Bár ismerjük a mondást: pénztártól távozás után reklamációt nem fogadunk el, várhatóan lesznek itt még viták. Mint tudjuk, aki 2011. január 31. napjáig személyesen és írásban a nyugdíjbiztosítási szerv előtt nem tett olyan jognyilatkozatot, miszerint a magán-nyugdíjpénztári tagságát továbbra is fenn kívánja tartani, annak pénztári tagsági jogviszonya automatikusan a törvény erejénél fogva megszűnt, vagy, ahogy mondani szokás, visszalépett az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

Az így visszalépő tag törvényben meghatározott kifizetésekkel csökkentett – az elszámolás fordulónapjára vonatkozó piaci értékelés szerint számított – követelésének értékét a magánnyugdíjpénztárak a tagok portfoliójában lévő eszközökben átadták a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részére. Az ún. pozitív reálhozam és az esetleges tagdíj-kiegészítés azonban a volt pénztártagnak jár vissza. Mi ez? A tag követelésének részét képező egyéniszámla-egyenleg tagdíjbefizetése alapján kiszámított, a hozamgarantált tőke összege feletti összege. Ez nevezik pozitív reálhozamnak (nem pontos ugyan a kifejezés, de mondják infláció feletti hozamnak is). Pénztártagság esetén maga a pénztártag, vagy annak munkáltatója a tagdíjat a tagdíjalap 10 százalékáig önkéntes elhatározással kiegészíthette.

Általában az amúgy 8 százalékos tagdíjat volt szokás 10 százalékra kiegészíteni. Ezzel az állam jogalap nélkül gazdagodna, így ez is visszajár a tagnak (akkor is neki, ha ez eredendően a munkáltatójától származott).

Korábban a volt tagok kaptak is egy értesítőt (tájékoztató jelleggel), hogy milyen visszafizetésre számíthatnak, ekkor kellett nyilatkozni arról is, hogy

a) készpénzkifizetést kérnek (megadott bankszámlára utalás, vagy posta útján történő kifizetés),

b) az összeg átutalását egy létező önkéntes nyugdíjpénztári számlára kérik átutalni,

c) vagy azt kérik, hogy a visszajáró összeget a jövőben (egyszer majd) létrejövő társadalombiztosítási egyéni nyugdíjszámlán az állam kezelje tovább.

Ez utóbbival kapcsolatban megjegyezzük, hogy ez még egyáltalán nem jött létre, sőt az elképzelés erősen homályos, így azt gondoljuk ezt a variációt maga a jogalkotó sem gondolta komolyan, így nem is tudunk olyanról, aki ekként rendelkezett volna. Későn ébredőkről azonban igen! Sok munkahelyen igen lazán kezelték a dolgozók magán-nyugdíjpénztári tagságát, de egyes tagok sem igazán törődtek azzal, hogy nyugdíjjárulékot vagy tagdíjat vonnak-e tőlük. Most, hogy bizonyos összeg visszajárna részükre a magánnyugdíjpénztártól (reálhozam, tagdíj-kiegészítés) már sürgetnék munkaadójukat az önrevízióra (helyesbítésként a tévesen levont nyugdíjjárulék összegét utálják át a magánnyugdíjpénztárhoz). Nekik sajnos csalódniuk kell. A tagdíj önellenőrzéssel történő helyesbítésére a magán-nyugdíjpénztári tagság megszűnését követően a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 51. § (6) bekezdésének 2012. március 12. napjától hatályos rendelkezése folytán utólag már nem lehetséges. Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt már nem áll fenn, a visszalépést megelőző időszakban tévesen megállapított nyugdíjjárulék és tagdíj önellenőrzését nyugdíjjárulék önellenőrzésként kell elvégezni, feltéve, hogy ennek eredményeként a nyugdíjjárulék összege az eredetileg bevallott nyugdíjjárulék és tagdíj együttes összegéhez képest változik. Ezt erősíti a Tbj. végrehajtási rendeletének 2010. május 31. 20,00 órától hatályos (!) 30/B. §-a is. Itt arról van szó, hogy a magánnyugdíjpénztár (miután nem hatóság) az egyes munkáltatókat nem „noszogathatta”, ha a tagdíjbevallást és befizetést aggályosnak (helytelennek) tartotta, arra volt joga, hogy ilyenkor az állami adóhatósághoz forduljon. Ilyenkor a munkáltatóval szemben az állami adóhatóság lépett fel, szükség esetén intézkedve a tagdíj beszedéséről (behajtásáról), végső soron a magánnyugdíjpénztárhoz történő eljuttatásáról. Az adóhatóság azonban április 30-át követően csak a maradó pénztártagok követeléseit illetően jár el, a megszűnt pénztári tagsági jogviszonyok esetén eljárást már nem folytat le! Pénztártól való távozás után tehát reklamációt nem fogadnak el!

