Információnk szerint a kormány által elfogadott Mt. tervezet bizonyos elmozdulást jelent az eredeti koncepcióhoz képest, azonban a lényeg nem változott, elfogadása esetén nőne a munkavállalók kiszolgáltatottsága a munkáltatókkal szemben. A jelenleg hatályos törvényhez képest a változások a munkavállalókat védő garanciák leépítése felé hatnak. Nézzünk pár példát.

A jelenlegi jogi szabályozás szerint, amennyiben a munkáltató jogellenesen szünteti meg a munkavállaló munkaviszonyát, köteles az elmaradt munkabér fizetésére. A tervezet szerint ez a szankció kikerül a törvényből, a munkáltató pedig megússza 2-12 havi távolléti díjnak megfelelő kártérítés fizetésével. A jogalkotó ezzel a változtatással a jogellenesen eljáró munkáltatókat támogatja, egyben de facto korlátozza a munkavállalókat a jogorvoslati eljárás igénybevételében. Ez azt jelenti, hogy az évekig elhúzódó peres eljárás alatt elhelyezkedés hiányában az ezzel összefüggő káruk (elmaradt munkabérük) még pernyertesség esetén sem lesz megtérítve.

További, a munkavállalók számára kedvezőtlen változás, hogy a többműszakos munkarendben dolgozók eddigi díjazását úgy módosítanák, hogy megszüntetnék a 14 és 22 óra közötti munkavégzés esetén a délutáni műszakpótlék fizetését, e helyett bevezetik a 30 százalékos, az éjszakai pótlékot is kiváltó 18-06 óra közötti munkavégzés esetén járó juttatást.

Húsbavágó változtatás, hogy a jogalkotó lehetőséget ad a munkáltató számára a bérpótlék kiváltására annak alapbérbe való beépítésével. Az a munkavállaló, aki a munkaszerződés tartalmának megállapításakor nincs igazán tárgyalási pozícióban, teljesen kiszolgáltatottá válik az őt védő törvényi garancia hiányában. További garancia leépítését jelenti, hogy a feleknek már nem kellene megállapodni a túlmunka szabadidőben történő kiadásáról, hanem azt a munkáltató dönthetné el egyoldalúan.

A munkavállalók kártérítési felelőssége a jelenlegi jogi szabályozáshoz képest szigorodna, súlyos gondatlanság esetén kötelesek lennének a teljes kár megtérítésére, ez gyakorlatilag nemcsak az adott munkavállaló, hanem akár egész családja teljes egzisztenciális ellehetetlenítéséhez vezethet.

Bár a felmondási tilalom bár visszakerült a tervezetbe, csak csonkított formában. A jelenlegi jogi szabályozás védi a gyermekes anyát a gyermek 3 éves koráig, függetlenül attól, hogy fizetés nélküli szabadságon van vagy dolgozik. A javaslat már csak a fizetés nélküli szabadságon lévő anyákat védené, aki viszont a 3 év lejárta előtt munkába áll, annak jogviszonya megszüntethető.

Pozitív elmozdulás, hogy a szakszervezeti jogok részben visszakerültek a tervezetbe, a kollektív szerződés kötésének joga szakszervezeti jog marad, illetve megmarad a felmondási korlátozás a nyugdíj előtt állók esetében. Negatívum, hogy az eddig átlagkeresettel történő számítás helyébe a távolléti díj lép, ez nyilvánvaló anyagi veszteséget okoz a munkavállalóknak (végkielégítés, felmondási idő stb.).

Viszló László
munkajogi szakértő

(forrás: adózóna.hu)