Kiemelt hirdetések

Aktuális

Személygépkocsi és az áfa

 

Talán nincs másik olyan kultikus tárgy az adózásban, mint a személygépkocsi. A kormányzat ezer adózási bőrt szándékozik lehúzni a személygépkocsik tulajdonosairól, a tulajdonosok pedig ezer fantáziadús trükköt próbálnak bevetni, annak érdekében, hogy minél kisebb adóteherrel tudják működtetni a járművet. Írásunk a legnagyobb adótétellel - az általános forgalmi adókötelezettséggel fogalakozik. Az Önadózó áprilisi számában megjelent írást közöljük.

Bevezetésként csak megemlítjük, hogy a személygépkocsi beszerzését, működtetését – az általános forgalmi adón kívűl egyéb adók is terhelik. Beszerzéskor: regisztrációs adó (VÁM), bizonyos alkatrészek (akkumulátor, gumiabroncs, elektronika) után környezetvédelmi termékdíj, a forgalomba helyezéskor illeték.

Üzemeltetés során: baleseti adó, teljesítmény után fizetendő gépjármű adó, a cégeket terhelő a jármű birtokolásának okán fizetendő adó (cégautóadó), az üzemanyag áfa és jövedéki adója, az alkatrészek árának áfa tartalma, és bizonyos alkatrészek környezetvédelmi termékdíj tartalma. A felsorolásból kimaradt a járművet illetve az alkatrészt forgalmazók által fizetendő jövedelemadó.

Mi minősül személygépkocsinak?

Személygépkocsinak az Áfa törvény szerint a VTSZ 8703-ban körülírt gépjármű minősül, amely járműnek elsődleges ismérve, hogy személy illetve személyek szállításra szolgáló berendezés, és a szállítható személyek száma vezetővel együtt nem haladja meg a 9 főt. Személygépkocsinak minősül továbbá a versenyautó, golfautó és lakóautó is. Nincs befolyással a személygépkocsi minősítésre a jármű üzemanyaga, vagyis működhet elektromossággal, benzinnel, gázzal, gázolajjal, üzemanyagcellával, stb.

Amennyiben a gépjármű vásárlásánál a forgalmi engedély J pontja alatt az M1 illetve az M1G bejegyzést találjuk, akkor személygépjárművet vásároltunk. Éveken keresztül vizsgálta az adóhatóság, hogy egy bizonyos jármű személygépkocsinak minősül-e vagy sem, természetesen leginkább akkor, ha a megvásárolt tehergépjármű kísértetiesen hasonlított egy személygépjárműre. Mára elfogadottá vált az ellenőrzési gyakorlatban, a forgalmi engedélyben szereplő bejegyzés alapján történő minősítés, végül is azt egy hosszú típusengedélyeztetési eljárás után jegyzik be a forgalmi engedélybe egy adott jármű esetében, vitatni oktalanság, mint több esetben kiderült. Mint a korábbi felsorolásból látható, személygépjárműnek minősülhet olyan jármű is, amelynek nincs forgalmi engedélye (motoros szán, golfkocsi, versenyautó).

Az Áfa törvény alkalmazása során irreleváns az Szja tv. rendelkezése a személygépkocsi fogalmi meghatározására, kizárólag a hivatkozott vámtarifa szabály alapján mérlegelendő a gépjármű besorolása.

Járművek beszerzése:

A járművek beszerzése az „egyszerűség kedvéért” a következő módokon adózhat az áfa törvény szerint: adóköteles, adómentes, fordított adózással megállapítandó adó, illetve adókörön kívüli.

1) beszerzés nem áfa alanytól

Amennyiben az adóalany olyan személytől szerez be személygépkocsit, aki nem minősül az áfa törvény alanyának, úgy a számára történő értékesítés során áfa nem kerül felszámításra. Kivételt képez, ha EU más tagállamában illetőséggel bíró nem adóalany személytől vásárol olyan személygépjárművet, ami 6 hónapnál nem régebbi, illetve 6000 km-nél kevesebbet futott. E beszerzés után közösségi beszerzés címén kell adót fizetnie a magyar adóalanynak, és a nem adóalany személynek is.

