magánszemélyek, adótanácsadással, természetgyógyászattal stb.  foglalkozóknak is. Túl azon, hogy számlaképesek lesznek, és csak  bevételi nyilvántartást kell vezetniük, megúszhatják az adóhatóság  zaklatását.
A kisvállalatok adójára nem érdemes túl sok szót  vesztegetni. Hallva született ötlet. Nagyobb árbevételű cégeknél nehezen  megkerülhetőek a számviteli törvényben és a társasági adó törvényben  foglalt speciális szabályok. Egy évi néhány tíz vagy százmilliós  forgalmú cégre nem lehet a kialakított számviteli, adózási rendszer  helyett valami mást kitalálni. Ezek a cégek már kaptak adókedvezményt az  által, hogy a társasági adó kulcsa 10 százalékra csökkent. A kormány  elvárásai sem reálisak. Azzal indokolják a „nyereség” + bérköltség  adóalapot, hogy így érdemes lesz bért emelni vagy új munkaerőt felvenni,  mert ezáltal nem változik a 16 százalék adó alapja. Ez így van, de a  következtetés téves. Például legyen 1 millió forint a „nyereség” és 1  millió forint a bérköltség. A 16 százalék adó alapja 1 + 1 = 2 millió.  Ha megnöveljük a bérköltséget 200 ezer forinttal, akkor csökken a  nyereség ugyanennyivel. Tehát az adó alapja 0,8 + 1,2 = 2 millió,  valóban nem változik és így a fizetendő adó sem. Egy vállalkozás célja a  nyereségtermelés. Azért fektet be tőkét valaki egy vállalkozásba, hogy  tőkejövedelemhez jusson. Értelmetlen azzal érvelni, hogy érdemes  felvenni új munkaerőt a nyereség terhére. 
A munkabért ugyanis a  munkavállaló kapja, a tulajdonos nyereségének terhére. Ugyanígy hamis  érv, hogy ez az adózási forma csökkenti a zsebből fizetést. Ha a  tulajdonos 1 millióért „vásárol” számlát és ebből zsebből fizeti az  alkalmazottat, akkor ezzel nem csak bérköltséget, hanem a munkáltatói  terhet is kiváltja. Ha e helyett bérköltséget fizet a kisvállalati  adózó, akkor a nyereség 1 millióval nő (a számla összege) és 1 millióval  csökken (bérköltség). Tehát a nyereség nem változik, de a bérköltség 1  millióval nő, így az adó alapja 1 millióval több lesz, ami 160 ezer  forinttal több adó befizetését jelenti. A munkavállaló sem jár jobban,  mert az 1 millió nettó jövedelemmel szemben csak 665,5 ezer forint nettó  jövedelemhez jut. Tehát a munkáltató-tulajdonos 160 ezer forinttal több  adót fizet, ha nem zsebből fizet, míg a munkavállaló 345 ezer forint  adót és járulékot fizet. Ez az adózási mód biztosan nem lesz alkalmas a  zsebből fizetés visszaszorítására. Ezt a problémát megoldhatja a  tervezett kisadózó adó bevezetése, amely foglalkoztatási mód már  előnyösebb lehetne a fekete foglalkoztatással szemben.
Összegezve: ha bevezetésre ke 2013-tól a kisadózók adója, akkor ezzel egyidejűleg meg kellene szüntetni az evát, az ekhot. Ez a lépés nem fogja segíteni a foglalkoztatás növelését, mert megint visszajön a „régi módi”, nem munkaviszonyban, hanem kisadózóként foglalkoztatják a magánszemélyt, de segítheti a zsebből fizetés visszaszorítását. Innentől kezdve értelmét veszítheti viszont a munkavédelmi program keretében a szociális hozzájárulási adóból adott adókedvezmény. Tehát a beterjesztett törvényjavaslatok közül vissza kellene vonni a T/7955-ös számút, a T/7954-ből pedig törölni kellene a kisvállalkozások adójára vonatkozó részt.
(forrás: adozona.hu)