Minden vállalkozás, amely termékét szállítmányozás (fuvarozás) útján másik uniós tagállam területére juttatja, szembesülhet a cikkünkben tárgyalt problémával. Vagyis azzal, hogy az adóhatóság jobban preferálja, ha a fuvarozást nem az eladó és nem is a megrendelő, hanem harmadik személy végzi. Pedig a hatályos törvényi előírások szerint az adómentesség szempontjából ez lényegtelen. Lássuk, miért vannak mégis adókockázatai a saját fuvarozásnak. A cikkben leírtak tekintetében saját fuvarozás alatt azt kell érteni, hogy a fuvarozás saját vagy bérelt fuvareszközzel, saját foglalkoztatottal valósul meg.

Az Áfatv. 89. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeményként történő feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.

A hivatkozott jogszabályi rendelkezés lényege, miszerint az adómentesség elengedhetetlen feltétele, hogy az értékesítés következtében a termék más tagállam területére kerüljön.

Az adómentesség szempontjából viszont lényegtelen, hogy a termék más tagállamba történő kifuvarozását ki hajtja végre, az eladó, a vevő, vagy harmadik személy.

Azonban az adóhatóság ellenőrzési gyakorlata preferálja a harmadik személy általi fuvarozást, abból a meggondolásból, hogy harmadik személytől származó dokumentum általában nagyobb bizonyító erővel rendelkezik, mint azok a dokumentumok, amelyek az ügyletben résztvevő személyektől származnak.

Az adóhatóság preferenciája természetesen nem írhatja felül a hatályos törvény rendelkezéseit, így akkor sem vitathatja az adómentesség alkalmazását, ha a terméket bizonyíthatóan az eladó fuvarozta ki más tagállam területére.

Azonban tagadhatatlan, hogy a saját fuvarozás esetében nagyobb adókockázat áll fenn.

Ugyanis saját fuvarozás esetén az eladó alapvetően saját dokumentumaival igazolhatja a termék más tagállamba történő elfuvarozását, így azok hiányában azt nem tudja igazolni, ezért az adóhatóság az értékesítést nem minősíti adómentesnek.

Továbbá, ha az eladó nem megfelelően dokumentálja a termék más tagállamba történő elfuvarozását, akkor általában a hiányosságokat más személytől pótlólag bekért dokumentumokkal nem tudja pótolni, mivel a fuvarozást saját maga végezte.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény az ellenőrzés során nem köti meg az adóhatóság kezét, a vizsgálat során a szabad bizonyítás elve érvényesül, azaz az adóhatóság bármely bizonyítási eszközt és módszert alkalmazhat.

Az Áfatv. 89. § (1) bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely konkrétan előírná, hogy a termék más tagállam történő elfuvarozását milyen dokumentumokkal kell igazolni. Ilyen értelmű jogszabályi előírások hiányában az eladó is élhet a szabad bizonyítás lehetőségével, azaz azt mindenféle megkötés nélkül, bármilyen dokumentummal, valamint bármely módon igazolhatja.

Saját fuvarozás megvalósulását elsődlegesen a fuvareszközzel és a gépjárművezetővel való rendelkezés ténye támaszthatja alá, de ezek fennállása önmagában nem bír bizonyító erővel.

Saját fuvarozás esetén a termék szállítása saját tulajdonú vagy bérelt fuvareszközzel történik, így annak megléte mindenképpen feltétele a fuvarozásnak, ezért annak hiányában az eladó nem végezhette el a fuvarozást. Ennek következtében az adómentesség elengedhetetlen feltétele sem valósulhatott meg.

Saját tulajdonú fuvareszköz esetén az eladó elvileg rendelkezik azokkal a dokumentumokkal (adásvételi szerződés, számla), amelyek bizonyítják, hogy a fuvarozás időpontjában a fuvarozáshoz szükséges gépjárművel rendelkezett.

Értelemszerűen az eladónak olyan műszaki jellemzőkkel rendelkező gépjármű tulajdonjogával kellett rendelkeznie, amellyel az értékesített termékek fuvarozása elvégezhető volt.

Amennyiben az eladó az adóhatósági ellenőrzés időpontjában valamely okok folytán nem tudja bemutatni a fuvarozásnál használt gépjármű tulajdonjogát igazoló dokumentumokat, s azokat pótlólag sem tudja beszerezni, akkor bizonyítási indítvány keretében kérheti az adóhatóságtól az eladó által megjelölt gépjárműre vonatkozó, hatósági nyilvántartásban szereplő adatokat szerezze be. Ezáltal dokumentumok hiányában, a hatósági nyilvántartásból származó információk alapján is bizonyítható, hogy az eladó a termék saját elfuvarozását elvégezhette.

Elővigyázatosságból mindenképpen javasolt a fuvarozásnál használt gépjármű rendszámát az értékesítésről kibocsátott számlán feltüntetni. Ugyanis így a számla alapján is évek múlva beazonosítható a fuvarozásnál használt gépjármű, akkor is, ha a gépjárművel kapcsolatos dokumentumok esetleg nem fellelhetőek.