2) új autó beszerzése belföldi adóalanytól

A belföldi adóalanytól történő beszerzés első forgalomba helyezéskor minden esetben áfa köteles. Kivétel, ha külföldi adóalany vagy nem adóalany vásárolja meg a járművet és kiszállítja az országból (a keréken történő kigurulás is kiszállításnak minősül). Ez esetben a belföldi kereskedő a külföldi adóalany vagy nem adóalany felé adó nélkül állítja ki a számlát, mivel a vevő a közösség másik tagállamában fizet adót a vásárlása után, illetve a harmadik országbeli vevőnek történő értékesítés adómentes termékexportot valósít meg, ha a NAV kiléptető vámkezeléséről az eladó rendelkezik igazolással.

3) személygépkocsi beszerzése külföldről

A harmadik országból beszerzett új és használt járművek importja áfa köteles függetlenül attól, hogy adóalany vagy nem adóalany az importőr. Az adót kivetéssel a NAV állapítja meg. A közösség másik tagállamából adóalany által beszerzett személygépkocsi után függetlenül annak korától, közösségi beszerzés címén adót kell fizetni a magyar adóalanynak. Kivételt képez, ha a hat hónapnál régebbi, illetve 6000 km-nél többet futott járművet olyan külföldi adóalanytól vásárolja a magyar adóalany, amely jármű értékesítésére a külföldi adóalany a használttermékre vonatkozó árrés adózást alkalmazta. Ez esetben adófizetési kötelezettség közösségi beszerzés címén nem keletkezik. A magyar magánszemély vevőnek akkor kell Magyarországon áfa-t fizetnie a közösség másik tagállamából beszerzett személygépkocsi után, ha annak kora 6 hónapnál nem több illetve 6000 km-nél nem futott többet. Ilyen esetben a külföldi eladó adó nélkül értékesíti a járművet a nem adóalany magánszemélynek. Az említett esetnél korosabb járművek közösségi beszerzésekor a magánszemélynek nem kell belföldön adót fizetni, az értékesítés a származási hely szerinti országban adóköteles.

4) használt gépjármű beszerzése belföldön

Belföldön a használt gépjárművek értékesítése rendre adómentesen vagy árrés adózással történik, bizonyos esetekben azonban tételes adót kell fizetni az értékesítés után. Adómentes akkor az értékesítés, ha a jármű tulajdonosa/értékesítője nem vonhatta le a most eladott jármű korábbi beszerzése során az adót az Áfa tv. 124. §-a alapján, így annak értékesítésekor a 87. §-ban foglalt adómentességet kell alkalmaznia. Ha a korábbi beszerzéskor adó nem került felszámításra (valamilyen törvényes okból kifolyólag), akkor jármű jelenlegi értékesítése után tételes adót kell fizetni. Ha a korábbi beszerzéskor adó felszámításra került, azonban a jogszabály lehetőséget teremtett annak levonására (pl. bérbeadás módján történő hasznosítás, taxisszolgáltatáshoz történő hasznosítás), akkor a jelenlegi értékesítés adóköteles. A használtgépjármű kereskedők, azon járműveket árrés adózással értékesítik, amelyeket nem adóalanytól vásároltak, vagy adómentesen vásároltak, továbbá olyan személytől vásárolták, aki az értékesítésre a különbözeti adózást alkalmazta. Amennyiben a használtautó kereskedő áfa felszámításával vásárolta a továbbértékesítésre szánt használt személygépkocsit, akkor a felszámított adót beszerzéskor levonhatta, és az értékesítése adóköteles lesz.

Adólevonási jog a személygépkocsi beszerzése és működtetése során

Fő szabály szerint adót nem lehet levonni a személygépjármű beszerzéskor és az üzemeletetés során felmerült költségek esetében. Nem vonható le így (a teljesség igénye nélkül) az üzemanyag, a javítási és alkatrész költségek, ápolási költség, kiegészítő berendezések vásárlása esetén áthárított adó. Például, ha utólag mélynyomó hangfalat építtet a „zeneileg igényes” tulajdonos a gépkocsiba annak az Áfa-ja nem vonható le, ugyanígy nem vonható le a téli gumiabroncs vagy a téli gumiszőnyeg beszerzése során áthárított adó, de akár említhetnénk a mosási költségek során áthárított adót is. (Megjegyzés: a külön megvásárolt, a gépjárműbe nem beépített navigációs berendezés beszerzésének áfa tartalma a szerző álláspontja szerint levonható, ugyanilyen módon levonható a papíralapú térkép áfa tartalma is.)