De ami tagdíjként vagy tagdíj-kiegészítésként ténylegesen az egyéni számlára lekönyvelésre került, ennek reálhozama, illetve a tagdíj-kiegészítés kifizetése az utolsó felvonáshoz érkezett. Az egyes magánnyugdíj-pénztárak július 20-áig kérhették vissza az államtól azt a pénzt, amiből a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépő tagjaik reálhozamát és a tagdíj-kiegészítéseket vissza tudják fizetni. Ezt ismereteink szerint minden magánnyugdíjpénztár teljesítette (az államnak ezt két munkanapon belül kellett utalnia pénztárak számlájára). Most megint a pénztárakon a sor, a volt tagnak visszajáró pénzt nyolc munkanapon belül, de legkésőbb augusztus utolsó napjáig kell kifizetnie. Ennek alapján tehát szeptember elejéig mindenkinek meg kellene kapnia az őt megillető részt. Ez persze csak egy végső határidő, az összeg előbb is megérkezhet, ha a pénztár előbb utal. (Ismerünk olyan pénztárat, amely már augusztus beköszönte előtt megkezdte a kifizetéseket. Általánosságban azonban megalapozatlan bizakodás a gyors utalás. Például postai kifizetések esetén a posta megszabhat bizonyos limithatárokat. Van, aki csak néhány ezer forintban reménykedhet, de a hírek szerint (ritka fehér hollóként ugyan) akadhat a milliót megközelítő is (ekkor összeggel meg nem járkál a postás – bár valószínű, hogy ezen egyedek bankszámlát jelöltek meg). Persze sokan vannak, akik semmit sem kapnak. Ezek általában a legutóbbi években belépő tagok, akiknek a gazdasági válság „elvitte” a befizetéseiket (nincs reálhozam), az eltelt időszak rövid volt a számlaegyenlegük látványos gyarapodásához.

Egyébként ismereteink szerint a reálhozamról és tagdíj-kiegészítésről a volt pénztártagok többsége úgy rendelkezett, hogy azt neki adómentesen a lakcímére postai kiutalással teljesítsék. Ha a volt pénztártag nem nyilatkozott a kifizetéssel kapcsolatban, akkor a magánnyugdíjpénztár a pénzt a volt tag részére eleve a nyilvántartásában szereplő lakcímére küldi meg a postán keresztül. No, ha valaki az esetleges lakcímváltozását nem jelentette be, vagy ezen az ismert címen a posta nem leli, az összeg visszaszáll az államra! Tehát ez a követelést el lehet bukni! Természetesen nem csak a most tárgyalt esetben! Emlékeztetünk rá, ha a postás otthon senkit nem talál, egy értesítést dob be, jobb esetben a postaládánkba. Ha 150 000 forint feletti összegről van szó, a postás ekkor eleve értesítést hagyhat hátra. Aki a megadott határidőig személyesen (vagy meghatalmazottja útján) a postán nem jelentkezik, az elköszön pénzétől. Persze nem egészen, mivel a posta ilyenkor a nyugdíjpénztáron keresztül visszautalja az összeget az Államkincstárnak, aztán ezt a beígért (az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszeren belül egyszer csak majd létrejövő) egyéni nyugdíjszámlákon írják jóvá. Csak nem nyugdíj lesz majd belőle?

Számíthatunk itt is vitákra: hányszor csönget a postás, miért annyi az annyi. Végül vizsgáljuk meg mi vár a maradókra! Számuk százezer körüli.

A tizennyolc magánnyugdíjpénztárból a Stabilitás Pénztárszövetség adatai alapján tizenegy maradt talpon, amely elérte a működéshez szükséges minimum kétezer fős taglétszámot (eleve tevékenységi engedélyt sem kaphatott az a pénztár, amely legalább kétezer tagot nem tudott felmutatni). Persze véleményünk szerint csak az igazán nagy létszámmal bíró pénztárak képesek stabilan tovább működni. Mi lesz a többivel. Vagy átalakul, vagy megszűnik. Egy pénztár megszűnhet végelszámolással vagy felszámolással. A végelszámoló a végelszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül kiküldött levélben a pénztár tagjait tájékoztatja a pénztár jogutód nélküli megszűnéséről és 30 napos határidővel nyilatkozattételre szólítja fel a tagokat, hogy melyik pénztárba kívánnak átlépni. A tag tehát nyilatkozhat arról, hogy egy másik pénztárba kíván átlépni. Abban az esetben, azonban, ha a tag a megadott határidőn belül nem nyilatkozik, a végelszámoló intézkedik a tag társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszaléptetése érdekében. No, az ilyen személy ugyanabba a helyzetbe kerül, mint aki 2011. január 31-ig füle botját sem mozgatta tagsági jogviszonyának fenntartása érdekében. Hasonló a helyzet akkor is, amikor a pénztárt felszámolják. A felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül kiküldött levélben tájékoztatja a pénztár tagjait a felszámolás tényéről és egyúttal 30 napos határidővel nyilatkozattételre szólítja fel a tagokat, hogy melyik pénztárba kívánnak átlépni. Abban az esetben, ha a tag a megadott határidőn belül nem nyilatkozik, akkor a felszámoló intézkedik a tag társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszaléptetése érdekében.