Amennyiben a fuvarozás nem saját tulajdonú, hanem bérelt gépjárművel történt, akkor az eladónak bizonyítania kell a bérlet tényét. Ez elsősorban a bérleti szerződéssel, a bérleti díjról kiállított számlával lehetséges.

Bérelt gépjárművel történő fuvarozás esetén még inkább javasolt a fuvarozásnál használt gépjármű rendszámának feltüntetése az értékesítésről kibocsátott számlán. Ugyanis ennek alapján – az előzőekben leírtak szerint – utólagosan beazonosítható a bérbeadó személye, még abban az esetben is, ha az eladó nem rendelkezik a bérleti szerződéssel, a bérleti díjról kiállított számlával, így az ellenőrzés során esetleg a bérbeadót sem tudja megnevezni.

Saját fuvarozás esetén a gépjárművet vezető személyt is az eladó biztosítja.

Lehetséges, hogy a gépjárművet vezető személy valamely jogviszony (munkaviszony, megbízási jogviszony) gépjárművezetőként került foglalkoztatásra, de az is előfordulhatott, miszerint ezt a feladatot esetileg, más feladata(i) mellett végezte el.

Első esetben a szóban forgó személy foglalkoztatásával kapcsolatos iratok (munkaszerződés, munkaköri leírás, jogosítvány) alátámasztják a fuvarozás elvégzéséhez elengedhetetlen feltétel meglétét. Amennyiben ezekkel bármely okok folytán az eladó nem rendelkezik, akkor is létezik olyan dokumentum, amellyel e feltétel megléte igazolható. Ugyanis az adóhatóság rendelkezésére áll az adott személlyel kapcsolatban beküldött adatszolgáltatás – feltételezve annak benyújtását –, amelynek keretében elvileg a FEOR szám is megadásra került, s amely által a munkakör beazonosítható. Az adóhatóság az érintett személy meghallgatásával ellenőrizheti az adatszolgáltatás hitelességét.

Utóbbi esetben a bizonyításra alkalmas lehet az a dokumentum, amely az eladó az adott személy felkéri/utasítja ezen feladat elvégzésére, valamint a munkavégzéssel kapcsolatos kifizetést (pl. költségtérítés, szállásdíj megtérítés) igazoló iratok.

Utóbbi esetben az előzőleg említett iratok hiányában a bizonyítás érdemben nem lehetséges, mivel erre az adatszolgáltatás tartalma nem használható fel.

Saját fuvarozás megvalósulását alapvető a menetlevél, illetve útnyilvántartás (továbbiakban együtt: fuvarokmány) dokumentálja. Saját fuvarozás esetében más személlyel kötött árufuvarozási szerződés hiányában a CMR okmány fuvarokmányként nem alkalmazható.

A fuvarokmánynak nemcsak alakilag, hanem tartalmilag hitelesnek kell lennie.

Alaki hitelesség alatt azt kell érteni, hogy a fuvarokmány szigorú számadás alá vonása megtörtént, továbbá azon teljes körűen szerepelnek fuvarozáshoz kapcsolódó adatok (indulás és érkezés helye, indulás és érkezés időpontja a fuvareszköz azonosító adatai – típus, rendszám –, a gépjárművezető neve, induló és érkező kilométeróra-állás, a fuvarozott termék megnevezése, a fuvarozott termék mennyisége).

Tartalmi hitelesség alatt azt kell érteni, hogy a fuvarokmányban szereplő adatok tényszerűek.

Önmagában a fuvarokmány megléte nem bizonyítja, hogy a saját fuvarozás ténylegesen megtörtént. Amennyiben az eladó a saját fuvarozás megvalósulásához szükséges – előzőekben részletezett – alapfeltételek meglétét nem tudja igazolni, akkor az adóhatóság a fuvarokmányt nem minősíti hitelesnek.

A fentieken túl egyéb dokumentumok is felhasználhatók a fuvarozás megtörtének valószínűsítésére, de önmagunkban nem bírnak bizonyító erővel, csak más bizonyítékokkal együtt, illetve azok kiegészítéseként vehetők figyelembe, a saját fuvarozást közvetett módon igazolják.

A rendeltetési hely szerinti tagállamban történt üzemanyag vásárlás valószínűsíti a fuvarozás megvalósulását. Mindenképpen érdemes az üzemanyag vásárlását bankkártyával kiegyenlíteni. Ugyanis bankkártyával történő fizetés esetén a bankkivonat dokumentálja a vásárlás tényét, még akkor is, ha a számla (melyen mindenképpen javasolt a gépjármű rendszámának feltüntetése) valamely ok folytán nem áll rendelkezésre, valamint a bankbizonylat alapján valószínűleg könnyebben lehet eljárni a számlakibocsátónál a számla pótlása érdekében.