Kivételek a következők:

1) Amennyiben a járművet azért vásároljuk, hogy saját hasznosítás nélkül tovább értékesítsük, akkor a beszerzéskor felszámított adó levonható. Az adóhatósági jogértelmezés szerint a kereskedők által bemutatásra beszerzett járművek esetében, a vásárláskor felszámított adó nem vonható le, mivel a bemutatási cél saját használatot jelent, pontosabban ez a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik. A jármű néhány hónap utáni eladása a korábbiakban ismertetett szabály alapján adómentes. Ha a beszerzéskor nem volt levonható az adó, azonban a használt járművet exportálják, vagy adómentes közösségi értékesítéssel adják el, akkor két ok miatt is adómentes az ügylet. Egyrészt adómenetes az értékesítés a 87. § alapján, ami adólevonásra nem jogosít, másrészt adómentes az ügylet a 89. vagy 98. § alapján, amely értékesítés adólevonásra jogosít. Kérdés, hogy melyik adómentesség alkalmazandó az értékesítésre? Ha a 89. és 98. § szerinti értékesítést alkalmazzuk, akkor pótlólag levonható adó keletkezik a 136. § alapján, ha a 87. § szerinti mentességet alkalmazzuk, akkor nem keletkezik levonási jogosultság. E kérdés megválaszolása törvényi alulszabályozottság folytán nem lehetséges. Kizárólag a bevezető részben említett „kalandor” hajlamú adóalanyoknak javasolt a pótlólagos adólevonási jog érvényesítése az említett szituációban.

2) Ha a járművet azért vásároljuk, hogy túlnyomórészt (futott km-ek 90%-ban) adóköteles bérbeadás céljából hasznosítsuk, úgy az adó levonható beszerzéskor.

3) Ha a járművet azért vásároljuk, hogy túlnyomórészt (futott km-ek 90%-ban) adóköteles taxisszolgáltatás céljából hasznosítsuk, úgy az adó levonható beszerzéskor.

4) A személygépkocsi fenntartását célzó (üzemanyagon kívüli) termékbeszerzés és szolgáltatás vásárlás esetében akkor vonható le az adó, ha a jármű az előzőekben említett módon bérbeadási célt szolgál. (A taxiként üzemletett járművek fenntartási költségeinek áfa tartalma nem vonható le!) Figyelem a személygépkocsiba beletankolt bármilyen üzemanyag áfa tartalma nem vonható le!

Személygépkocsi bérlése

2012.-től ismételten levonhatóvá vált a személygépkocsi bérleti díjában felszámított adó. Az adózási témájú topikok kedvelt témája volt az elmúl hónapokban a kérdéskör. Mindenki arra kereste a megoldást, hogy mi az a legkevesebb adminisztráció, amit a levonási jog érdekében el kell készíteni. A probléma abból ered, hogy ugyan a bérleti díj áfa tartalmának levonására szolgáló tételes tiltás kikerült a 124. §-ból, viszont a 120. §-ban foglalt előírás csak olyan mértékig engedi az adó levonását, amilyen mértékig adóköteles tevékenység érdekében történik az igénybevett szolgáltatás felhasználása. Vagyis a magán célú személygépkocsi használat esetében a magánhasználatra jutó bérleti díj áfa tartalma nem vonható le továbbra sem. Álláspontom szerint csak egyetlen nyilvántartás alkalmas a magánycélú használta dokumentálására, az pedig a kellő adattartalommal vezetett útnyilvántartás, illetve ennek egyik változata a kiküldetési rendelvény. Megjegyzem, hogy a kiküldetési rendelvény mellett szükséges egy folyamatosan vezetett útnyilvántartás is, mivel a teljes körű futás teljesítmény csak ezzel dokumentálható.

Az útnyilvántartásban szükséges megjelölni azon utakat, amelyeket nem üzleti célból futottak a járművel. Az eltérő célú futásteljesítmények arányában kell megosztani a bérleti díj adótartalmát levonható és nem levonható részre. Fontos, hogy a jármű birtokolása okán fizetett adó (cégautóadó) miatt nem válik üzleti célúvá a magánhasználat. Az adónem megalkotásakor kizárólag az Szja tv. szerinti adómentes magáncélú használatra volt tekintettel a törvényalkotó. Vagyis a magáncélú használat adómentes az Szja tv. szerint, de az Áfa tv. nem teszi lehetővé az adó levonását magáncélú használat esetében.