A másik lehetséges út az átalakulás. Ilyennek minősül a pénztárak egyesülése, ami lehet összeolvadás, vagy beolvadás. Az átalakulásáról a pénztár közgyűlése két alkalommal – a jelenlévő pénztártagok kétharmados szavazattöbbségével – határoz. [Az elsőn az átalakulás elhatározása, módja történik, igenlő döntés esetén a pénztár igazgatótanácsa elkészíti az átalakuló pénztár vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, az átalakulással létrejövő pénztár (nyitó) vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, valamint az érintett pénztár alapító okiratának, illetve alapító okirata módosításának tervezetét. E tervezetek elfogadásáról azok elkészítését követően a közgyűlés határoz (második közgyűlés). A vagyonmérleg-tervezetek fordulónapjától a döntés időpontjáig legfeljebb hat hónap telhet el. Az átalakulás napja legkorábban a második közgyűlés napja lehet, de nem lehet későbbi, mint az azt követő 30. nap.] Amennyiben a pénztártagok minősített többsége nem kívánja az átalakulást, az a pénztár, így a tagsági jogviszony megszűnéséhez, vagyis a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépéshez vezet.

A jelen pillanatban hatályos szabályok szerint összeolvadás és beolvadás nélkül is tag maradhat valaki megszűnésre „ítélt” pénztára ellenére is, ha időben átlép egy másik működő pénztárba. Egyik magánnyugdíjpénztárból egy másikba történő átlépésre legkorábban a tagsági jogviszony kezdő időpontjától számított hat hónap eltelte után kerülhet sor. Tehát az átlépésre a korábbi pénztárban szerzett legalább hat havi tagság után van lehetőség, kivéve, ha un. zárt pénztárban a tagsági jogviszony a szervezési és működési szabályzat szerinti valamely feltétel (például munkavégzésre irányuló jogviszony) megszűnése miatt szűnik meg. A pénztártag átlépésére, a tag erre irányuló írásbeli bejelentése alapján, az előbbi feltétel fennállása, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (Felügyelet) által kiadott, az átlépéssel kapcsolatos ismeretekre vonatkozó módszertani útmutató átvételének aláírással történő igazolása esetén kerül sor. Az írásbeli bejelentésben a tag meghatározhatja azt a hónapot, amelynek utolsó napján az átlépésre sor kerül, feltéve, hogy a tag erre irányuló bejelentése az abban meghatározott hónap utolsó napját legalább 10 munkanappal megelőzően beérkezik a pénztárhoz. Amennyiben az átlépésre vonatkozó bejelentés az átlépés hónapját nem határozza meg és a hónap fordulónapját megelőzően 10 munkanappal beérkezett a pénztárhoz, az átlépés időpontja a bejelentés hónapjának utolsó napja. A hónap utolsó 10 munkanapján beérkező, az előzőekben nem említett írásbeli bejelentés alapján – a bejelentés tartalmától függetlenül – a pénztár a tag tagsági jogviszonyát a pénztár szabályzata szerint a bejelentés hónapjának utolsó napjával, vagy az azt követő hónap utolsó napjával szüntetheti meg. A bejelentést az átlépéssel érintett pénztárakhoz kell benyújtani.

Az átlépésre vonatkozó e szabályokat nem kell alkalmazni, ha az átlépésre a pénztárak egyesülésével, szétválásával vagy a pénztár megszűnésével összefüggésben kerül sor. Az átlépéskor a pénztár a tag követelésének megfelelő összeget a tag által választott pénztárba e pénztár felszólítása alapján utalja át. A pénztár a tagsági jogviszony megszüntetésével kapcsolatos tényleges költségeket, legfeljebb azonban a tag követeléséből annak egy ezrelékét vonhatja le.

Amennyiben

a) az átlépés költségei meghaladják a tag követelésének egy ezrelékét, és

b) a tag az átadó pénztárba történt belépést követő két éven belül lép át másik pénztárba

az átadó pénztár az átlépés tényleges költségeinek fedezetére a tag követelésének egy ezreléket meghaladó részét, de legfeljebb ötezer forintot átlépési díjként érvényesít. Az átlépési díj nem engedhető el, a tag számára a befogadó pénztár által nem téríthető meg, a tagot illető tagdíjbefizetésből vagy a tag egyéni számlájának egyenlegéből nem vonható le.

(forrás: menedzserpraxis.hu)