A rendeltetési hely szerinti tagállam, valamint a fuvarozási útvonallal érintett tagállamok területére vonatkozó úthasználati díjak fizetése szintén valószínűsíti a fuvarozás megvalósulását. Az előzőleg említett okok miatt javasolt a bankkártyával történő fizetést preferálni. Elvileg az úthasználati díj fizetéséről szóló bizonylaton a fuvareszközt azonosító adatok szerepelnek.

Amennyiben a fuvarozás időtartama miatt útmegszakítások történtek, akkor az ezzel összefüggésben keletkezett dokumentumokkal is valószínűsíthető a saját fuvarozás megtörténte. Gondolok itt az esetleges pihenőhely, szálláshely igénybevételét igazoló bizonylatokra (számla, stb.). Előzőleg már említett okok folytán a bankkártyás fizetés preferálandó.

Ugyancsak alkalmasak a saját fuvarozás megvalósulásának alátámasztására a fuvarozás folyamán esetleg bekövetkezett káresemény, baleset, vagy bármely más okból kifolyólag a gépjárművön elvégzett javításokat igazoló bizonylatok.

Természetesen a fentiekben említett bizonylatok csak akkor bírnak bizonyító erővel, ha a fuvarozással kapcsolatban hozhatók.

Saját fuvarozás esetén a fuvarokmány jellegénél fogva alapvetően nem alkalmas a termék(ek)nek vevő általi átvételének dokumentálására.

Az Áfatv. 89. § (1) bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely előírná, miszerint a fuvarokmányon kell az értékesített termék átadását dokumentálni, ezért nincs annak semmi akadálya, hogy a felek külön dokumentumot készítsenek az átadás-átvételről.

Véleményem szerint az eladó saját jól felfogott érdekében mindenképpen kérjen a vevőtől olyan dokumentumot az átadás-átvétel alátámasztására, amelyet a vevő saját maga állított ki, s saját nyilvántartásából származik. Ilyen dokumentum lehet pl. a raktári bevételezés bizonylata. Ugyanis az adóhatóság előszeretettel hivatkozik arra az elvre, amely szerint valamely dokumentumban foglaltak megvalósulását önmagában a dokumentum léte nem bizonyítja.

Mit tehet akkor az eladó, ha a fuvarokmányt elveszíti, illetve az bármely ok folytán nem áll rendelkezésre?

Ebben az esetben az eladónak mindenképpen javasolt igazolni azt, hogy rendelkezett a saját fuvarozáshoz szükséges feltételekkel, s annak megvalósulását az értékesített termékek átadását igazoló és azt alátámasztó irat, valamint más közvetetett bizonyítékok (üzemanyag vásárlás, úthasználati díjak felmerülése, stb.) is alátámasztják.

Elvileg előfordulhat olyan eset, hogy az adóhatóság kizárólag az értékesített termék átadását igazoló dokumentumok alapján is elfogadja a saját fuvarozás tényét. Ez csak akkor képzelhető el, ha a vevő olyan iratokat adott át az eladónak, amelyek kétséget kizáróan bizonyítják az átadás tényét, s annak hitelességét a vevő illetősége szerinti tagállam adóhatósága által lefolytatott kapcsolódó ellenőrzés is igazolta.

Egyébként az eladónak arra mindenképpen számítani kell, hogy a magyar adóhatóság akkor is kapcsolódó vizsgálat lefolytatását kéri a vevő illetősége szerinti tagállam adóhatóságától, ha egyébként a saját fuvarozás dokumentuma bemutatásra kerülnek.

Ugyanis, ha a vevő illetősége szerinti tagállam adóhatósága azt állapítja meg, hogy az állítólagos vevő nem vette át a termékeket, akkor a magyar adóhatóság várhatóan arra az álláspontra fog helyezkedni, miszerint az adómentesség elengedhetetlen feltétele nem valósult meg. Ugyanez hatványozottabban igaz, ha a megkeresett tagállami adóhatóság még azt is megállapítja, hogy a termék az adott tagállam területére sem került befuvarozásra.

Mit tehet akkor az eladó, ha az adóhatóság nem ismeri el a saját fuvarozás megvalósulását, s erre alapozva az értékesítés adómentességét, de nem szándékozik megkeresni a vevő illetősége szerinti tagállam adóhatóságát?

Célszerű ennek tudomásra jutásától számított legrövidebb időn belül, de lehetőleg még az ellenőrzés folyamán, de legkésőbb az észrevétel benyújtásával egyidejűleg külön kérelemben, vagy az észrevétel keretében bizonyítási indítványt benyújtani, amelyben az eladó kéri az adóhatóságtól a kapcsolódó vizsgálat lefolytatását.

Egyébként az előzőektől függetlenül az a legjobb megoldás, ha az eladó ennek érdekében már az ellenőrzés megkezdését követően bizonyítási indítványt nyújt be, amelyben ezt kéri az adóhatóságtól, függetlenül attól, hogy egyébként ezt az adóhatóság esetleg saját maga is megtenné.

(forrás: menedzserpraxis.hu)