Ismételten előtérbe kerülnek a magánhasználatra vonatkozó régi, már elfeledett kérdések.

A munkába járás üzleti célúnak, vagy magáncélúnak minősül a cégvezető esetében. Erre gyakorlatilag azt lehet válaszolni, hogy is-is, viszont az adóhatóság korábbi gyakorlata egyértelmű volt a kérdéskörben, miszerint a munkába járás nem minősül üzleti célú használatnak a jármű esetében.

Árnyaltabb a helyzet az üzletkötő esetében, ha a gépjárművet lakhelyén tárolja. Ha az üzletkötő, a cég által bérelt járművel végzi a munkáját, és a munkaideje akkor kezdődik, mikor elindul otthonról, és akkor fejeződik be mikor hazaér, akkor az ő esetében állásponton szerint a napi első felkeresett partnerhez vezető út, és az utolsó partnertől a hazavezető út nem minősül magáncélú használatnak. Minden ezzel ellentétes vélemény aránytalanná tenné a rendszert. Például, ha az üzletkötő budapesti lakhelyű és szombathelyi partnert kell felkeresnie egy adott napon. Ha az előzőekben foglaltak nem alkalmaznánk, akkor a teljes napi futásteljesítmény magáncélúnak kellene tekinteni.

Természetesen lehetősége van az adóalanynak olyan döntést hozni, hogy nem vezet útnyilvántartást, és így nem vonja le a bérleti díj adótartalmának részét vagy egészét.

Az új szabálynak az eltérítő hatása jelentős. Az eltérítő hatás azt jelenti, hogy az adóalanyok a szabály változásának okán megváltoztatják a viselkedésüket, szerződéseiket az adó optimalizálása érdekében. A levonási jog engedélyezése miatt egyre többen döntenek a tartós bérlet, illetve az operatív lízing konstrukciók mellett a jármű tényleges megvásárlása helyett (27% adómegtakarítás). E konstrukciók esetében a szerződésben nem rendelkeznek a felek egyértelműen a tulajdonjogról. Gyakori, hogy a szerződésben a bérleti konstrukció mellett a kikötnek a felek vételi jogot vagy vevőkijelölési jogot a bérlőnek.

A szerződések több problémát vetnek fel a gyakorlati élet során. A lízingbe adó illetve a tartós bérbe adó, rendre egy nagyobb összegű első díjat köt ki, ami sok esetben eléri a jármű értékének 40%-át. Hogyan lehet arányosítani az első havi bérleti díjat, ami a jármű értékének jelentős hányadát teszi ki? Az első díj esetében csak az első havi futásteljesítmény alapján kell arányosítani, vagy valamilyen hosszabb időszakra kell vizsgálni a futásteljesítményt, hiszen az első díj, jelentős összege végül is nem csak az első hónapot érinti? Két lehetőség adódik az egyik, hogy kizárólag az első havi futásteljesítmény alapján arányosítjuk a jármű értékének 40%-át kitevő első havi bérleti díjban felszámított adót, és felvállalunk egy esetleges adóhatósági konfrontációt. A második lehetőség az gyakorlatilag nem is lehetőség, mivel végtelenül bonyolult elszámolási metodikát igényel. A második lehetőség abból a valóságnak megfelelő feltételezésből indulunk ki, hogy a 40%-os díj nem az első hónapra vonatkozik, hanem a teljes bérleti időszakra. Ennek megfelelően minden hónapban megvizsgáljuk, hogy hónapról-hónapra, hogyan változik a göngyölített adatokból számolható felhasználási arány, és ennek megfelelően az első havi díjban felszámított adó levonható részét minden adó elszámolási időszakban korrigáljuk a 132. § foglaltak alapján (mivel nem tárgyi eszközről van szó, hanem szolgáltatásvásárlásról, így a 135. § szerinti adó elszámolási metodika nem alkalmazható).

 

Vira Sándor

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Saldo Zrt. igazgatóhelyettes

 

/Az írárs az Önadózó 2012. áprilisi számában jelent meg./

Copyright © 2011 Láng Nikolett.
Minden jog fenntartva.